Mark Khater: Vállalati versenystratégia és vezetés


2016. október 7–8-án az MCC Vezetőképző programjának vendégelőadója Mark Khater volt, a Cambridge-i Egyetem professzora és a Centre of Strategy and Performance vezetője. Mark Khater felettébb izgalmas háttérrel rendelkezik: mérnöki végzettségét először programozóként az ENSZ-nél kamatoztatta, majd írt kereskedési algoritmusokat a Morgan Stanleynek, a pénzügyi válságot megelőzően pedig a Lehman Brothers dubai irodáját vezette. Ma az akadémiai tevékenysége mellett egy saját hedge fund befektetési igazgatója. A kétnapos workshop során a collegium legidősebb hallgatói számára vállalati versenystratégiáról és vezetésről tartott előadást.


A péntek délutáni foglalkozást Mark Khater meglehetősen távolról indította: először is meghatározta, hogy mit is jelent számára a stratégia, és miért fontos foglalkoznunk vele. Ezt követően fokozatosan ástunk egyre mélyebbre a stratégia világában, elkülönítve először a versenystratégiát a vállalati stratégiától, majd átbeszélve a versenystratégia felépítését megelőző, elemzéshez alkalmazható leghasznosabb eszközöket. A péntek este végére eljutottunk egészen addig, hogy a vállalatok versenyelőnye milyen kapcsolatban áll azok képességeivel, és hogyan lehet e képességekből kiindulva felépíteni egy versenystratégiát.


A szombati foglalkozás során a versenystratégiáról áttértünk a vezetésre. A témafelvezetés ezúttal sokkal kevésbé volt akadémiai jellegű; Mark Khater célja inkább az inspiráció volt, hogy átadja nekünk, mit jelent menedzser helyett vezetőnek lenni. Számos történetet mesélt el nekünk olyan vezetőkről, akikkel korábban együtt dolgozott. Említésre került Dick Fuld, a Lehman Brothers legutolsó vezérigazgatója, Tsunehiko Yamazaki japán üzletember, és Ban Ki Mun ENSZ főtitkár is. A nap végén vezetési elméletekről és a hatékony vezetés néhány kulcsfontosságú eleméről beszélt nekünk, valamint  személyiségi teszteken keresztül lehetőséget biztosított arra, hogy megtudjuk, személy szerint milyen vezetési stílust kedvelünk, és ehhez képest mi magunk milyen stílusú vezetők vagyunk. A foglalkozást követően a Vezetőképző program tagjai egy kötetlenebb ebéd közben folytathatták elmélkedésüket Mark Khaterrel a tanultakról és tapasztaltakról.


Mark Khaternek nem csupán kiváló előadói képességei, közvetlen stílusa és strukturált tanítási technikái maradnak emlékezetesek a számunkra, hanem minden bizonnyal a témához kötődő személyes történetei is. Beszélt nekünk többek között arról, hogy tagja volt annak a csapatnak, akik a Morgan Stanleynél az első CDO-kat (Collateralized Debt Obligation – adósságfedezetű kötelezettségek) programozták, valamint arról is, milyen volt megélni a Lehman Brothers csődjét egy olyan országban, mint az Egyesült Arab Emirátusok, ahol törvény tiltja és börtönnel büntetik a vállalati csődöt.  Mark Khater a 2 napos előadás során olyan szakértő és ember képét tükrözte, akit a tudása és a korát meghazudtoló tapasztalatai tesznek igazán hitelessé.

 

Nemes Bence

Közgazdaságtan/Business szakirány, Vezetőképző program


Merce Mach: Híd a kultúrák között. A menedzsment sajátosságai interkulturális környezetben

 

Ha nemzetközi környezetben dolgozunk, észre sem vesszük, hogy személyiségünk változik – akár nekünk kell egy idegen kultúrába beilleszkedni, akár mi fogadunk be egy távoli helyről érkezőt. Az MCC Vezetőképző programjának félévnyitó alkalmán Merce Mach, a barcelonai ESADE Business School professzora szimulációkkal segítette megértetni, milyen frusztrációt okoz, ha két kultúra nem érti egymást, és megoldást kínált a felmerülő problémák kezelésére.


