Áprilisi élménybeszámoló


Április 21. és 22. között került megrendezésre az Érveléstechnika- és vitatréning néven meghirdetett havi KP hétvége. A társadalmi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozó MCC-s programsorozat zárásaként a Nem Adom Fel Alapítvány látogatott el hozzánk KáPénteken. Az érzékenyítő csapat nagyon barátságos volt, őszintén meséltek a nehézségekről, melyekkel nekik nap, mint nap szembe kell nézniük. A foglalkozás során játékosan tapasztalhattuk meg, hogy milyen tolószékben végigmenni egy akadálypályán, hogyan kell fehérbottal közlekedni, sőt még a jelnyelv rejtelmeibe is beavattak minket.


De mielőtt még belekezdenék a szombati előadások elemzésébe, fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez volt a második MCC-s esemény, amin részt vettem. Még friss KáPés lévén alig ismertem valakit, sőt még a nevekkel is bajban voltam. Ennek ellenére mindenki nagyon nyitott és kedves volt, mikor megérkeztem úgy üdvözöltek, mintha már évek óta a közösség tagja lennék. A pénteki program után éjszakába nyúlóan játszottunk a nagy asztalnál. A játékba bárki becsatlakozhatott, az újaknak pedig röviden ismertették a szabályokat, természetesen senkit sem zártak ki.


Másnap 10-kor kezdődtek a programok, melyeket valódi szakértelemmel rendelkező előadók tartottak. Mindkét előadásról elmondható, hogy dinamikus és jól követhető volt, egy percig sem unatkoztam miközben hallgattam. Nyugodtan lehetett kérdezni, mindenki előtt vagy akár négyszemközt.


A frissen megszerzett tudásunkat a délután folyamán élesben is alkalmazhattuk. Az ebéd után beosztottak minket csapatokba eddigi tapasztalataink alapján. Mivel én még ezelőtt sosem vettem részt hivatalos keretek között folytatott vitán, a kezdő csoportba kerültem. Vitavezetőnk, Hegyesi Zsolt hihetetlenül jó pedagógiai képességekkel rendelkezik, mindent türelmesen és szemléletesen magyarázott el, és a témaválasztás kapcsán is a mi akaratunkat vette figyelembe. Kritikái mindig építő jellegűek voltak, sokat tudtunk tanulni tőle. 22-én rájöttem, hogy én imádok érvelni, és a későbbiekben is szeretnék majd még ezzel foglalkozni.


Nagyon örülök, hogy részt vehettem az eseményen, mert különben sosem tudtam volna meg, hogy milyen is hivatalosan vitázni. Véleményem szerint pontosan ez az MCC lényege, hogy betekintést nyújtson olyan témákba, melyeket az iskolában nem tanítanak, de mégis meghatározóak lehetnek további tanulmányaink során. Az MCC úgymond kitárja előttünk a világot, a különböző modulok segítségével megismerhetjük a legnépszerűbb egyetemi szakokat, ráadásul egy befogadó közösség tagjai lehetünk, és a kapcsolatainkat is építhetjük.


Fehér Alexandra – Madách Imre Gimnázium, Budapest

 

Élménybeszámoló


2017 márciusában ismét részt vehettünk egy KP-s hétvégi tréningen.  24-én (péntek) este, 19 órakor vette kezdetét Nagy Géza fogyatékosokkal foglalkozó szakértő előadása. Ő egy rendkívül izgalmas, beszélgetős előadást tartott a vakokkal és a siketekkel kapcsolatban. A szakértő úr hétköznapi példákkal, észszerű gondolatmenetekkel, s nem utolsó sorban poénokkal próbálta megközelíteni ezt a rendkívül fontos témát, s ennek köszönhetően még este is sikerült összpontosítanunk mondanivalójára. Az előadás végén kellő mennyiségű kérdéssel bombáztuk őt, amelyekre természetesen minden esetben kielégítő választ kaptunk.


Az előadás után tartottunk egy rövid megbeszélést a hétvégi programmal kapcsolatban, majd a cirka 40 fős csapat közösen útnak indult, s felsétált a Gellért-hegyen található Citadellába. Fantasztikus érzés volt odafent. A kilátás eszméletlen volt, pláne nekünk, zalaiaknak. Az egész város fényekben pompázott. Ilyen körülmények között ismerkedtünk meg az új KP-s tagokkal, illetve a régiekkel is hangulatos beszélgetéseket folytattunk. Ezen kívül hallhattunk egy orosz csoportot is énekelni. A Citadellánál töltött idő utolsó mozzanataként összeálltunk egy csoportképre is.


Ezt követően visszasétáltunk a Collegiumba, ahol mindenki kénye-kedve szerint beköltözhetett a 2. emeleti tantermek valamelyikébe. Mi a szokásos csapatunkkal tartottunk, és az est hátralevő részében nagyon jól szórakoztunk. Többek között társasoztunk, valamint játszottunk még akasztófát és telefonos csapatjátékokat. Ezt követően letusoltunk, és átrendeztük a tantermet igényeink szerint, hogy mindenki kényelmesen elférjen a hálózsákjával, illetve a Collegiumtól kölcsönvett matracával. Szintén csak nagy élmény volt, hogy egy közel 10 fős társaságban együtt aludhattunk. Rengeteget nevettünk, s szépen lassan csak-csak sikerült elaludnunk.


Szombaton fél kilenckor ébredtünk fel. Visszarendeztük a termet eredeti állapotába, valamint a bőröndjeinket levittük a portára, hogy amíg részt veszünk a szakmai napon, ne kelljen őket magunkkal hurcolni. Ezt követően reggeliztünk, amit egyébként az ebéddel együtt a Collegium biztosított számunkra. 10 óráig ki-ki fakultatív alapon, 45 perces kurzuskonzultációkon vehetett részt, melyeket a kurzusvezető tanárok tartottak.


A kurzuskonzultációk után 10 órakor megkezdődött a várva várt előadás, amelyet Bozsik Balázs, a Budapesti Értéktőzsde Marketing és PR igazgatója tartott. Sok hasznos információ hangzott el többek között az értékpapírokkal való kereskedésről, a részvényekről, a brókeri munkáról, illetve megtudhattuk, hogy mit tesz a tőzsde a lakossági és a vállalati pénzügyi kultúra fejlesztéséért.


Az előadás kicsivel dél előtt fejeződött be, majd a hagyományokat követve, ezúttal is pizzát ettünk ebédre.  A délután folyamán a Pénziránytű Alapítvány tartott pénzügyi tudatosságot fejlesztő, interaktív szemináriumokat, melyeken kis létszámú csoportokban volt lehetőségünk részt venni. Ezeken a szemináriumokon nekünk, diákoknak is aktivizálnunk kellett magunkat, hiszen csak akkor sajátíthatja el valaki ezeket a pénzügyi ismereteket igazán, ha át tudja ültetni őket a gyakorlatba. Nos, ezt tettük mi is, mindenekelőtt szituációs játékokon keresztül.


A 25-ei KP szombat sajnálatos módon ezúttal fél órával előbb véget ért, ugyanis a Collegium helyszínéül szolgált a Bonus Intra Országos Történelemverseny szóbeli döntőjének.


Továbbra is lelkesek vagyunk a szombati tréningeket illetően, sőt, az idő előrehaladtával egyre erőteljesebben érzékeljük, hogy hiányzik a közösség, a Collegium, a temérdek program, nevelőink, illetve maga Budapest városa. Alig várjuk a következő alkalmat.

 

Ács Barnabás, Megyer Júlia, Szelényi Anna, Takács Ádám
Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium

 

Beszámoló a februári KP-szombatról


KáPéntek és KáPé szombat. Sokan kérdezik tőlem a suliban, hogy mi is ez, mit csinálunk itt és mégis hogyan működik. Az igazság az, hogy minden hétvégének más a tematikája. A legutóbbi KáPé hétvége témája az agyunk működése volt, amelyről szombaton Dr. Acsády László, a Magyar Tudományos Akadémia professzora tartott egy érdekes előadást, amelyből sok-sok új információt tudhattunk meg álmainkról is. Az előadás végén lehetett kérdezni tőle a témával kapcsolatban, de a kevésbé bátrak, mint például én, a legvégén mentünk oda hozzá. Az ebéd szokás szerint Pizza ebéd volt, ami azért jó, mert a pizzát mindenki szereti.

 

Délután kétféle program közül választhattunk: vitakörön vagy az Angloville workshopjain vehettünk részt.  Én azon szerencsések egyike voltam, aki az Angloville csapatának programján vehetett részt. Hat tréner jött különböző államokból, akik háromféle foglalkozással segítették az angol nyelvünk fejlődését. Az első foglalkozás keretében a Ted Talks YouTube-csatorna egyik videóját néztük meg, amely bővítette tudásunk a tanulásmódszertan területén. A második workshopon aktuális témákról vitáztunk. A mi csapatunk vitájának témája a mesterséges intelligencia volt, én a pro oldalt képviselő tagok között voltam. A harmadik, és egyben utolsó programon csapatonként egy plakátot készítettünk. Minden csoportnak ki kellett találnia egy olyan tárgyat, amely jobbá, könnyebbé teheti az iskolát. Mi egy tér-időgépről készítettünk plakátot, amelynek bemutatásával nemcsak a nyelvtudásunkat fejleszthettük, hanem eközben még jól is szórakoztunk. A programok befejezése után haza lehetett menni, de mint nem helyi lakos, én is szétnéztem a fővárosban.

 

A KáPé hétvégéknek viszont nem csak a szombati napja szuper, hiszen ott van a KáPéntek is. Ebben a hónapban rengeteg új diák nyert felvételt a programba, ami nagyon jó, mivel sok-sok új embert ismerhettünk meg. Pénteken kíváncsian vártuk, kik lesznek azok, akik most jönnek először. Nagyon sok kedves emberrel tudtam találkozni és összebarátkozni is. Ezek a péntekek erről szólnak, hogy jobban megismerjük egymást. A péntek esti program keretében betekintést nyerhettünk a Corvin bál szervezési munkálataiba, megtudhattuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy egy rendezvény igazán sikeres legyen. Mi is kipróbálhattuk magunkat a rendezvényszervezés terén: meg kellett terveznünk egy saját rendezvényt, amely szervezésének menetét később társaink előtt mutattunk be. Miután ezt befejeztük, segíthettünk a Corvin bál szervezőinek a díszítésben, illetve társasjátékokkal is játszhattunk.  . Az esti programok után berendeztük a szokásos második emeleti termeket az alváshoz, majd a világmegváltó beszélgetéseink közben elaludtunk.

 

Ahogy mindig, úgy most is nagyon jó hangulatban telt az egész KáPé hétvége.

 

Tóth Noémi Nóra - Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium

 

Élet a KáPéhétvégén

 

Jó érzés, amikor a tanulás élvezetté válik, és az ember észre sem veszi, hogy tanul, mert jól szórakozik. Az MCC Középiskolás Programjának novemberi hétvégéjén ez történt: a programok keretében sok tudást szerezhettünk egy közösség tagjaként. Ez a közösség pedig tudásra szomjas.

 

A KáPéntekre érkezvén már azzal fogadtak, hogy nutellás palacsinta vár minket este tízóraira. De mivel még érkezésemkor fiatal volt az idő, ezért magunk mögött hagyva egy szakácsbrigádot, akik a palacsinta létéért feleltek, elindultunk a Citadellához. Mindig is csodás dolog Budapestet naplemente után látni, és ez most sem volt másképp. A Collegiumba visszatérve evés előtt még egy játékkal leróttuk tiszteletünket az oly finom és nutellás palacsinta előtt. Miután tettünk róla, hogy ezen íráson kívül az esti palacsintázásról ne maradjanak bizonyítékok, elmentünk a szobáinkba, ahol mindenki gondolhatja, hogy mi történt velünk. Elaludtunk.

