2011-09-19

Az idei KP táborra augusztus 22-24. között került sor. Tatai élményeit Jobb Gábor osztotta meg velünk.

 

Amikor meghallottam, hogy a Középiskolás Program megkezdése előtt az MCC tábort is szervez, csapot-papot otthagytam, hogy mihamarabb jelentkezhessek rá. Mint utóbb kiderült, megérte. Mindig is kíváncsivá tesz, ha új embereket ismerhetek meg, és új élményekkel gazdagodhatok. A táborban egyetlen rossz, lehangolt perc sem volt számomra. Szokásomhoz híven én érkeztem meg a leghamarabb. Azt mondják, késni menő, csak azt sosem említik meg, hogy korántsem ez a lényeg hanem, hogy azt a kevés időt, amely a rendelkezésünkre állt, használjuk ki teljes mértékben. Én mindig ennek fényében érkezem. A recepción zajló biliárdozás közepette egyszer csak azt vettem észre, hogy tele van az egész terem. A bemutatkozások sorra követték egymást, persze ahogy az lenni szokott, 5 perc múlva már senki sem emlékezett a másik nevére.

Az igazi ismerkedés csak az eligazítás után következett, ezúttal már a szabadban. Ismertették velünk a tábor haditervét, vagyis a szabályokat és a programot, amelyet én mint egyszerű közlegény igyekeztem a fejembe vésni. Utólag rájöttem, erre nem volt szükség, a szervezés profi módon zajlott, nem voltak kavarodások, lemaradások, nem számítva azt a malőrt, amikor én a szálláson ragadtam, mert rám zárták az ajtót, tusolás közben. Sok táborban részt vettem már, gondolkodás nélkül kijelenthetem, számomra eddig ez volt az egyik legjobb. Mind szervezés, mind a részt vevő emberek, mind a programok, mind az élmények terén. Felejthetetlen. Apropó, szállás. Annak köszönhetően, hogy az arány igen kiegyenlítetlen volt (32 lány és 8 fiú), a három ház közül egyben csak lányok voltak. Ha megkértek volna, hogy egyedüli fiúként azért legyen ott valaki, (hogy vigyázzon rájuk), hát… szívesen vállaltam volna. De tényleg.

Az instruktorok mind fiatalosak, rutinosak voltak, s ez nagyot lendített az általában nehézkes ismerkedésen is. Ötletes, szórakoztató játékokat találtak ki, melyben a humor is jelentős szerephez jutott. Következett a vacsora, s azután, ahogy mondják, „fiatalság, bolondság”, indult a buli… Ez is teljesen más volt, mint amire számítottam. Vagyis sokkal jobb. Megtapasztaltam, hogy míg a szórakozás az egyik oldala a tábornak, a másik a komolyság, s e két pólus véleményem szerint remek összhangban állt egymással a tábor egész ideje alatt. Mindez köszönhető az instruktoroknak, és a társaságnak is, ennél remekebb csapat talán nem is gyűlhetett volna össze. Leginkább az lepett meg engem, hogy mindenkivel lehetett beszélgetni, kommunikálni. Mindenkinek volt saját véleménye, estére mindenki feloldódott, volt tánc, tábortűz, kisebb-nagyobb buli, persze csak kólával…

Másnap. Nem mondanám, hogy nagyon kialudtuk volna magunkat, mégis csodálatos volt látni, hogy még ez sem hátráltatott bennünket. Kora délelőtt került sor Dr. Aczél Petra, kommunikációs szakértő, egyetemi docens (BCE) Igen színvonalas előadására. Az érdeklődést remekül fenntartotta, én személy szerint nagyon sokat tanultam tőle. Délutánra vitaköröket szerveztek nekünk. Csapatokra oszlottunk, egy-egy instruktor vezetésével. Mindegyik csapat külön-külön témában vitázott, azon belül is két oldalra/ álláspontra bontva. Itt a kezdeti meglepődésem valóságos hitetlenkedésre váltott: amilyen nyugodtan indult, olyan heves viták alakultak ki a végére, melyeknek központja a megfelelő érvelés és meggyőzés volt. A disputa után aki még akart, megmártózhatott a tatai Öreg-tóban.

A társaság itt már igen összehangolt volt, játszottunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. A fürdés után egy gyors vacsora, eligazítás, majd az egyes vitakörök előadták saját mondanivalójukat a választott téma alapján, azután kezdetét vette a fergeteges éjszakai túlélőtúra. I

tt is kisebb, 6-7 fős csapatba lettünk beosztva. Minden csapatnak állatneve volt. Nekünk történetesen a „birkák” jutott. Találó. Főleg rám nézve. A csapatoknak a „megmérettetés” előtt elő kellett adniuk egy saját maguk által kitalált indulót, s csak azután indulhattak útnak, persze nem egyszerre, hanem óránként startolt az „állatcsorda”. A túra során – ami kész labirintus volt – az instruktorok feladatokat, rejtvényeket tartogattak a számunkra, melyeket birka mivoltunk ellenére is sikeresen megoldottunk.   A túra végeztével jött az esti záróbuli. Lebilincselő volt számomra végignézni a társaságon. Egy-két nap után kiválóan összerázódtunk, ami nem mellesleg köszönhető az instruktoroknak. Kár, hogy a tábor csak három napig tartott…

Pár óra alvás után másnap délelőtt nem maradt más hátra, mint a cuccolás, pakolás, búcsúzkodás. Sokan már reggel elhagyták a táborhelyet. Szép sorjában szállingóztak el az emberek, kivéve azokat, akik még ott maradtak délután a fakultatív programon, AtiBond geoláda kereső akcióján. Úgyhogy érzékeny búcsút véve mindenkitől elhagytam a táborhelyet, legnagyobb bánatomra. Nagyon jól éreztem magam ott, újabb élményeket, ismeretségeket szereztem. Szívélyesen és türelmetlenül várom a következőt… Egy biztos: ha a szombati KP-s gyűlések is ily módon fognak lezajlani, szerintem mindent félre tudnék tenni annak érdekében, hogy én is részt vehessek Bhee-eennnüüük. :D

Jobb Gábor

 





Bekker Balázs nyerte a Komáromy Gábor-ösztöndíjat

 

Sajtóközlemény

Budapesti diákok nyerték meg a Heavener International Case Competition esettanulmány-megoldó versenyt

 

A győztes csapatban MCC-s hallgató és alumna is szerepelt

Felvételt hirdet a Jog szakirány

 

"Változatos feladatok, intelligens, kommunikatív társaság, a felvételi fogalmával számomra mindaddig összeegyeztethetetlen hangulat"