„Meglepő volt, hogy a kulturális különbségeket szimuláló gyakorlati feladatok során a régi ismerősökkel olyan ellentétek alakultak ki, amik jelentős mértékben akadályozták a közös munkát” – mondta Sölch Tamás, a Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző programjának elsőéves hallgatója. A diverzitás, a kultúraközi kommunikáció, a nemzetközi munkakörnyezet napjainkban sokat ismételgetett kulcsszavak, azonban megfelelő gyakorlat nélkül rendkívül nehéz olyan csapatban dolgozni, ahol az értékek, a nyelv, a kifejezésmód, a szokások, azaz maga a kultúra terén lényegi különbség mutatkozik. „Hiába tudom az elméletet, muszáj a gyakorlatban is kipróbálnom magam, mert anélkül képtelen vagyok komfortosan mozogni egy diverz környezetben” – folytatta Tamás.


Merce Mach professzor a kétnapos tréning során remekül ötvözte az elméletet a gyakorlattal: Hofstede nemzetközi kultúra modelljét alapul véve a saját interkulturális tapasztalatainkat osztottuk meg egymással, majd elemeztük a történeteket és levontuk a tanulságokat. Míg az első nap egy egyszerű kártyajáték okozott fejtörést a csapatoknak, addig a második tréningnapon hídépítést szimuláltunk nemzetközi környezetben.


A kártyajáték során a hatfős csapatok eltérő játékszabályokat kaptak a kártyapakli mellé, majd szóbeli kommunikáció nélkül kellett boldogulni a megkevert csapatokban. „Annak érdekében, hogy az emberek hatékonyan tudjanak együttműködni, elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikáció. Ahhoz pedig, hogy megfelelően tudjunk kommunikálni, figyelemmel kell lennünk a másik félre, és alkalmazkodnunk kell hozzá. Fontos, hogy a beszélgetőtárs mit mond, de az is lényeges, hogy hogyan mondja, milyen háttérrel rendelkezik” – mondta Erdős Kata, aki korábban a Közgazdaságtan/Business szakirány hallgatója volt, jelenleg a Vezetőképző program elsőéves hallgatója.


A második tréningnapon a játékos feladat nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek elsőre tűnt: gyurmából, fából és gémkapcsokból kellett hidat építeni először azonos kultúrával rendelkező csoportokban, majd a csapatokat megkeverve már „nemzetközi környezetben”. A hidak végül elkészültek, de a munkafolyamat konfliktusokkal telire sikerült. „Nem szabad más emberek viselkedését és döntéseit elítélni, amíg nem értjük meg annak kulturális hátterét, mert így hasznos észrevételeket hagyhatunk figyelmen kívül, és tartós konfliktust hozhatunk létre vele” – mondta Bosits Miklós, a program elsőéves hallgatója.


Végül Fábián Sára, volt Média szakirányos hallgató értékelte a tréninget: „érdekes, hogy milyen indirekt módszerek vannak a tanításra, amik során megtapasztaltuk, milyen fontos a kultúrák szerepe a mindennapokban”.

 

Minda Judit, Média szakirány, Vezetőképző program

 


Dr. Marina Zhang

 

A megújult Management Academy I. félévében a menedzsment két fontos témaköréről kaptunk átfogó képet, a stratégiáról és a tárgyalástechnikáról. Ezen témakörök keretében érkezett hozzánk novemberben Dr. Marina Zhang, az USNW Australia professzora, akinek előadásán Kínát és a kínai piacok, piaci szereplők jellemzőit elemeztük.

 

A Kínát történelmi, politikai, jogi és média aspektusból bemutató prezentációkat követően a kínai tárgyaláskultúrát és az ebből fakadó kínai piaci környezetet, a belépést megelőző alapvető teendőket, és a piaci jelenlét informális szabályait ismerhettük meg az előadás során. Annak érdekében, hogy lehetőségünk legyen a témában való elmélyülésbe 2 esettanulmányt oldottunk meg kis csoportokban. Míg az első esettanulmány a ma már világhírű Alibaba céget vette górcső alá, addig a második esettanulmányban a Google kivonulását vizsgáltuk. Mindkét esettanulmány megerősített minket abban, hogy a kínai piac nélkül nehezen beszélhetünk globális piacról. Azonban a kínai piacnak sajátos szabályai vannak, amelyeket szükséges, de nem elégséges elsajátítani annak érdekében, hogy majd a jövőben sikeres üzletemberek legyünk a kínai piacon vagy egy kínai partnerrel történő tárgyalás során.