 

Másnap, szombaton a nap témája a közösségi média szereplői voltak. A kezdő előadás ezt a témát járta körül, hozzánk közelálló példákon keresztül érthettük meg, hogy milyen különbségek vannak a médiában szereplő személyek között, és mi ezeknek a celebeknek és sztároknak a szerepe a szórakoztatóiparban. Ezután a felvezetés után egy közösségi médiában fellépő egyéniséggel, Kiss Imivel beszélgetett a reggeli előadó, Dr. Guld Ádám. A beszélgetés által közelebb kerültünk az előtte hallott előadás mondandójához. Ezután elérkezett a pillanat. A pillanat, amire biztos mindenki emlékezni fog ezzel a hétvégével kapcsolatban, és ezt a pillanatot jobban vártam, mint a nutellás palacsintával együtt töltött boldog perceket. Ez a pillanat a pizzák megérkezése volt. Az ebédünk után következtek a fakultációk, amik most elég széles választékban tárultak elénk. Én elsőként a játékelméletről hallgattam meg egy interaktív előadást, amely közben többször is ráeszméltem, hogy ez az elmélet életünk több területére felírható. Ezt, az én választásomban, egy napjainkban igen sokszor fellépő probléma, a rasszizmus problémájáról szóló előadás követte. Zárásként egy pszichológiaibb jellegű előadást hallgattam végig, ami az agresszióról és annak kezeléséről szólt.

 

Összességében megint élményekben lettem e két napon gazdagabb, és utólag visszagondolva csak annyit tudok mondani: megérte.

Tóth Dorián – Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Gödöllő

 

Április 23-i KP szombatunk „A Föld napja” jegyében telt. A délelőtti előadás után a társaság kétféle program közül választhatott. Ányos Viktória és Koleszár Elza így látták a hétvégét.

 

Már több mint egy éve jártam Veszprémből a Kápé szombatokra, mikor megelégeltem a koránkelést. Úgy döntöttem, még aktívabban jelen szeretnék lenni a Coli életében, így elkezdtem részt venni a „KáPéntekeken”.

 

Megvallom, még egy év tapasztalattal is enyhe félelemmel indultam útnak, mert például „mi van, ha nem lesz fenn senki ismerős…?” (és egyéb, hasonló aggodalmak. :) ) Szerencsére a Coliban ettől soha nem kell tartani, mert ha úgy is érkezel meg, hogy ismeretlen emberek vesznek körbe, hamar azon kapod magad, hogy már mindenki a neveden szólít, és barátságos beszélgetést kezdeményez.

A következő, jelentős pillanat, amikor csütörtökön megláttam Zsolti "Veszélyben a Kápéntek!" posztját, arra gondoltam, nem lehetséges, hogy ne találkozzak a barátaimmal holnap... Mert, hát igen, ez a szabály. Ha nem szervezünk programot, csak várjuk, hogy szánkba repüljön a sült galamb, bizony ugrott a közös este. Bár eddig eszembe sem jutott, hogy én szervezzek a többieknek esti elfoglaltságot, a megfelelő pillanatban beugrott, hogy  pont pár nappal korábban nézegettem egy Fotóutca Fesztivál elnevezésű programot Pest szívében, amit jó idő esetén terveztem meglátogatni a szombati programunk után. Gyorsan írtam egy e-mailt Zsoltinak, hogy mi lenne, ha péntek este bepillantanánk a modern művészetbe.

Így esett, hogy másnap kicsivel hét óra után együtt indultunk el a Mai Manó Házba ahol, babzsákokon ülve végighallgattuk Hauer Lajos kiállításának megnyitóját, majd egyenként megtekintettük mindegyik alkotást. Itt mindenki megtalálhatta a maga kedvencét, akiben mégis hiányérzet maradt, annak lehetősége nyílt a fotóautómatával közös képet készíteni régi vagy éppen újdonsült barátaival. A Coliba visszamenet még megálltunk feltölteni a túlélő és nasi készleteinket, majd visszaérve még megejtettünk egy kis bemutatkozást, ahol megismerkedtünk az újakkal. Mivel úgy ítéltük meg, még korán lenne aludni menni, így elkezdtünk a kápésok egyik kedvenc társasjátékával a The Resistance-szel játszani. Három játék és két óra elteltével visszavonultunk a termekbe, hogy lefekvéshez készülődve még beszélgessünk, jobban megismerjük egymást. Reggel szerepléssel indult a nap. A Kápé promófilmjében kap néhány snittet a hálózsákpakolás is. J A finom, megszokott péksüti reggeli után az a megtiszteltetés is engem ért, hogy megkértek, szerepeljek a filmecskében és mini interjú formájában meséljek a kápéntekekről.

 

Tíz órakor kezdődött a szakmai program. Délelőtt megismerhettük Bart István tolmácsolásában a klímaváltozás okaival és veszélyeivel valamint, hogy hogyan és miért született meg a Párizsi Klímaegyezmény, amelyet megelőző napon, a Föld Napján írtak alá a világ vezető nagyhatalmai és számos más ország. Rengeteg új és hasznos információval gazdagodtam az előadás alatt. A mindig nagy népszerűségnek örvendő pizza party után két részre vált a csoport. Az egyik csapat a Fishbanks elnevezésű szituációs játékot próbálta ki, mialatt a másik társaság az emeleten hallgatott meg két előadást, melyek még mélyebb betekintést biztosítottak a délelőtti témába.

 

Én az utóbbiról számolok be. Az első panelbeszélgetés Heincz Balázs, (vízügyi koordinátor, Külügyminisztérium) és Dr. Huszár András (klímapolitikai referens, NFM) közreműködésével bepillantást engedett a klíma- és a vízpolitikába és kérdésköreibe. Megtudhattuk, hol helyezkedik el hazánk a világ víz- és klímapolitikájában. Egy hosszabb, napozással és pletykálással valamint klímakvíz kitöltéssel töltött szünet után tértünk vissza a második előadásra, melyben megtárgyaltuk, mit és hogyan tehetünk mi, saját magunk a környezetünkért. Megtudtuk, milyen menő, ha mindig nálunk van a kulacsunk, hogy mely vegyszerek feleslegesek a tisztálkodási szereinkben és hogy környezettudatosabb lenne, ha a fehérjét különböző rovarok fogyasztásával biztosítanánk, bár ez utóbbi talán nem aratott annyira osztatlan sikert a jelenlévők között. :)

 

A nap végén barátaimmal együtt hagytuk el az MCC-t, és utaztuk át a várost, hogy mindenki hazafelé vegye az irányt. Miközben a buszom elindult, az úton még észrevettem, hogy az egyik buszmegállóban ott ülnek legutóbbi szombaton megismert csoporttáraim, akikkel sűrű integetésekkel üdvözöltük egymást.

Szerintem mindenki nevében kijelenthetem, hogy már alig várjuk a következő kápénteket és szombatot, hiszen ide visszatérni mindig olyan, mintha egy kicsit hazajönnénk.


Ányos Viktória – Vetési Albert Gimnázium, Veszprém

 

Ugyanazon cél, önös érdekek

 

Hadd kezdjem egy személyes élménnyel a beszámolót! Bart István, az Energiaklub társelnökének klímaváltozásról tartott nyitóelőadása után, a KP szombatok védjegyévé vált pizzázás alkalmával, épp egy szelet hawaiival a kezemben beszélgettem a barátnőmmel. Azon filozofálgattunk, hogy vajon miért van az, hogy az emberek többsége hajlamos a rövidlátó gondolkozás csapdájába esni, és csak akkor orvosolni a problémát – jobban mondva tünetet –, ha az már közvetlen módon fenyegeti a „tökéletesnek” hitt életüket. – Itt leginkább a globális felmelegedésre utaltunk, hiszen valljuk be, elég sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az országok vezetői végre képesek legyenek félretenni a tőke harácsolásból fakadó önös érdekeiket és egy emberként fellépni (Párizsi klímacsúcs). – A szélsőséges időjárás, hosszabb aszályos időszakok és nem utolsó sorban a jegesmedvék természetes élőhelyeinek csökkenése igenis intő jelek arra, hogy a Föld napjai meg vannak számlálva. Ekkor azonban még nem sejtettük, hogy az előbb említett alapvető emberi hozzáállást – amelyet határozottan elutasítottunk – órákkal később a saját bőrünkön tapasztalhatunk meg...

 

Közel 90 diák jelentkezett – köztük én is – a Fishbanks nevezetű döntés szimulációs játékra, melyet két nagy csoportban, azon belül is 6 db 4-5 fős csapatokban játszottunk. A játékvezető trénernek köszönhetően megkaptuk a szükséges tájékoztatást arról, hogy mi is lesz majd a feladatunk: legyünk Mi egy-egy halászati cég vezetői és próbáljunk meg olyan stratégiát kitalálni, amelynek köszönhetően hosszú távon nyereségessé tesszük a vállalatainkat. (A játék elején 800$ és 4 hajó volt minden csapat birtokában.) Ennek fényében többek között döntenünk kellett arról, hogy más csapattól vagy inkább gyárból veszünk újabb hajókat, hány hajót küldünk ki egy-egy vízfelületre vagy éppen tartunk bent a kikötőben. Természetesen ahhoz, hogy jó döntést hozhassunk figyelnünk kellett arra, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk, hogyan teljesít a többi csapat, illetve, hogy növekedett vagy csökkent-e a kifogott halak száma a mély és partközeli vízben az átlaghoz képest. A játék kiválóan modellezte a megújuló erőforrásokkal való gazdálkodást és a piaci verseny logikáját. A kérdés már csak az marad, vajon hogyan alakult a játék végkimenetele.

 

A sekélyvízben élő halak teljesen kipusztultak. Túl későn realizáltuk, hogy – mint az élet oly sok terültén – itt is kooperációra lett volna szükség a folyamatos versengés helyett. Utóbbi ugyanis eltorzít, akarva vagy akaratlanul, de egymással folytatott rivalizálásra kényszerít. Ennek ellenére mindig van választásunk; dönthetünk úgy, hogy engedjük a hatalomvágy iránti érzésnek, hogy eluralkodjon felettünk, de dönthetünk a jó ügy érdekében való összefogás mellett is.  Ez a fajta örökérvényű igazság kivetíthető az ebéd közben firtatott témára is. Véleményem szerint különösen fontos, hogy tisztában legyenek ezzel a mai fiatalok, hiszen mi vagyunk a jövő generációja, akinek a feladata, hogy megváltoztassa ezt a fajta gondolkodásmódot.


Koleszár Elza – Gödöllői Török Ignác Gimnázium

 

 

A menedék JOG?!

 

Nagy lelkesedéssel vártam már a szombatot, mivel az előző KP hétvégét is nagyon élveztem, Borbás Barna előadása során sokat tanultam.  Még a hajnali kelés sem szegte kedvem, pedig nagy alvó vagyok. Amikor megérkeztem a Collegiumba, kedvesen fogadtak, már az ajtóban üdvözöltek. Nagyon örültem, hogy rengeteg ismeretlen arcot láttam, hiszen minden ilyen alkalom remek lehetőség arra, hogy bővítsük a kapcsolati tőkénket. Annak azonban még jobban örültem, amikor megpillantottam a barátaimat, akiket a KP-nak köszönhetően ismertem meg. Rögtön leültünk beszélgetni, elmeséltük, hogy kivel mi történt abban az egy hónapban, amíg nem láttuk egymást…


Mind a délelőtti, mind a délutáni előadás érdekes és izgalmas volt. Míg az előbbit Dr. Horváth Dániel, a Századvég vezető kutatója tartotta, utóbbit Tamási Miklós.


A Menedék JOG?! című prezentáció során rengeteg jogi fogalmat tisztáztunk, amit nagyon hasznosnak találtam, hiszen naponta halljuk a hírekben a menekült, migráns, bevándorló szavakat, azonban nagyon kevesen vannak tisztában a pontos jelentésükkel, s a köztük lévő különbségekkel. Megtudhattuk, hogy milyen eljárások alapján kell elbírálni a hozzánk érkező harmadik világbeli embereket, és hogy milyen szervezetek támogatják ezen személyeket. Megismerkedtünk a magyar eljárások típusaival, azoknak az időtartamaival, a státuszokkal, amelyeket az EU-n kívüli emberek kaphatnak. A tartalmas két óra alatt sok új ismeretet szereztem, segített, hogy jobban megértsem az ide érkező embereket, és azok szándékait. Rálátást kaptam az EU, Németország és Törökország szerepére ebben a témában, és arra, hogy esetlegesen milyen megoldások várhatók.


A délutáni előadás keretében művészi utakra tévedtünk. Egy kis múltidézést tartottunk a Fortepan közreműködésével, számos egyedi és eredeti fényképet láthattunk az oldalnak köszönhetően. Az előadó - a Fortepan egyik megálmodója - rávilágított egy fontos tényre: amíg mi a szelfibottal mindenhol magunkat fotózzuk, addig a világ elszáguld mellettünk, s mikor életünk végére érünk, már nem is emlékszünk, hol jártunk, hiszen a világ helyett csak önmagunkat örökítjük meg. Őszintén remélem, hogy ez változni fog, hiszen a világban minden egyes nap más és más, mindig találhatunk benne valami csodálatosat, amely mellett nem mehetünk el.


