Kerekasztal-beszélgetés az MCC Média/Kommunikáció szakirányának szervezésében

 

A cigány út nem cigány út – A roma kultúra médiareprezentációja címmel rendezett kerekasztal-beszélgetés fókuszában annak a megvitatása szerepelt, hogy a roma kultúra hogyan jelenthet kiutat a sokszor reménytelennek tűnő élethelyzetekből, s ennek a megmutatásában milyen szerepet kell vállalnia a médiának, mind közszolgálati, mind kereskedelmi ágának.

 

A beszélgetés apropóját a kérdés aktualitása mellett az is adta, hogy a Mathias Corvinus Collegium és a Cook Communications PR-ügynökség által minden évben meghirdetett Komáromy-ösztöndíj idei nyertes pályamunkája a borsodi kistérségben élő roma nők helyzetével foglalkozik, amelynek első része a hvg.hu portálon jelent meg. A cikksorozat írója, Laborczi Dóra mellett a beszélgetők között találkozhattunk még egy, a közszolgálati médiából érkezett újságíróval, Kerényi Györggyel, a Rádió C egykori alapító-főszerkesztőjével. Ahogyan a beszélgetés témája megkövetelte, a szervezők törekedtek arra, hogy ne csak újságírók vitatkozzanak, hanem különböző területekről érkező szakemberek is, akik maguk is érintettek. Így a kereskedelmi médiát képviselte Rényi Ádám, az RTL Klub, a TV2 és a Viasat korábbi kommunikációs vezetője, elfogadta a meghívást Dr. Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója, aki médiakutatóként vett részt a beszélgetésben. Szalóki Ági, énekes, roma művészként fejtette ki véleményét, míg Forgács István, romaügyi szakember, a tavaly októberben, a Hírszerző portálon megjelent a „Ha Ti cigányok vagytok, nem tartozom közétek” című írásában és a Pesty Fekete doboz Cigányút című műsorában kifejtett véleményét képviselte és árnyalta.  A beszélgetést Munk Veronika, az index.hu újságírója vezette, aki maga is sokat foglalkozott a cigányok médiareprezentációjával, emellett az index.hu-n közölt riportsorozatában rendszeresen cigány sztárokat szólaltat meg.

 

Az este során az általánostól folyamatosan jutottunk el az egyediig. Ahogyan várható volt, a médiareprezentációról szóló beszélgetés átalakult egy, a „cigánykérdés” körüli vitává, sok-sok példával megtűzdelve valóban megtörtént esetekről. Ugyanakkor már a vita kezdetén sem volt egyetértés a tekintetben, hogy a médiának egyáltalán van-e szerepe a cigányokkal kapcsolatos előítéletek kialakulásában, s ha van milyen és mennyi. Forgács István szerint, ha a médiát megszüntetnénk, a cigányokkal kapcsolatos általános vélekedés alig változna meg, hisz szerinte a romákat illető vélemények nagy része nem a médiából táplálkozik. Ennek ellenére a beszélgetés továbbra is a cigányok ábrázolásának problémája mentén zajlott. Aczél Petra felvetése nyomán vita alakult ki akörül, hogy vajon mekkora jelentősége van annak, hogy kimondja-e a sajtó, hogy a benne szereplő egyén cigány. Ha nem mondjuk ki, akkor milyen más eszközei vannak a médiának arra, hogy érzékeltessük, hogy cigányokról van szó? Kerényi György szerint hiába nem szerepelt semmilyen médiatermékben a származásra való utalás a közelmúltban, sokszor ennek nem igazán volt jelentősége, mivel a fogyasztók a szüleiktől megtanulták annak a módját, hogy hogyan kell dekódolni az egyes utalásokat. Forgács István szerint a társadalom már megtanulta, hogy mik azok a történések, amik nagyon nagy valószínűséggel cigányokhoz kötődnek. Ezzel együtt felhívta a figyelmet arra is, hogy a pozitív diszkrimináció sem feltétlenül jó és elfogadható a romák számára. Rényi Ádám rávilágított a kereskedelmi televíziók dilemmáira, miszerint, ha cigányságuk miatt nem szerepeltetnek valakit például a Mónika showban, az is diszkriminatív megnyilvánulás, s hogy a műsorkészítők nem vállalhatnak felelősséget a szereplők viselkedéséért. Előkerült a roma sztárok szerepe, mely szintén ellentmondásos véleményeket váltott ki. Szalóki Ági például hiányolta Mitsura Mónikát a Fábry showból, míg Munk Veronika cikke kapcsán elhangzott, hogy Győzike ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy egyenesen cigányságának köszönheti sikerét. Laborczi Dóra egész este újra és újra emlékeztetett az egyes emberekre, az egyedi élethelyzetekre, ezzel közelebb hozva a vita tárgyát a hallgatósághoz.

 

A nagy számú közönség, és a beszélgetés végén elhangzó kérdések világosan megmutatták, hogy szükségszerű a téma felvetése, még akkor is, ha a felmerülő kérdésekre kimerítő választ nem lehet adni . Az egész este legnagyobb érdeme talán épp ez az érzékeny problémafelvetés volt. Ebből pedig már magától értetődően következett az őszinte párbeszéd, a sokoldalú megközelítés, és a legjobb értelemben vett vita.