 

Ízelítő gyanánt egy-két gondolatébresztő, melyeket észben kell tartani, mielőtt a kínai piacra merészkedünk: ne becsüld túl technológiai fölényedet, és ugyanakkor ne becsüld alá Kína piaci árversenyét, légy nyitott mindenre, és mindig igyekezz a döntéseket egy kínai szemüvegén keresztül is látni. Talán a legfontosabb, hogy a web 2.0-t egyre szélesebb körben használó kínai fogyasztók olyan erővel bírnak, mely egy-egy üzlet sikerét és kudarcát egyaránt előidézheti.

 

Horváth Kinga Zsófia



John Stevens

A Mathias Corvinus Collegium vezetőképzőjének vendégelőadója 2014. december 5-6-án John Stevens brit konzervatív politikus volt, aki előadásában az Európai Unió politikai és gazdasági stratégiai kihívásairól beszélt. A két nap során témák széles körét érintette előadásában, központi szerepet kapott az euró sorsa, keleti és nyugati gondolkodás eltéréseinek fontossága, a 2008-as gazdasági válság okai és kezelése, a politika és a gazdaság kapcsolata. A résztvevő diákok egyedi tapasztalatként koherens és átfogó képet kaphattak az Európai Unió kulcskérdéseiről olyan perspektívából, amit az EU gazdaságpolitikájának korábbi aktív alakítója tud átadni.

 

Szabó Bence

 

Jókay Károly

Február 20-án és 21-én a Collegium vezetőképzős hallgatóinak Jókay Károly, a Magyar-Amerikai Fulbright Bizottság ügyvezető igazgatója és az IGE önkormányzati tanácsadó cég vezetője tartott előadást, Introduction to Public Policy (Bevezetés a közpolitikába) címmel.

Az előadásokon a tágabban értelmezett közpolitika két nagy kérdésének, a „Miért?”-nek és a „Minek?”-nek különbségeivel foglalkoztunk. A „Miért?”-re mindig lesz válasz (a működési szabályzat vagy szokásjog valamelyik eleme), de a „Minek? Mi okból?” kérdésének megfeleléséhez ez nem elegendő. A hatékony működés eléréséhez merev szabálykövetés helyett a hivatalok alkalmazottainak az ügyfél érdekeit kellene szem előtt tartani. A közpolitikai kör (policy cycle) működését is elemeztük, sok példát hozva az elmélet és a gyakorlat különbségeire.

Sok, az életből vett eset is szóba került, nem egyszer megmutatva a közgondolkodás, sőt, a politikai szóhasználat pontatlanságát, elfeledve a vállalatosítás, privatizáció, kiszerződés és újraszervezés közti igen jelentős különbségeket. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei, hátrányai: itt sincs tehát „királyi út”. Természetesen minden esetben nagy figyelmet kell fordítani arra is, hogy a szolgáltatás igénybevevői is tisztában legyenek a folyamatokkal. Az előadás utolsó részében csoportokba szerveződve próbáltuk elemezni egy-egy jelentős önkormányzati intézmény hatáskörét, illetve átalakulásuk sikerességét értékeltük.

Szórakoztató és a részletekbe menő előadásokat hallhattunk, számomra legalábbis a közpolitika egy rendkívül érdekes oldala mutatkozott meg.

 

Kovács András

 

 

Prof. Dr. Wilfried Mödinger

 

November 22-e és 23-a között a Mathias Corvinus Collegium első évfolyamos vezetőképző óráján Prof. Dr. Wilfried Mödinger urat láthattuk vendégül, aki az IBR School of Managament Fenntartható Vezetés Intézetének igazgatójaként többek között a Volkswagen és a BMW vállalati vezetésének nyújt szakmai tréningeket.