Mindezek után pedig mi is kipróbálhattuk, hogy milyen is lehet a Fortepan szerkesztőjének lenni. Csoportokban válogattunk az 1980-as évek elrontott, kidobott, selejtes képei között, és arról beszélgettünk, hogy mi változott azóta, milyen emlékeket ébresztenek bennünk, hiszen akkor mi még nem is éltünk, mégis kedvesebbnél kedvesebb gyermekkori töréneteket tudtunk felidézni. A nap zárásaként pedig minden csoport – egy-egy plakát segítségével – megosztott mindebből valamit a többiekkel.


Viczián Margaréta - Békéscsabai SZC Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskolája és Kollégiuma – Békéscsaba

 

KáPé hétvége egy újonc szemével


Vegyes érzésekkel indultam el Pécsről Budapestre az MCC-be. Izgultam, hiszen egy teljesen új környezet várt rám, ez volt az első élményem KáPésként. Aggódtam, hogy nem leszek elég művelt, nem tudok megfelelni az elvárásoknak. Nagyon pozitívan csalódtam. A résztvevők nyitottak voltak minden témára, felvetésre. Sokan kedvesen odaléptek hozzám és beszélgetésbe elegyedtek velem. Ez nagyon jó érzés volt, úgy éreztem, hogy egyfajta családias légkör lengi be a termeket a résztvevők magas száma ellenére, hiszen csaknem 140 gimnazista jött el a programra!


 

Míg a péntek esti program leginkább az ismerkedésről szólt, szombaton egy nagyon érdekes előadást hallgathattunk meg „Médiavalóság és migráció” témában. Bár a migráció alapvetően egy nagyon érzékeny és nehezen megközelíthető téma az előadó, Borbás Barna összeszedetten és átfogóan beszélt a médiának a migráció bemutatásához használt eszközeiről és metódusairól. Meggyőzően beszélt arról, hogy az olvasó ne higgyen el mindent elsőre a médiának, olvasson utána a dolgoknak.


A hétvége legizgalmasabb pontja a vita volt. Élveztem, hogy sértődés nélkül tudtuk ütköztetni a sok esetben ellenkező véleményeinket. Nagyszerű vitapartnereim voltak. Nagy élmény volt összedugni a fejünket, egymást segítve, csapatban kifejteni az érveinket.


Mindent összegezve egy rendkívüli hétvégében volt részem, mintha két napig egy másik dimenzióban lettem volna. Már pozitív izgalommal várom a következő alkalmat!


Bodogán Anna – Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma – Pécs

 

Megszokott újdonság - Nyári tábor Verőcén

 

Négy nap, Verőce, top shop, challange, kisvonat, kirándulás, tábortánc, pereputty, élmények, tábortűz, csillaghullás, Startup-Business, Social Entrepreneurship project, energiagazdálkodás, iskolaalapítás, csapatmunka, új barátok – hogy csak néhány kulcsszót emeljek ki az idei nyári táborral kapcsolatban.


Hétfő reggel még kicsit álmosan, hálózsákokkal, bőröndökkel felpakolva kerestük lelkes instruktorainkat a Nyugati pályaudvaron, hogy útnak induljunk a Csattogó-völgybe, és az elkövetkezendő néhány napban egy kicsit jobban megismerjük egymást és önmagunkat is. Orosz Gábornak köszönhetően bepillantást nyerhettünk a szociálpszichológia világába, társadalmi-szociális vállalkozásokon dolgozhattunk szakirányos MCC-s diákok segítségével kisebb csoportokban. Megtudtuk, hogy mi mindenre használható egy ördöglakat, mennyire nélkülözhetetlen a fesztiválokon a világító Hello Kitty figura, milyen nehéz is megfelelően definiálni a „katákat”, megtalálni egy geoládát, vagy épp elvenni egymás „életét” egy-egy jól megválasztott pillanatban. Sok-sok év után végre világossá vált számunkra, miért is akarta megfőzni a farkast a harmadik kismalac, milyen pszichés problémákkal küszködött Szimba, sőt még Harry Potter eddig eltitkolt csatáira is fény derült. Természetesen idén sem maradhatott el a torta, a KP-s táborok pizzája, amit a győztes csapat boldogan osztott meg szintén hősiesen helytálló vetélytársaival a közös hullócsillag-nézés közben.


Végül csütörtökön ugyanúgy fáradtan, ugyanúgy csomagokkal a kezünkben álltunk a peronon, ám az új arcokból barátok lettek, a megszeppent, szemlélődő mosolyokból pedig őszinték.


 

Kiss Orsolya - Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium

 

Hallgattunk, kérdeztünk, érveltünk!

 

Egy kiegyensúlyozott tételmondattal kellene kezdenem, de úgy látszik, azokat már mind felhasználtuk szombaton. Bár Dr. Aáry-Tamás Lajos előadása szinte maratoni hosszúságúra nyúlt a felmerülő, diákokat érintő „jogos" kérdések miatt, a hagyománnyá minősült közös pizzázás után mindenki izgatottan vágott neki a vita világának. Teljes mértékben át tudtam érezni az első vitázók vegyes érzelmeit, de bátran ki merem jelenteni, hogy mind gazdagabbak lettünk rengeteg megfontolt érvvel, ellenérvvel, tapasztalattal, felmerülő kérdésekkel és egymás ovis jeleivel. A legnagyobb örömet az okozta nekem, hogy közösen gondolkodhattam a KP-sokkal olyan kérdésekben, amelyek, ahogy ők fogalmaztak, „nem mindennapiak, de a mindennapjaikat érintik". Bármennyire könnyes a búcsú, a kedvenc részem mindig a feedback kör, és azok az építő kritikák, amikből tanulhatok. A KP-sok pedig szerencsére sosem riadnak vissza a véleményformálástól! Én pedig attól, hogy állást foglaljak: ha KP szombatról van szó, akkor én mindig a Pro oldalon állok!

 

Körző Nóri, MCC gyakornok

 

MindQuest, versek, Iszlám Állam, migráns kérdés = Áprilisi KP hétvége


Az MCC Középiskolás Programjának tagjai ismét egy szuper Kápénteken vehettek részt, hála a szervezőknek. Bár a találkozó 19:15-kor volt a Coliban, a társaság nagy része már 7 óra előtt indulásra készen állt. Célállomásunk a belvárosban található MindQuest szabadulós szobái voltak, ahol 4-5 fős csoportokra bomlottunk. Miután létrejött a hat csapat, indulhatott a móka. Az első három csapat a 18 éven aluliakból állt. Mi többiek addig kellemes környezetben várakoztunk, beszélgettünk és verseket olvastunk, amiket a költészet napja alkalmából hoztunk magunkkal. A másik három csapatra egy órával később került sor.


Az emeleten mintha egy egészen új világba csöppentünk volna, aminek a neve MindQuest. A falakat különböző feliratok díszítették, amiket az előttünk ott járó, vállalkozó szellemű emberek írtak fel. Hihetetlen kaland vette kezdetét. Megtapasztalhattuk, hogy milyen rövid is tud lenni 60 perc, főleg ha bonyolult logikai feladatokat kell megoldanunk. Na meg persze, ahogy mondani szokták, "jó társaságban repül az idő".


A három csapat három különböző szobába került, ahol más-más feladványt kellett megoldani. A mátrix témájú szobában egy számítógépes vírus feltöltése volt a cél, a másikban egy robbanni készülő bombát kellett hatástalanítani, míg a harmadikban egy hatalmas gyémánt elrablása volt a feladat. Ami mindegyik küldetés teljesítéséről elmondható, hogy közben igazán egy csapatként kellett dolgoznunk, és össze kellett fognunk a siker érdekében. Rengeteget nevettünk és bosszankodtunk, mikor éppen nem találtuk a soron következő nyomot. Modern technika és ötletes feladatok jellemezték ezt a szobát. Megküzdöttünk a gyémántunkért, szerencsére még éppen időben sikerült bejutnunk és felmarkolnunk a "szajrét". Annak ellenére, hogy kisebb problémáink adódtak egy lakat kinyitásával, mégis mi végeztünk elsőként a három párhuzamosan induló csapat közül. Győzelmünket néhány fotóval és csoportképpel is megörökítettük, miközben izgatottan vártuk a többiek érkezését és élménybeszámolóját. Ameddig várakoztunk, a szervezőkkel beszélgettünk, akik minden kérdésünkre szívesen válaszoltak és kommentálták a feladatmegoldásunkat. Sőt gúnynevet is kaptunk, mi lettünk a „Lakatos csapat”, a kezdeti ügyetlenkedésünk miatt. Szerencsére a többiek is sikerrel jártak, mindenki nevetve érkezett. Nagyon szerettünk volna szobát cserélni és kipróbálni mindet, győzködtük is a szervezőket, de sajnos vészesen közeledett a záróra, így az egyetlen lehetőségünk az maradt, hogy egyszer még visszamegyünk. Az aláírásunkat, pár idézetet és MCC feliratot azért hagytunk magunk után a falon mi is. Ezután fájó szívvel, de otthagytuk a MindQuest csapatát és elindultunk vissza a Coliba.


Persze, ha valaki azt hiszi, hogy itt véget ért az este, az nagyon téved. A verseket nem csak azért vittük magunkkal, hogy legyen mit olvasnunk, amíg várakozunk. Fontos célt szolgátak ezek a művek. A másnapi költészet napja és a „Posztolj verset az utcára” kezdeményezés szellemében a visszafele vezető úton posztoltuk őket hirdetőtáblákra, oszlopokra és minden olyan helyre, ahová csak szabad. Saját költemények is helyet kaptak a repertoárban. Ezt az akciót az egész országban több ezren végrehajtották, így ünnepelve meg a költészet napját. Sok új verset olvastam és ismertem meg, és remélem, akik megtalálják őket az utcán, elolvassák, és szívesen fogadják majd őket!

Mire megérkeztünk a Coliba, már mind nagyon fáradtak voltunk, mégis még jó sok időt töltöttünk az este megvitatásával és meséléssel.


A szombati nap ezúttal könnyedebb hangvételű volt, bár maga a téma közel sem volt az. A délelőtt folyamán Prof. Dr. N. Rózsa Erzsébet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója tartott nekünk előadást. A téma a médiában is sok figyelmet kapó, a Közel-Keletet, és az egész világot felkavaró Iszlám Állam volt. Beszélt az iszlámról mint történelmi fogalomról és vallásról, az új „állam” felépítéséről, céljairól, erőforrásairól, egyszóval tartott nekünk egy teljesen objektív, és részletes előadást erről az érdekes, ugyanakkor fenyegető jelenségről. Délután az MCC egy új kollégája ismertetett meg minket azzal, hogy milyen lehetőségei vannak egy bevándorlónak hazánkban és az Európai Unióban. Megtudtuk, hogy milyen nehéz sikeresen elhelyezkedni és új életet kezdeni egy ismeretlen országban, hogy ne kelljen nyomorogni, menekült táborban „tengődni”, vagy ami még rosszabb, fogdába kerülni vagy háborús zónában élni. A témával interaktív csoportmunka keretei közt találkoztunk, hogy az élmény még közelebbi és valósághűbb legyen. Közben egy kisebb csapat vitafelkészítő kurzuson vett részt immár harmadik, egyben utolsó alkalommal Tanács János vezetésével, akik majd hamarosan megmérettetik magukat egy vitaverseny keretében.


A nehéz téma ellenére nagyon könnyedén és kellemesen telt el a szombat. Mintha egy verőfényes nyári nap lett volna, olyan kellemes volt kint az idő, így szerencsére viszonylag sok szünet volt az előadások között, amikor a csapat nagyobbik része kiment, s jókat beszélgetett, ismerkedett, s élvezte, hogy szép lassan közeledik a nyár. Az interaktív csoportmunkák is lehetőséget biztosítottak arra, hogy élvezzük a kinti levegőt, ugyanis a félórás feladatokat kint is el lehetett végezni.

Pizza nélkül pedig a KP szombat nem is lett volna igazi KP szombat.

Köszönjük ismét! :)


Remélem, hogy még sok ilyen programban lehet majd részünk! Azt hiszem, hogy a többiek nevében is mondhatom, hogy már alig várjuk a májusi Kápénteket és szombatot. Köszönjük a szervezőknek!

 

Inovay Tamara – József Attila Gimnázium, Budapest

és

Tóth Károly – Boronkay György Műszaki Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium, Vác

 

Colis workshopok KP reflektorfényben


2015. március 20-21-én újabb remek KP-s hétvége következett, ami ezúttal is bővelkedett a jobbnál jobb programokban, előadásokban, és pizzákban. Ezt vázolnám fel nagyvonalakban, bár az élményt ezek a sorok sem tudják visszaadni teljes mértékben.


Egy kisebb, de annál jobb csapat már pénteken is összegyűlt, hogy részt vegyen egy fogyatékkal élő emberek hétköznapjaival foglalkozó, bevonó, ahogy mondani szokták „érzékenyítő” délutáni-esti programon. Először a Láthatatlan Kiállításra mentünk el, ahol egy látássérült ember helyzetéhez kerültünk közelebb, hogy ismerkedjünk, melyek azok a számunkra természetesnek tűnő dolgok, amelyben a vakok életvitele eltér, amiben az ő életük másképpen működik, mint a miénk. Este Popele Róbert, jelnyelvi előadó tartott bemutatót a hallássérült emberek által használt jelnyelvről. Rengeteg humorral fűszerezett, jó hangulatú előadás volt. Végül késő estig tartó beszélgetésekkel zártuk a napot rég nem látott barátokkal.


Szombaton már sokan összegyűltünk, s ez nem volt hiába, ugyanis ez alkalommal is jó programokkal vártak minket. Először egy honlap szerkesztői, munkatársai és kitalálója, Szlankó János érkeztek hozzánk, és tartottak előadást egy roppant hasznos, és érdekes weboldalról, amely fiatalokat szólít majd meg, és egészséges életmódról fog szólni, gyakorlati tanácsokkal szolgálva jövőbeli látogatóinak.


Az ebéd sztárja, minden KP-s kedvence, a jó öreg pizza, ami ezúttal is remek volt, köszönjük szépen! J Majd pedig csoportokra oszlottunk, és workshopokban vettünk részt délután. Jómagam a pszichológiára, valamint a self-management témájú műhelybeszélgetésekre ültem be. Mindkettőn értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk. Az elsőn Boros Ádám jelenlegi MCC-s hallgató tartotta az előadást, és igyekezett a pszichológia érdekesebb, és sokak által nem ismert területét bemutatni, valamint definiálni is azt. A másodikon pedig egy másik MCC-s hallgató, Forgács Ádám tartott előadást arról, hogy hogyan is érdemes egy állásinterjún viselkednünk, s hogyan csináljunk egy olyan „jó sztorit”, amellyel „eladhatjuk” magunkat, a tudásunkat. Ezen kívül társadalomtudományi témában, „kirekesztő beszédmódokról” az MCC Közép-Európa szakirány diákja, Bárdi Bálint értekezett a többiekkel, illetve Köpenczei Gergő vezetőképzős hallgató jóvoltából szó volt még számítógépes hackelésről, arról, hogy milyen veszélyek fenyeget(het)nek bennünket a digitális világban, illetve hogyan érdemes védekeznünk ellenük.


Bár általában 16.00-kor befejeződnek a szombati programok, ez alkalommal nem így történt.

A leglelkesebb, s legráérősebb KP-sok maradhattak a Momentán Társulat által szervezett imprószínházon. Teljesen megérte, ugyanis a két zseniális színjátszó remek programokkal készült a szülőkkel, diákokkal és KP-s mentorainkkal közös játékra, ahol mindenki jól érezte magát, így nagyon gyorsan elrepült az erre szánt másfél óra. A résztvevők szívesen maradtak volna kétszer annyi ideig is!


Dióhéjban tehát így nézett ki a márciusunk, ami a KP hétvégét illeti, ismét megérte részt venni, rengeteget lehetett tanulni, fejlődni, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, a jókedv, a társaság, a pizza ismét adott volt.

 

Tóth Károly, Boronkay György Műszaki Középiskola, Gimnázium és Kollégium, Vác

 

Örök gyerekek a Sport szelet-hegyen


2014.10.18. Az idei félév második KP szombatja. Előző este ismét összegyűlt egy kisebb társaság a KáPéntek alkalmából egy éjszakába nyúló csapatépítő játék-partira. A hangulatra nem lehetett panasz, a „táncóra” után Tari Zsolt barátunk, remek játékötletekkel állt elő. De a java csak másnap következett.

 

10 órai kezdettel Fekete Zsombor, játéktervező, gyártásvezető tartott előadást a kissé fáradt, de kitartó, nagyjából 100 fős társaságnak. A lelkesedést fokozta, hogy a jó válaszokért Sport szelet járt, ezzel szemléltetve, hogy a mai világban sokkal ösztönzőbben hat az azonnali „feedback”. Végül is az ember szívéhez a hasán át vezet az út..:) Az előadás végén pedig belekóstolhattunk egy online kvízjátékon keresztül, hogyan is lehet például ismételni, felmérni a tudásunkat játékos, élvezetes versengés formájában. A kahoot.it nevezetű, egyszerűen letölthető internetes kvíz demonstrálta. Sajnos a wifi nem volt egyszerre 100 új résztvevő befogadására felkészülve, így csak a játék elején tudtunk részt venni, de így is tanulságos volt.

 

Ezek után jött az elmaradhatatlan pizzázás, majd egy csokoládés tábortánc-desszert után a vitakörök következtek. A két tételmondat (A gamification forradalmasítja az iskolai értékelési rendszert. A munkahelyi motivációban a pull-to-flow módszer hatékonyabb, mint a push-to-flow.) ezúttal is a délelőtti előadáshoz volt köthető. A viták újfent jó hangulatúra sikerültek, mi pedig még több tapasztalatra tettünk szert a nyilvános beszéd műfajában. A megszilárdított barátságokról és a fincsi Sport szeletekről nem is beszélve. :)

 

Zsuppán Orsolya, Újbudai József Attila Gimnázium

 


 

KP Nyári Tábor, Tata 2014, élménybeszámoló

 

Számomra idén is a Kp-tábor volt a nyár egyik legjobban várt eseménye. Mivel már másodszorra vettem részt, tudtam, hogy nagyjából mire is számítsak: érdekes előadásokra, új barátságokra, ügyesedésre, okosodásra, kacagásra, zenére és táncra.

 

Hétfő délelőtt érkeztünk meg Tatára. A regisztrációnál mindenki kapott egy szót és eszerint jöttek össze a 8-9 fős csapatok (az legyen titok, hogy mi alapján!;)). Mindegyik csoport kapott egy instruktort, aki ettől kezdve a csapat felelőse volt, és aki segített mindenben. Elfoglaltuk a szállást, ebéd után tábortáncot tanultunk, azután megkezdődtek az ismerkedős játékok.

 

Este egy egészen szokatlan program várt ránk. Nemes Bence irányításával kipróbálhattuk milyen tőzsdézni. Annak ellenére, hogy legtöbben veszteséggel zártuk a játékot (nemigen ismertük a tőzsdei taktikákat), nagyon élvezetes és érdekes volt egy teljesen új világba belecsöppeni.

 

A keddi napot könnyed reggeli tornával kezdtük, Balogh Annamarival. Délelőtt Prievara Tibor tartott előadást Tanulás és tanítás a 21. században címmel. Rengeteg kérdés, ötlet merült fel bennünk a témával kapcsolatban. A délutáni vita is ezen az előadáson alapult. Tételmondataink a következőek voltak:,,Nincs szükség tárgyi tudásra” illetve ,,Jobb teljesítményt lehet elérni az innovációval (a tanulás terén)”.

 

A keddi nap másik ígéretes eseménye az éjszakai túra volt. Csapatonként 7,5 km-es távot kellett megtennünk a tatai Öreg-tó körül. Öt állomáson vártak ránk az instruktorok különböző feladatokkal, például: kvízzel, fejtörőkkel, ügyességi játékokkal. Izgalmakból sem volt hiány a túra során.

 

Szerdán MCC-s szakirányos workshopokon vehettünk részt. Nagyon hasznosnak tartottam, hogy délután személyesen is feltehettük kérdéseinket, tanácsot kérhettünk a Coli hallgatóitól. Ezt követően egy kis szabadprogram is belefért a napba, lemehettünk a partra fürödni, röpizni, vagy erdélyi vezetőink játékaiba szálltunk be. Megismertem a méta nevezetű ősi magyar eredetű labdajátékot, amelyet mindenki óriási élvezettel játszott. Szabadidőkben jó pár fordulót lejátszottunk Lánczi Peti vezetésével.

 

Utolsó esténken színdarabokat kellett összeállítanunk, amelyek csapatonként különböztek. Igazán méltó zárása volt a tábornak, hogy instruktoraink is előadták Vuk történetét,,kicsit másképp”. :) Végül a várva-várt eredményhirdetéssel zárult az este, ahol kiderült melyik csapat teljesített legjobban.

 

Ez az a tábor volt, ahol mindenki nyert valamit: tapasztalatot, új barátokat, inspirációt, MCC-s kiadványokat, ajándékokat és még csokoládét is. Röviden: egy olyan élmény volt, amelyre mindig jó lesz visszaemlékezni.

 

Ezúton is szeretném megköszönni Tarján Katának, Dóra Szilviának, Wittmann Zsoltnak, Kacsari Norbertnek, Lánczi Péternek, Balogh Annamáriának, Sallain Andreának, Nemes Bencének és Kovács Márton Benedeknek ezt a felejthetetlen pár napot!

 

Írta: Sebestyén Anna, Kazinczy Ferenc Gimnázium és Kollégium

 

Dobbantó a diákvilágnak

Mutasd be, mit tudsz!

 

2014. május 24-én újabb KáPé szombatra került sor Székelyudvarhelyen, a Tamási Áron Gimnáziumban. Számomra ez volt az első KáPé szombat amin részt vettem, már nagyon vártam, kíváncsi voltam miről is szólhat egy ilyen nap. Reggel 10-órakor találkoztunk az iskola előtt, felmentünk az iskola kémia laborjába, majd Borzási Sarolta előadását hallgattuk meg az Európai Unióról. Nagyon sok érdekes információt tudhattunk meg, és sok, eddig megválaszolatlan kérdésre is választ kaptunk.

Egy kis szünet után Kállai Emánuel előadása következett, amelynek a témája az előadástechnika volt. Megtanultuk, hogy mitől jó egy prezentáció, miért fontos, hogy legyen célunk, üzenetet közvetítsünk, és az eredményes érveléstechnika kisebb-nagyobb rejtelmeibe is bepillantást nyerhettünk. A közös pizzázás alkalmával egyre jobban megismertük egymást, nagyon jó hangulat volt, megbeszéltük, hogy a következő KáPé szombaton is találkozunk.

 

A programot folytatva csoportokba szerveződtünk, és húsz percünk volt egy bemutató előkészítésére, kedvenc mesefiguránkról. Nagyon érdekes előadások születtek, mindannyiunk kedvenc macskája, Garfield lett az elfogadás mintája. A bemutatókat együtt kielemeztük és visszajelzést adtunk egymásnak, így a hibáinkból is tanulhattunk.

 

Egy nagyon vagány, eredményes napot tölthettünk el együtt, már nagyon várom a következő e-KáPé szombatot.

 

Jakab Emese

Székelyudvarhely

 

 

„Az illegális box nem életbiztosítás”

 

A május 10-én tartott KáPé szombat volt a második colis esemény, amin részt vettünk. Témája az üvegfestészettől a harcművészeteken át az önismereti drámagyakorlatokig vezetett.


Ez alkalommal KáPénteken a csapat Róth Miksa emlékházába látogatott el. Különleges festett ablakokat, mozaikokat és szecessziós szobabelsőt láttunk, és megtudtuk, ha kedvünk támadna lakást vásárolni, de idő közben meggondoljuk magunkat, akkor az árából vehetünk akár egy Róth Miksa-alkotást is.


Este, miután visszaértünk a Coliba, közösen megnéztük Guy Ritchie híres filmjét, a Blöfföt. Remek tanulságokkal szolgált. Például: 1. Óvakodjunk az éhes disznóktól! 2. Az illegális box nem életbiztosítás. 3. Ha kutyaszorítóba kerülsz, jó, ha van egy Boglárka nevű kutyád. J

Másnap külön élmény volt fél 10-kor kelni, és nem aggódni azon, hogy lekéssük-e a vonatot. (Ugyanis ez már sikerült az előző napi szolnoki csatlakozásnál, de végül is ott jól jártunk, mert rendkívül finom a szolnoki állomáson a muffin és a jégkása.)

A délelőtti angol tréning 10-kor kezdődött, üvegfestésről és a harcművészetekről hallhattunk Gergely Szilvia angoltanárnőtől, aki a fiúkat még tíz fekvőtámaszra is rábírta. Ezután következett a várva várt pizzázással egybekötött ebédszünet, amit a drámagyakorlatok követtek. Ettől kicsit tartottunk a színészi ambícióink hiánya miatt, de végül jó hangulatban teltek a játékok, amely során lehetőségünk nyílt jobban megismerni a többieket és magunkat is.
Legközelebb is biztosan itt leszünk!

 

Grigoncza Nóri, Tóth Bori

Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma

 

 

 

Az első e-KáPé szombat

Használd az agyad jobbik felét


Hogy mi is történt valójában ezen a szombati napon? Mi, az erdélyi diákok, akik részt vesznek az MCC Középiskolás Programjában, összegyűltünk, hogy megismerjük egymást és tovább fejlesszük tudásunkat.

Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos volt ismerkedés, kapcsolatépítés szempontjából. A nap elején csapatépítő, ismerkedős játékokban vettünk részt. A játékok után megrajzoltuk a címereinket, amely feladat során meglepően jól megismerhettünk egymást, betekinthettünk mások kis világába.

A nap második fele a kreativitásról szólt. Könczei Zsolt (kommunikációs szakember) sok egyéb mellett arról mesélt, hogyan lehet meglátni a dolgok másik oldalát. Később a gyakorlatban is megmutathattuk kreatív énünket. Három csapat három különbözőképpen népszerűsítette a Középiskolás Programot. Plakátot, szlogent és videót hoztunk létre alig egy óra leforgása alatt. Nagyon élveztük a feladatot. Talán ez volt a nap fénypontja, egyúttal méltó befejezése a találkozónak.

Egy kis ízelítő gyanánt, íme a csapatunk által kreált szlogen:
„e-KáPé, dobbantó a diákvilágnak!”. A plakát mellett egy kis amatőr videó is készült.

Nagyon hálásak vagyunk, hogy itt lehettünk, sok új dolgot tanulhattunk. Reméljük, hogy többször is megszervezésre kerül a KP szombat. Köszönjük szépen!

Boros Évi

Székelyudvarhely

 


 


Téli tábor 2014

Vác

 

„Életem egyik legnagyobb élménye volt az idei tábor. A Vácon eltöltött hétvége igazi kikapcsolódást jelentett számomra. Jó volt kicsit fellélegezni a szürke iskolás hétköznapokból. A tábor fő témája a kriminálpszichológia és a fiatalkori bűnözés volt, melyeket izgalmas, figyelemfelkeltő és interaktív előadások között hoztak közelebb hozzánk. Mindenki talált magának megfelelő programot. Szombat este a Slam Poetryé volt a főszerep, itt pihenhettünk ki a délutáni vita fáradalmait, amely remek lehetőség volt, hogy kibontakozhassunk és fejlesszük képességeinket. A társaság nagyon jó volt, sok új barátra tettem szert, nagyszerű embereket ismerhettem meg. Örülök neki, hogy velük élhettem át ezeket az élményeket. Ezúton is köszönöm Véglesi Júliának, Simon Annamáriának és Bartha Diánának a szervezést, és hogy nem sajnálták szabadidejüket, hogy ilyen színes programokban lehessen részünk, tele nagyszerű előadókkal. :) Köszönjük Tarján Katának, Wittmann Zsoltnak és Orbán Attilának is, hogy támogattak minket és segítettek nekünk abban, hogyan lehetünk még jobb KP-sok :) Remélem, nem kell sokat várni egy újabb rendezvényre, és mielőbb együtt lesz a csapat. Úgy érzem, »kicsit hazataláltam«…”

Majoros Mirtill, Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium

 

„Detektívregények lelkes olvasójaként alig vártam az idei téli tábort. Kedvenc krimijeim szerzői megtanítottak rá, hogy csak úgy lehet egy bűntényt megoldani, ha megpróbáljuk megérteni a bűnöző viselkedését. A téli tábor könyvét KP-s társaimmal sajnos háromnapi olvasás után be kellett fejeznünk, de alig tudtuk letenni, és izgatottan várjuk a következő részeket.”

Nyitrai Viola, Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium

 

„Érdekes programok, tartalmas előadás és a jófej emberek!”

Munkácsy Balázs, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium

 

 

 

A január végi KP-szombaton a pályaválasztás volt a központi kérdés. A résztvevő középiskolás csapat egy része már péntek este rákészült egy jó mozizással, sok-sok nevetgélés és beszélgetés közepette a szombati napra.

 

Reggeli jóízű lakománk után nem kisebb személyiségek kerekasztal-beszélgetését hallgathattuk meg a pályaválasztásról, mint Gundel Takács Gábor, Dr. Gyarmathy Éva, pszichológus, Dr. Meskó Bertalan, jövőkutató Dr. György László, a BME egyetemi adjunktusa, illetve Szalai Zoltán, az MCC ügyvezető igazgatója. Nekem különösen tetszett, hogy az előadások után odamehettünk még kérdezni az előadóktól. Azt hiszem, az elhangzott tanácsok és gondolatok még a legötlettelenebbeknek is segítettek ebben a kérdésben, a többieket pedig megerősítette a céljaikban.  Az ebédidei mókás és mennyei pizzaevészet után Jáger Bálint, az MCC alumnusa tartott előadást a továbbtanulásról, majd az MCC szakirányai mutatkoztak be nekünk. Ezután különböző szakokon tanuló egyetemisták, a már szakmájukban elhelyezkedett jogász, közgazdász, újságíró és más szakember öregdiákok karriertapasztalatait hallgathattuk meg.

 

Mielőtt hazamentünk, még páran ott maradtunk kipróbálni az kollégium vadonatúj csocsóasztalát.  Szerintem senki sem bánta meg, hogy eljött: kellemesen és hasznosan töltöttük el a pénteket-szombatot, ahogyan szoktuk…:)

 

Horváth Rozália, a Teleki Blanka Gimnázium

 


 

 

A KP szombatok egy második családdá, kivételes barátok társaságává tudja kinőni magát egy MCC-s középiskolás diák életében. Eleinte csak az e-learning rendszer jelentette számomra az MCC-t, de mióta elmentem egy 'Live' alkalomra ez megváltozott... Korábban nagyon sok időm szinte a lefolyón ment le, minden értékesebb összejövetel nélkül. Az MCC-ben közösséggé formálódunk, amellett az ingyenes minőségi képzés mellett, amit az intézmény szakmai, készségfejlesztés szinten biztosít számunkra. E kettő együtt a mai kor tarsadalmában hiánycikk. A szakmai előadások rendszeres, színvonalas, konferencia jellegű programjai akár az egyetemen, akár hivatalos munkánk során jó gyakorlatot jelentenek a jövőben is.

„Bonus intra, melior exi”, Jöjj, ha jó vagy, és még jobbként távozz! A mindig meg-megújuló csapatunkba szivesen látjuk az érdeklődőket.


Bogáthy Ákos, Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Gödöllő

 

 

 

Hétvége kicsit másKépP

Minden hónapban izgatottan várom ezeket a hétvégéket, és ahogy eddig mindig, ezúttal is rengeteg új élménnyel és tapasztalattal jöhettem haza. A szürke, monoton hétköznapokból való kizökkenés, az új környezet, az új ismeretek teszik számomra igazán izgalmassá a KP-s szombatokat.

Már a péntek este is nagyszerűen sikerült, sokat beszélgettünk és nevettünk a többiekkel. Szerencsénk volt, az MCC évente megrendezésre kerülő szabadtéri bulija, a „IV. szakkollégiumok közötti főzőverseny” éppen erre a péntekre esett. Ez kellőképpen megalapozta a jó hangulatot. Nagyon örülök neki, hogy jól megtalálom az összhangot sokukkal, jó érzés értelmes, kedves, színes emberekkel találkozni, barátkozni. A szombat délelőtti előadás számomra nagyon hasznos volt, mert eddig például nem is tudtam a prezi.com létezéséről és számos új, praktikus ismeretre tettem szert a prezentálással kapcsolatban.

Mert „előadni bárki tud”, de a jó kiállásnak, a nyilvános beszédnek bizony érdemes megtanulni a fortélyait, hamarosan egészen biztos, hogy hasznát veszem. Szinte csak most jöttem haza, de már most várom a következő KP-s szombatot.


Tóth Gertrúd Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc

 

 

 

Válasz-út

Pályaválasztás és karrierbeszélgetés az MCC-ben

 

A mostani Kápés szombat témája, vagyis a pályaorientáció, nagyon ígéretesnek tűnt. Gondoltam, végre kapok valami útmutatást a felsőoktatás útvesztőjében. Abban a reményben jelentkeztem az MCC pályaválasztással foglalkozó napjára,  hogy segítségével kicsit jobban kirajzolódik majd, mivel is szeretnénk foglalkozni a későbbiekben.

 

Jáger Bálint, az MCC alumnusának felvezető  előadása  praktikus oldalról közelítette meg a témát. Érettségiről, a pontszerzésről, a képzésekről, a különféle képzési lehetőségekről volt szó. Úgy tűnik, rengeteg lehetőség áll előttünk, ennek ellenére mindenki tudja, viszonylag nehéz kedvező feltételek mellett bejutni egy jó felsőoktatási intézménybe. Feltevődik a kérdés, mi van, ha rosszul választok, megbánom, hogy az adott egyetemre/fősulira jelentkeztem? Az előadó válasza egyértelmű volt, tulajdonképpen semmi! Rávilágított, hogy mivel körülbelül 25-től 65 éves korunkig aktív dolgozóként rengeteg időnk lesz arra, hogy kiválasszuk a nekünk megfelelő utat.

 

Eddig halálosan komolyan vettem az „egyetem-témát”, de az előadás után átgondolva, hogy egy egész életen át fogok tanulni, talán nem áll meg a világ, ha nem a megfelelő helyre  adom be középiskola után a jelentkezésemet, vagy ne adj Isten nem vesznek fel sehova. Hosszútávon nem csak ezen múlik…

 

A délelőtt második előadása, amit a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet pedagógus munkatársa tartott, sokkal inkább a személyt helyezte előtérbe. Kiemelnék egy mondatot, amely különösen nagy hatással volt rám: „Ne légy középszerű, légy profi!”. Elgondolkoztatott, és egyet tudok érteni ezzel a tanáccsal.

 

A következő, személyes tapasztalatra épülő program egy játék volt, amelyet a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet másik, pszichológus munkatársa, tartott. Ahhoz, hogy rátaláljunk, egy döntéshelyzetben a helyes útra (legyen az akár az egyetem kiválasztása), elsősorban önmagunkat kell megismernünk. Ebben segítenek bizonyos szituációs játékok.

 

Fiktív helyzetünk a következő volt: adott egy repülőgép szerencsétlenség a sivatagban. A pilóta, a másodpilóta és a repülőgép mind odavesztek. A tervezett leszállási ponttól 50 km-re zuhant le a gép. A rendelkezésedre áll tizenöt tárgy, amelyből hármat kiválaszthatsz a túléléshez. A kérdés: maradsz egy helyben vagy elindulsz? Hat fős csoportokba kellett rendeződni, és konszenzusra jutni a maradás/menés, illetve a tárgyak ügyében. Minden csapatban volt egy megfigyelő, aki nem szólhatott bele a vitába, csupán megfigyelte az érvelő csapattagokat. A cél természetesen az volt, hogy meggyőzd a csapattársaidat a te döntésedről. A mi csapatunkban viszonylag könnyen egyetértés született: maradunk. A csapatban engem jelöltek ki a „képviselő” posztjára, vagyis nekem kellett a nagyközönség elé tárni a döntésünket, és felsorakoztatni az érveket-e mellett.

 

Magabiztosan álltam ki a többiek elé, öt másik „képviselőtársammal” együtt, hiszen azt gondoltam: ha mi viszonylag egyöntetűen a maradás mellett döntöttünk, a többiek sem gondolhatják annyira másként... Tévedtem. Lassan, de biztosan kiderült, hogy csak a mi kis csapatunk gondolkodott így, mindenki más a „menni” opcióra voksolt. Nem értettem a dolgot, hiszen olyan racionálisnak tűnt, hogy maradni kell, olyan jó érveket tudott összedobni a csapat. Persze az öt másik csapat kitartott, és az „egységben az erő” elv miatt egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy mégiscsak igazuk lesz. Végül is a csapatomhoz fordultam, ők vajon mit gondolnak. Egyöntetűen azt mondtuk: tartsunk ki a saját álláspontunk mellet, ne „adjuk meg magunkat”. Mivel azonban a hat csapatnak egységes megoldásra kellett jutni és mi voltunk az egyetlen társaság, akik másképp gondolkoztak, - a demokrácia jegyében- elfogadtuk a döntést.

 

A játéknak vége volt, az eredmény megszületett: megyünk. Egy csapat- a mi csapatunk- nem értett vele egyet, s mint később kiderült, igazunk volt. Amikor a pszichológus hölgy kimondta, hogy a játék megoldása az, hogy maradni kell, mert így nagyobb az esély a repülőgép szerencsétlenség túlélésére, örömmel vegyes magabiztossággal néztem csapattársaim szemébe. Elképesztő érzés volt tudni, hogy a gondolkodásmódunk, az érvelésünk tényleg helytálló volt. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a többség nyomására kezdtem kételkedni a döntésünkben, pedig nem nekik volt igazuk.  Persze, mindenki által ismert közhely, hogy „ne fuss a nyáj után”, meg „nem mindig a tömegnél van az igazság” satöbbi, de ennyire közelről talán még sosem tapasztaltam meg ennek a helytállóságát. Ebben az örömmel teli, kicsit elgondolkodó hangulatban néztem a közös ebéd, és beszélgetés elé.

 

Mivel eddig még nem vettem részt túl sok kp-s szombaton, jó volt kicsit ismerkedni, beszélgetni a többiekkel. Az étkező helyiségben is folytattuk a témát a délelőtti játékról, ahogy el tudtam csípni, sokan továbbra sem értettek egyet a feladat megoldásával. Ha mindenki egyféleképpen gondolkozna, hol maradnának a jó kis vitakörök, és a remek érvelések? Talán ezekből a szituációkból tanulunk a legtöbbet, nem igaz?!

 

 

 

A délutáni beszélgetésekre nagyon kíváncsi voltam. Négy teremben zajlottak, ahol négy különböző területen dolgozó, már végzett MCC-sekkel találkozhattunk. Jogászok, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozók, közgazdászok és kommunikációs szakemberek vártak minket. Mivel személy szerint éppen a nemzetközi tanulmányok, illetve a közgáz között vacillálok, arra gondoltam, ez biztosan segíteni fog. Sajnos nem így történt. Mindkettőről annyi új és érdekes dolgot meséltek, hogy úgy érzem most még nehezebb a döntés. Mondjuk a sok-sok információval gazdagodva cseppet sem bánom ezt. Kifaggattuk a volt MCC-s diákokat az egyetemről, a későbbi elhelyezkedésről, és a mostani munkahelyeikről. Mire rápislantottam az órámra már bőven elmúlt négy óra, ami a program végét jelentette. Elszaladt az idő…

 

Hazafelé sokat gondolkoztam az egész napról. Úgy mentem oda, hogy majd biztosan jól ki leszek okosítva a felsőoktatás minden szegletéről, ehelyett hasznos, életszerű tapasztalatot szereztem. Hihetetlen élmény volt számomra ez az érvelős játék. Nem lexikális, hanem használható, IGAZI tudást szereztem, amit bárhol, bármikor fel tudok majd használni. Úgy érzem, ez igazi kincs.

 

Dózsa Lili Eszter, Szilágyi Erzsébet Gimnázium, Budapest

 

 

A torta

 

„Hogyan is kezdjünk hozzá egy probléma megoldásához? Milyen összetevők elengedhetetlenek egy sikeres megoldás kivitelezéséhez? Mi a hasonlóság egy torta és a tanácsadói munka között?”

A szombati program keretében ezekre, és még sok más kérdésre, kaptunk választ.

 

A tréning az esettanulmányok, illetve a tanácsadói munka köré épült fel. Lévén, hogy a későbbiekben többen is üzleti tanácsadással szeretnénk foglalkozni, ez elég hasznosnak bizonyult. Egy az általánosságoktól induló, majd konkrét technikákat tartalmazó prezentáció meghallgatását követően két csoportra bontva vonultunk fel a tantermekbe.

 

Feladatunk a romániai Nokia piaci részesedésének csökkenéséhez kapcsolódott. Stratégiát kellett kidolgoznunk a cég 2 év alatti emelkedő pályára állítására, illetve a középiskolásokat érintő marketing megoldásokra, a rendelkezésünkre álló 19 oldalas adattábla alapján, mindössze kevesebb mint 5 óra alatt.

 

A lázas munkát a Rotary klub előadása szakította meg. A nemzetközi diákcsereprogram egyik budapesti képviselője tájékoztatott minket a Rotary egyéves ifjúsági csereprogramjáról, illetve magáról a szervezetről. Ezt követően folytattuk a munkát.

 

A különböző adatgyűjtések és elemzések elvégzése után nem mondhatni, hogy megkönnyebbülve konstatáltuk, hogy a prezentáció elkészítésére körülbelül 1,5 perc áll rendelkezésünkre. Tehát az esélytelenség nyugalmától meghitté vált mosollyal álltunk ki a verseny bírái elé. Noha prezentációnk nem volt kifogástalan, kutatási eredményeinket jól sikerült bemutatnunk. A másik csapat ténylegesen készen állt bemutatni egész napos munkáját, ami a délelőtti előadás megoldási kísérletére épült. A versenyt, így nem meglepő, a nevető második helyen zártuk.

 

Tanulságunk röviden: hiába finom a torta belseje, ha a máza megfolyt.

 

Nagy Barbi (Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen) és Gecső Dávid (Németh László Gimnázium, Budapest)

 

Explore the KP

 

2012.09.21-én négy kisvárosi gyerek várt a debreceni pályaudvaron. Ők csak annyit tudtak, hogy ezen a napon elmennek valahova, ahol találkoznak valakikkel. Szép kilátások… Végül jó sült ki belőle. Az első kápés hétvége Budapesten.

 

A közös vonatút és a rövid ki-tájékozódik-jobban-a-fővárosban vetélkedő után egyből elkezdtünk ismerkedni a hellyel. Na, körülbelül ezek voltak az utolsó pillanatok, amikor a kezdeti sokk miatt úgy éreztem magam, mint Aliz csodaországban. Szépen lassan kezdett otthonossá válni a hely, amit csak A Coliként ismer minden gellérthegyi.

 

Kora estefelé egy rendhagyó dominanciaharc indult el a legjobb helyekért. Szokatlanul sokan lájkoltuk a péntek esti jógatermi tömegszállást... A gyorsaknak volt puha matracuk. A hülyéknek meg, mint én, nem volt párnájuk és cipőn aludtak. Nem baj, tanultam belőle! Utána kicsit talán feszélyezett volt a hangulat, de ezt betudom annak, hogy új voltam.

 

Este összecsődítették a társaságot, és elindultak a közös programok, kezdve egy előadással a cserediákprogramról, majd egy rövid bemutatkozót hallhattunk ősveterán kápésoktól. Ezután közösségformáló játékokkal kísérleteztünk. Nekem ez nagyon bejött. Talán csak a másnapi vita tudta überelni. Volt csukott szemes kézfogós játék, ahol azt a tényt használtuk ki, hogy elvileg mindenkinek két keze van. Nekünk természetesen sikerült másodjára megalkotni a Gordiuszi-csomót. Úgy döntöttünk, hanyagoljuk a Nagy Sándor-i megoldást, és inkább átlépünk a következő alakzatkeresős játékra. Itt kétszer is demonstráltam, hogy kell hamar kiesni. Sebaj, jöjjön a következő napirendi pont.

 

A jó öreg körbeülős, kérdezgetős játék volt soron. Egyszer én is a kérdések kereszttüzében találtam magam. Kicsit olyan feelingje volt a dolognak, mintha vallatnának. Viszont legalább a hellosziaszevaszon túl egy kicsit tartalmasabban ismerhettük meg egymást. Nem csak a válaszokból, a kérdésekből is sok minden kiderült.

 

Az estéről íme egy hivatalos verzió: Mindannyian bementünk a jógaterembe, körbeültünk, nem labdáztunk, és még véletlenül sem öntöttünk ki semmit sem.  Kint lágyan szólt a halk klasszikus zene, miközben tejet iszogattunk. A szülinaposoknak (merthogy azok is voltak!) extra adag tej járt. Este tizenegy órakor elálmosodtunk (ugyancsak a sok tejtől), és elmentünk aludni. Másnap mindenki friss és üde volt, mert sokat aludt!

 

Reggel kivakartuk magunkat a jógaterem puha padlójából, és megreggeliztünk. Az ébredés okozta sokkot lágyan tetézte egy könnyed másfélórás előadás a tőzsdéről és a részvényekről. Ez kifejezetten érdekes volt. Bár sok dolgot mi iskolai gazdaságismeret keretében már tanultunk, de közel sem ennyire részletesen.

 

Ezután egy újabb előadás a cserediákprogramról, ebéd, és végre a legjobb rész: a vita. Ezúton üzenném a lányoknak, hogy udvariasságból hagytuk őket nyerni, mert gentlemanek vagyunk, de következő alkalommal már nem leszünk kíméletesek! ;) Most, hogy már mindenkiben tisztázódtak a szabályok, és én is felfogtam, hogy indulatnak nincs helye az arénában, tökéletes csapatunk a megsemmisítő hadjáratra kész! Alig várom a következő alkalmat, remélem hasonlóan jók lesznek a témák is.

 

Mindenesetre csalódtam a kápéban. Nem erre számítottam. Az egész rendezvényhez más hangulatot képzeltem. Minden tekintetben jobban teljesített, mint vártam. :) Azt hittem, hogy magamra leszek utalva az ismerkedésben, esetleg erőltetett beszélgetések fellegébe burkolózik a közös este. Nem így lett. Most már teljesen értem, hogy miért mondták, sok mindenki szívesen lemondaná egy péntek esti programját egy ilyen hétvégéért. Én is!

 


 

Nagy Imre

Bocskai István Gimnázium, Hajdúböszörmény

 

Egy felejthetetlen KP-s tábor Zánkán


A 2012-es nyár legrövidebb, egyben legtartalmasabb táborát töltöttem Zánkán az MCC KP-s csapatával. Augusztus 14-én, délelőtt tűző napsütésben, hátizsákkal a vállamon baktatva a megbeszélt találkozóhely felé azon töprengtem, vajon milyen lesz az előttem álló három nap.

Hála a KP-s szombatoknak, a társaság nem volt teljesen ismeretlen számomra, mégis kissé lámpalázasan álltam a regisztrációs asztalnál. Félelmem alaptalannak bizonyult, mert az ismerkedési játékoknak és lelkes instruktorainknak köszönhetően az ebédet már egészen közvetlen hangulatban töltöttük. A szállás elfoglalását követően rövid ismertetőt kaptunk a tábor programjairól, majd kisebb csapatokban folytattuk a bemutatkozást.

A nap további részében az esti színdarabokat készítettük elő. Ki-ki a saját szerepe szerint Piroska, Hófehérke, Micimackó vagy a Három kismalac egyike volt. Minden csapatnak más-más stílusban kellett előadni egy jól ismert történetet úgy, hogy 5 szót, amelynek el kellett hangoznia az előadás során, az „ellenfél” csapat adott meg. A daraboknak óriási sikere volt, a sok nevetés pedig már csak azért is praktikus volt, mert kevésbé fáztunk az augusztus közepét meghazudtoló, hűs éjszaka ellenére.

Másnap reggel egy jókora bögre kávé után igyekeztünk minél árnyékosabb helyre telepedni, hogy Babocsay Ádám lebilincselően izgalmas előadását meghallgassuk. A reklámok működéséről és reklámpszichológiáról volt szó. Ebéd után elérkeztünk a tábor egyik legizgalmasabb eseményéhez, a vitakörökhöz. Miután mindenki feliratkozott a számára szimpatikusnak ítélt témára, („erdélyi választójog”, „a felsőoktatás finanszírozása”, „identitás elvesztésének problémája hosszabb külföldi tartózkodás esetén” mellett voltak könnyedebb témáink is, mint pl. „elképzelhető-e a hétvégi buli alkohol nélkül”,stb.), közösen felkerekedtünk, hogy meghódítsuk a „magyar riviérát”. Ha egy Balaton-parti nyaraló kívülről látott volna minket, biztosan megmosolyogta volna a nem éppen hétköznapi időtöltésünket. Ami másnak kissé idegen, az egy vérbeli MCCs-nek megszokott, csapatokba rendeződve, a perzselő napsütésben csak úgy parázslottak az érvek és ellenérvek a vitakörökben. Hogy tétje is legyen a dolognak, a győztes csapat vízibombákkal felszerelkezve adta meg a kezdőlökést az „ellenfélnek” a víz felé. :)

A vitáktól és a fürdőzéstől kimerülten, mégis jókedvűen indultunk vissza erőt gyűjteni az éjszakai túrához és az előtte lévő, még számunkra is ismeretlen, programhoz.

Az este első felében egy másfél órás műveltségi vetélkedőben vettünk részt, amelyet igazi kvíz mesterek vezényeltek le. Sajnos a csapatom hátulról lett az első, de úgy gondolom, így is, iszonyatos mennyiségű új ismeretre tehettünk szert, és fény derült arra is, hogy kinek mennyi maradt meg a történelem, irodalom, földrajz vagy akár az énekóráról megszerzett tudásából.

Hét csapatban vágtunk neki az éjszakának. Élő hidat építettünk, kincsekre vadásztunk megpróbáltuk a lehető legtöbb információt begyűjteni a Collegiumról, és az ott folyó életről. A túrát természetesen egy elmaradhatatlan utolsó esti buli koronázta meg beszélgetéssel, zenével, tánccal.

Felejthetetlen élményt nyújtott ez a két és fél nap, mert egy nyitott, befogadó, intelligens csapatot ismerhettem meg, és úgy érzem, hogy végre igazi KPs-ként kezdhetem meg a második félévemet az MCC-ben.

 

Szilágyi Eszter Soewarni

Kölcsey Ferenc Gimnázium, Budapest

 

A történetírás története – KP-s évzáró

 

Mi a receptje egy jó előadásnak?
Néhány dolog alapvetően szükséges hozzá: felkészült előadó, érdeklődő közönség, és természetesen a jó témaválasztás is sokat nyom a latban. Az emlékezetes előadás fogalmához mindenképpen hozzátartozik az az érzés, amikor kérdések, új gondolatok egész sora kezd el cikázni a hallgató fejében az elhangzottak után.

Közeledik a tanév vége, mindjárt itt a várva várt vakáció. Egy napsütéses kora nyári napon fiatalok egy csoportja azonban még mindig a történelemmel foglalkozik, igaz, most nem a szóbeli érettségire való felkészülésre gondolok. Ők a Mathias Corvinus Collegium gimnazistái, tehát a Középiskolás Program résztvevői.

Az utolsó KP–szombat előadásának témája ezúttal a történetírás maga, valamint annak a társadalomban betöltött szerepe, és – részletesebben kifejtve – főként a 20. századi változásai. Mondhatnám, hogy törifaktosok előnyben, de valóban mindenkit elgondolkodtattak Dr. Zeidler Miklós, az ELTE–ről érkezett történész professzor szavai, akivel egészen a kezdetektől átvettük az események lejegyzésének történetét, és rámutatott a társadalom adott helyzete, fejlettsége, s a történetírás kölcsönhatásaira.

Előadónk szemléletesen érzékeltette a 20. századi magyar történetírásban bekövetkezett változásokat, rámutatva, hogy az emberek olykor túlbecsülik saját képességeiket a történelemtudás terén.  Érdekes gondolatot hozott fel, mondván, hogy például a tömegközlekedéshez és a focihoz mindenki ért. Ki ne érezné úgy néha, hogy jobban meg tudná szervezni a buszmenetrendet, csatlakozásokat, és a focimeccsnézők is sok bajnokságot nyertek volna már csapatuknak, ha ők lettek volna a pályán. A rendszerváltás után Magyarországon e két dolog mellett hirtelen a történelemhez is mindenki érteni kezdett, a „szakértők” száma igen megugrott. Személyes kérdéseinkre is készséggel válaszolt a professzor úr, megtudhattuk többek között, hogy mi vonzotta őt a történészi pálya felé. A beszélgetés ezen része saját pályaválasztásunk szempontjából is tanulságos lehet.

Az idei tanév utolsó KP–szombatján megtartott évzárón köszöntő beszédet mondott Tarján Kata, a Középiskolás Program vezetője, majd volt szerencsénk találkozni, az egyébként a Collegiumban tanuló, két tesztjavító tanárunkkal, akik amellett, hogy útravaló gondolatokkal láttak el bennünket, az MCC–s felvételivel kapcsolatban is hasznos információkkal szolgálhattak a végzősök számára. Az érettségizők átvehették bizonyítványaikat, majd ezután büszkén pózoltak oklevelükkel, a kimagasló eredményt elért diákok pedig ajándékukkal egy fotó erejéig. Az ebéd előtti jó hangulatot pedig AtiBond mintegy zárszóként elhangzott mini stand–upja biztosította.

A viták előtt megnéztük Gecső Dávid a legutolsó KP–s csapatépítő programról készített kisfilmjét. A Dávid és Kalocsai Vera szervezésében megvalósuló Explore The City! – azaz Fedezd Fel a Várost! játék keretein belül MCC–sek és KP–sok együtt barangolták be a Belvárost Budapesten.
A délutáni vitakörök ismét izgalmasnak ígérkeztek, a szegregáció kényes kérdése, azaz például a roma fiatalok taníttatása, valamint az magyarországi élet változásai („Kádári nosztalgia – bezzeg az én időmben?”) voltak a témáink.
Számomra mindig kihívás a többiekkel közösen jól megoldani a feladatot, felkészülni, majd együtt megnyerni vagy elveszíteni a vitát – összekovácsolódni a csapattal a vita végére.
Eközben pedig mentoraink és egymás segítségével lehetőségünk van a fejlődésre, mindenki megismeri saját erősségeit, és korrigálhatja hibáit.

Kedves ballagó KP-saink, Tőletek pedig remélhetőleg ezúton sem kell elbúcsúznom, hiszen jövőre – miután felvételt nyertetek a Coliba – újra viszontláthatjuk egymást!


Balogh Annamária
Török Ignác Gimnázium

 

 

Információk digitális, élmények valós módban, KP-s módra

 

Nekem ez volt a legeslegelső KP péntek-szombatom. Nagyon izgatott voltam előtte, elvégre, senkit sem ismertem előzőleg. Kicsit ijesztő volt a gondolat, hogy már rögtön egy "ottalvós " hétvégével kezdünk, de aggodalmamnak nyoma sem maradt. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy most járok itt életemben először, mindenki nagyon barátságos volt. Este fél 9 körül megérkezett egy nagyobb csapat Gödöllőről, és kezdetét vette a Tejbepapi-party. Nagyon jó érzés volt ennyi kíváncsi, érdeklődő, nyitott, barátságos, és nem utolsó sorban iszonyatosan jófej, emberrel megismerkedni. Este több bentlakó egyetemista csatlakozott a csapathoz. Ők is elég cukik voltak, rengeteg hasznos információt tudtam meg a különböző egyetemekről, szakokról illetve a Mathias Corvinus Collegiumról. Ez végzősként különösen érdekes volt számomra.
A tejbegríz, és egymás társaságában eltöltött órák, a hatalmas csocsópartyk sorozata is kellemes emlék.
Másnap egy finom reggeli után belevetettük magunkat a munkába. Reggel 10-től meghallgattunk egy előadást a digitális társadalomról, illetve a Facebook-mániáról. Rendkívül érdekesnek találtam, és nagyon tetszett, hogy szabadon kérdezhettünk. Az előadó hölgy, kiváló szakmai tudásán túl, kiváló rétori képességeivel végig fenn tudta tartani érdeklődésünket. A pizzaebédet követően délután hozzáláttunk a vitázáshoz. Minden 12-13 főből álló csoport kapott egy-egy MCC-s vezetőt. A miénk Széll Tomi volt, aki azon túl, hogy nagyon jól vezette a vitát, kedvességével és mosolygásával eloszlatta kezdeti félénkségünket.
A vita során rengeteg hasznos technikát tanultam, amit későbbi tanulmányaim során egész biztos, hogy hasznosítani fogok. A legfontosabb, hogy világossá vált számomra, hogy sok minden máshoz hasonlóan, a vitázás, a kiállás és a színvonalas érvelés technikája is elsajátítható.
Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó KáPés hétvégém. Alig várom, hogy újra lássam a most megismert embereket. Végzős gimnazista lévén az is egyértelművé vált számomra, hogy szeretnék én is collegista lenni, ebbe a fantasztikus közösségbe tartozni.

Erdei Flóra (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma)

 

 

Pályaorientációs nap

 

Szombat reggel kinek lenne kedve korán otthagynia pihe-puha, meleg ágyikóját? Senkinek! Kivéve azokat, akik KP-s Szombatra mennek! 2012. január 28-án Pályaorientációs napot szerveztek nekünk az MCC-ben, amire családunkat, barátainkat és tájékozódni vágyó ismerőseinket egyaránt meghívhattuk.

 

Gebauer Ferenc, pszichológus szaktanácsadó, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársa számos új, hasznos információval látott el minket, kiváló ábráival kalauzolva a figyelmünket. Újszerű gondolatokkal, tapasztalatokkal tágította a horizontot, igyekezett hasznos információkkal segítve előkészíteni leendő döntéseinket. Ehhez még honlapokat is ajánlott, valamint egy online elvégezhető programot, amellyel otthonról szaktanárok által elkészített pályaválasztási tanácsadáshoz juthatunk.

 

Az előadás végeztével előadónk csatlakozott hozzánk a szokásos pizzázáskor. Itt további kérdésekkel bombázhattuk őt. Ebéd közben mindenki elmesélte legfrissebb sztorijait is, és ha már az egész nap a jövőnkről szólt, szóba jött a februári Téli Tábor, amit – nem véletlen – mindenki izgatottan várt.

 

Az igazi móka csak ebéd után kezdődött. Jáger Bálint – a Collegium nevelőtanára – a változásokról, nevezetesen az új keretszámokról és az egyetemi karokról tartott előadása alatt több diáknak is könny szökött a szemébe. Persze nem az államilag finanszírozott jogi és közgazdász helyek utopisztikusan alacsony száma, hanem a humoros, viccekkel teli előadás miatt. Számomra ez volt a nap fénypontja. Aki eddig nem is, ezek után tuti MCC-s akar lenni.
Sajnos csak rövid ideig élvezhettük a tanár úr társaságát, de akit a diplomácia érdekelt első körben, mint például engem, a soron következő, kiscsoportos beszélgetések alkalmával folytathatta vele a társalgást.

 

Az első felvonást tehát abban a teremben kezdtem, ahol a Nemzetközi kapcsolatok/diplomácia iránt érdeklődő diákokat fogadták az MCC alumnusai. Ezen kívül volt még hely fenntartva a Közgazdaságtan, a Jog, valamint a Társadalmi tanulmányok iránt érdeklődőknek is. A termekben MCC-s öregdiákok, collegisták meséltek eddigi tanulmányaikról, karrierútjukról. Talán ez volt a karrier nap leghasznosabb része, hiszen empirikus információkat szerezhettünk olyan volt MCC-s hallgatóktól, akik mára sikeres szakemberek, s akik külföldi és itthoni tapasztalataikat egyaránt készséggel osztották meg velünk. Egyebek mellett arról beszélgettünk, mely egyetemeket érdemes választani mesterképzésre, vagy, hogy az egyes diplomáciai ágakhoz milyen nyelveket érdemes tanulni az angol mellett. A szünet után másodjára a leendő kurzusomat, a Közgazdaságtant választottam, ahol – nagy meglepetésemre – privát órában volt részem, ugyanis ezúttal már csak én voltam a teremben. Itt négy közgazdász szeme szegeződött rám, akik várták a kérdéseket. Jó fél órán át bővítettem tudásomat a tudománybeliekkel, majd baráti csevejbe csapott át a beszélgetés.

 

A program végeztével barátaimmal együtt indultunk útnak a bázisról.
Eddig egy félévet töltöttem el a Középiskolás Programban, és már a harmadik szombati programon vettem részt. Ez alkalommal is nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodtam, és egy tartalmas nappal a hátam mögött. Ezért ma is érdemes volt felkelni.


 

Babicz Benjámin (Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Gödöllő)

 

Az év utolsó KP-s vitája


November utolsó hétvégéjén volt az első félév harmadik, és egyben utolsó KP-s szombatja. Nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerül majd ez a nap, hiszen egyrészt ez volt az első KP-s szombatom, és a nyári tábor óta sok idő telt el KP-sok nélkül. Másrészt, nagyon érdekel a nemzetközi kapcsolatok/diplomácia, a téma pedig pont ehhez kapcsolódott.
Ezúttal a Coliban elég sokan gyűltünk össze, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium diákjai is velünk voltak. Mindenki érdeklődve figyelte az előadást. A téma ezúttal a „2012-ben esedékes amerikai elnökválasztás, diplomácia a gyakorlatban”, a nemzetközi kapcsolatok című kurzust végzők érdeklődésének kedvezett. Az előadást Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium Amerikai Főosztályának főosztályvezető helyettese tartotta.

Szórakoztató, követhető, világos előadást hallhattunk. Az előadó nem esett abba a hibába, hogy mondandóját telitűzdelte érthetetlen szakszavakkal, ha pedig bármi kérdésünk fölmerült közben, azt nyugodtan föltehettük. Főként a jelöltválasztásról, elnökválasztásról esett szó. Most végre letisztázódott bennem, hogy hogyan is működik ez az egész rendszer, de még szívesen hallottam volna részletesebben is a témáról. Az előadás után jöhettek a kérdések, végül pedig a délelőtti program az ebédszünettel, vagyis az elmaradhatatlan közös pizzázással zárult.

Végre üdvözölhettem a rég nem látott ismerősöket. Nagyon jó volt mindenkit látni, beszélgetni velük. A szalagavató szezon miatt sajnos néhányaknak el kellet mennie, de azért így is sokan maradtunk.

Hamarosan eljött a vitakörök ideje. Két csoportra oszlottunk, és két típusú gyakorlat között választhattunk: az egyik vita arról szólt, hogy bezárják-e Guantanamo-t vagy sem, a másik lehetőség pedig egy elnökjelölt választás eljátszása volt. Én nem éreztem magamban elég kreativitást az elnökválasztáshoz, Guantanamo pedig érdekelt, úgyhogy oda mentem.

Természetesen nem vágtunk bele rögtön a közepébe. Az elején mindenki bemutatkozott, elmondta a véleményét az előadásról, aztán pedig asszociációs játékokat játszottunk. Roppant szórakoztató volt, egészen megdöbbentő dolgok kerekedtek ki néha.
A vita megkezdése előtt mindenki eldöntötte, hogy milyen szerepe lesz a vitában (moderátor/bíró/védő/támadó/közönség).



Nagyon élveztem a szemináriumot, mindenki vérmérsékletének megfelelően vett benne részt. Jenei Baluék (I. éves egyetemisták, az MCC juniorképzésén résztvevő diákok) profin irányították az egészet. Az elején sikerült mindenkinek kellő mértékben feloldódnia, utána pedig ügyesen, a háttérből irányították a vitát. Tök jó volt, hogy eljöttem, és csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, legközelebb (is) mindenképpen gyertek!!!

Fárizs Fanni (Klotildligeti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium)


 

Sajtó fotóval, sajtófotóval, KP-s szombat Kallos Beával

Végre mehetünk, KP-s szombat van. Kalandra fel!
A tábor óta már ismerős arcok közül sokan ott ültek a bejárat melletti elefántos asztalka körül… Az új tagok kedvéért egy kis bemutat kozós játékkal indult a nap. A délelőtti tréning bemelegítésnek szánt felütése a nyári KP tábor óta ismerősen csengett: „Mi a média?”. A témát ezúttal az MTI sajtófotósa, Kallos Bea vezérletével boncolgattuk. Délelőtt 10 órától délután 4-ig kis csoportban, összesen 22-en dolgoztunk együtt.

A meginduló könnyed beszélgetést eleinte nem akadályozták az eltérő álláspontok, jól körbejártuk a témát. Meglepően nyitott volt a társaság annak ellenére, hogy alig ismertük egymást. A tréning elsősorban véleménynyilvánításunknak adott teret. Bea hagyta kibontakozni érveinket, gondolatainkat, de végig kézben tartotta a vitát. Senki nem mondta meg, hogy mit kell gondolnunk, leginkább látókörünk szélesítése volt a cél. A feladat végzése során a post-itek ragasztós fele néha felmondta a szolgálatot, de tartalmuk megmaradt, ezen a ponton gondoljunk Chuck Norisra! :) Telt múlt az idő, és eljött a közös pizzázás ideje.

Eszegetés közben egyre kötetlenebbül folyt a csevej. Bár szünet volt, az agyunk tovább kattogott a felvetett témákon. Hosszú beszélgetések folyamát indította el az előadás, de lassacskán a pizza is elfogyott, így visszaszállingóztunk a kis emeleti termünkbe, annak biztos tudatában, hogy a délután sem telik majd egykedvűen.

Folytatásképpen előadónk Kallos Bea, akit megjegyzem még Hugh Jackman is puszival köszönt, beavatott minket az „5W” titkába. A képfelismerési játék okozott némi fejtörést, de végül kiderült, hogy ki, mit mikor, hol, miért csinált.:) Aki tudta a leghíresebb kép történetét /Éhező gyermek és keselyű (Kevin Carter, 1994)/, megkaphatta a pizzák mellé ajándékként adott remekbeszabott süteményt. Bea fiatalos stílusa gördülékennyé tette a délutánt, mindenkit meg tudott szólítani.
A kapott sajtóorgánum alapján kis csoportokban több szemszögből is megvizsgáltuk a híreket álláspontjaikat összevetve mérlegelhettünk, vizsgálhattunk, az olykor szélsőségektől sem mentes, cikkeket. Különleges történetekkel is gazdagodhattunk.
Részletesen nem számolnék be a tréningen előkerülő feladatokról, inkább gyertek el, és győződjetek meg Ti, legyetek tagjai a KP-s csapatnak!

Elsődleges tapasztalat volt a foglalkozás során, hogy többet kéne foglalkoznunk a körülöttünk zajló közéleti eseményekkel. Elsősorban a képfelismerés mehetett volna kicsit olajozottabban, ha még tájékozottabbak vagyunk. Egész nap nagyon jó hangulat volt. Először voltunk KP-s szombaton, mégis mindenki kedvesen, közvetlenül fordult felénk. A nap egy hasznos összefoglalással zárult, végül délután 4 órakor hazaindult a csapat.


Egy biztos, mindenképp megéri eljönni, hiszen tudjátok:

Aki nincs ott, lemarad.
Tehát a mielőbbi viszontlátásra!

Lipp Mónika és Lipp Johanna (Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Gödöllő)

 

 

 

MCC KP Nyári tábor

Tata, 2011. augusztus 22-24.


Amikor meghallottam, hogy a Középiskolás Program megkezdése előtt az MCC tábort is szervez, csapot-papot otthagytam, hogy mihamarabb jelentkezhessek rá. Mint utóbb kiderült, megérte. Mindig is kíváncsivá tesz, ha új embereket ismerhetek meg, és új élményekkel gazdagodhatok. A táborban egyetlen rossz, lehangolt perc sem volt számomra. Szokásomhoz híven én érkeztem meg a leghamarabb. Azt mondják, késni menő, csak azt sosem említik meg, hogy korántsem ez a lényeg hanem, hogy azt a kevés időt, amely a rendelkezésünkre állt, használjuk ki teljes mértékben. Én mindig ennek fényében érkezem. A recepción zajló biliárdozás közepette egyszer csak azt vettem észre, hogy tele van az egész terem. A bemutatkozások sorra követték egymást, persze ahogy az lenni szokott, 5 perc múlva már senki sem emlékezett a másik nevére.

Az igazi ismerkedés csak az eligazítás után következett, ezúttal már a szabadban. Ismertették velünk a tábor haditervét, vagyis a szabályokat és a programot, amelyet én mint egyszerű közlegény igyekeztem a fejembe vésni. Utólag rájöttem, erre nem volt szükség, a szervezés profi módon zajlott, nem voltak kavarodások, lemaradások, nem számítva azt a malőrt, amikor én a szálláson ragadtam, mert rám zárták az ajtót, tusolás közben. Sok táborban részt vettem már, gondolkodás nélkül kijelenthetem, számomra eddig ez volt az egyik legjobb. Mind szervezés, mind a részt vevő emberek, mind a programok, mind az élmények terén. Felejthetetlen. Apropó, szállás. Annak köszönhetően, hogy az arány igen kiegyenlítetlen volt (32 lány és 8 fiú), a három ház közül egyben csak lányok voltak. Ha megkértek volna, hogy egyedüli fiúként azért legyen ott valaki, (hogy vigyázzon rájuk), hát… szívesen vállaltam volna. De tényleg.

Az instruktorok mind fiatalosak, rutinosak voltak, s ez nagyot lendített az általában nehézkes ismerkedésen is. Ötletes, szórakoztató játékokat találtak ki, melyben a humor is jelentős szerephez jutott. Következett a vacsora, s azután, ahogy mondják, „fiatalság, bolondság”, indult a buli… Ez is teljesen más volt, mint amire számítottam. Vagyis sokkal jobb. Megtapasztaltam, hogy míg a szórakozás az egyik oldala a tábornak, a másik a komolyság, s e két pólus véleményem szerint remek összhangban állt egymással a tábor egész ideje alatt. Mindez köszönhető az instruktoroknak, és a társaságnak is, ennél remekebb csapat talán nem is gyűlhetett volna össze. Leginkább az lepett meg engem, hogy mindenkivel lehetett beszélgetni, kommunikálni. Mindenkinek volt saját véleménye, estére mindenki feloldódott, volt tánc, tábortűz, kisebb-nagyobb buli, persze csak kólával…

 

Másnap. Nem mondanám, hogy nagyon kialudtuk volna magunkat, mégis csodálatos volt látni, hogy még ez sem hátráltatott bennünket. Kora délelőtt került sor Dr. Aczél Petra, kommunikációs szakértő, egyetemi docens (BCE) Igen színvonalas előadására. Az érdeklődést remekül fenntartotta, én személy szerint nagyon sokat tanultam tőle. Délutánra vitaköröket szerveztek nekünk. Csapatokra oszlottunk, egy-egy instruktor vezetésével. Mindegyik csapat külön-külön témában vitázott, azon belül is két oldalra/ álláspontra bontva. Itt a kezdeti meglepődésem valóságos hitetlenkedésre váltott: amilyen nyugodtan indult, olyan heves viták alakultak ki a végére, melyeknek központja a megfelelő érvelés és meggyőzés volt. A disputa után aki még akart, megmártózhatott a tatai Öreg-tóban.

A társaság itt már igen összehangolt volt, játszottunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. A fürdés után egy gyors vacsora, eligazítás, majd az egyes vitakörök előadták saját mondanivalójukat a választott téma alapján, azután kezdetét vette a fergeteges éjszakai túlélőtúra.

Itt is kisebb, 6-7 fős csapatba lettünk beosztva. Minden csapatnak állatneve volt. Nekünk történetesen a „birkák” jutott. Találó. Főleg rám nézve. A csapatoknak a „megmérettetés” előtt elő kellett adniuk egy saját maguk által kitalált indulót, s csak azután indulhattak útnak, persze nem egyszerre, hanem óránként startolt az „állatcsorda”. A túra során – ami kész labirintus volt – az instruktorok feladatokat, rejtvényeket tartogattak a számunkra, melyeket birka mivoltunk ellenére is sikeresen megoldottunk.   A túra végeztével jött az esti záróbuli. Lebilincselő volt számomra végignézni a társaságon. Egy-két nap után kiválóan összerázódtunk, ami nem mellesleg köszönhető az instruktoroknak. Kár, hogy a tábor csak három napig tartott…



"Az elitet fel kell készíteni feladatai elvégzésére”

 

Maróth Miklós volt az idei Diplomaosztó díszvendége

Álláslehetőség

 

Utazás-, és oktatásszervező koordinátort keresünk

Az MCC ismét Kiválóan Akkreditált Tehetségpont lett

 

A háromévente szükséges akkreditációs folyamat ezúttal is sikerrel és elismeréssel zárult.