A kétnapos kurzus során a jellem – viselkedés - képességek hármas keretrendszerén belül vizsgáltuk személyes jellemrajzok és játékos feladatok segítségével az egyes vezetői típusok megjelenési formáját. Ezt követően pedig, az alapismeretek segítségével a világ legsikeresebb vállalatvezetőinek „titkát” igyekeztük megfejteni, nevezetesen azt, hogy melyek azok a domináns személyiségjegyei, melynek köszönhetően egyedülálló eredményt tudott elérni a szakterületén belül. Az ő esetükben jellemzően a nyitottság, elhivatottság valamint az innováció iránti fogékonyság személyiségjegyei domináltak. Ebben az esetben elmondható, hogy a jövő vezetői nagy valószínűséggel az ilyen képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező szakemberekből fog kikerülni, akik személyiségüknek köszönhetően könnyebben tudják keresztülvinni forradalmi elképzeléseiket. Számomra legnagyobb tanulságul a 64 alapkompetencia elemzése szolgált, melyben mindenki számára kiderülhetett, hogy a személyes, a társasági-kommunikációs, a gyakorlati vagy esetleg a szakmai kompetenciákban érzi magát erősebbnek vagy szorul még fejlődésre.

Természetesen koránt sem probléma, ha a négy alapterület fejlettségi szintje nem egyezik meg, mivel az erősebb oldalak hangsúlyozásával kompenzálni, sőt fejleszteni lehet gyengébb személyiségjegyeinket is. Ezt a személyes megfigyelést pedig a későbbi karrierünk során bizonyosan a javunkra tudjuk felhasználni.

 

Cseke Bence

 

Richard Hamilton

 

Az MCC Vezetőképző programjának hallgatói a hétvégén Richard Hamilton remek hangulatú előadásán vehettek részt. Richard Hamilton a brit KPMG munkatársa, a szervezet vállalati ügyekért felelős igazgatója.

 

A kétnapos kurzuson a szakértővel a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdéseit vitattuk meg. A közös munka egy brainstorminggal kezdődött, amikor a vállaltok társadalomban betöltött szerepéről alkotott képhez mindenki a saját perspektíváját adhatta hozzá. A kulcsfogalmak – a transzparencia és a kommunikáció már ekkor világosan látszottak.

 

Miután közösen definiáltuk a társadalmi felelősségvállalás fogalmát Hamilton úr csoportokra osztott minket. Minden csapat egy tetszőleges kiválasztott cég CSR startégiáját dolgozta ki, majd bemutattuk és végül közösen megvitattuk az egyes koncepciók erősségeit és gyengéit.

 

Másnap megismertük a CSR területen mérföldkőnek számító Shell-esetet: a Green Peace 1992-ben akciójával elérte, hogy a Shell ne süllyessze az Atlanti-óceánba az egyik már használaton kívüli fúrótornyát. Megvitattuk, hogy az esetet hogyan lehetett volna helyes kommunikációs eszközök segítségével szerencsésebben megoldani.

Ezután csoportokra osztva két esettanulmánnyal foglalkoztunk: egy bank zimbabwei érdekeltségeinek felszámolását követelő civil akció kezelésével illetve egy szélsőséges politikai párt számlavezetésének megszüntetésére irányuló sajtónyomás kezelésének lehetőségeit vettük számba.

Minden esetben pro és kontra érveket gyűjtöttünk, majd egy vitát követően szavazással döntöttük el, hogy melyik oldal álláspontja volt meggyőzőbb.

 

Az együtt töltött hétvége rendkívül gyümölcsöző volt, mert a példákon keresztül új perspektívákat ismertünk meg és megértettük, hogy minél kevésbé bíznak az emberek a vállalatokban, annál nagyobb késztetést érez a mindenkori döntéshozó új jogszabályok elfogadására – amivel azonban mégsem képes magasabb szintű jogkövetést kikényszeríteni. Ez Hamilton szóhasználatával élve a vállalatok „ördögi köre”.

 

A programot a tanultak összefoglalásával zártuk, megvitattuk többek között, hogy mely témák lesznek várhatóan a következő öt év CSR kampányainak fókuszában.

A tartalmas és élvezetes hétvége egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy mindenki azonosítsa és vállalja fel saját értékeit az üzleti környezetben és merjen új gondolatok felé nyitni.

 

Polonkai Éva

 

 

Abigail Levrau

 

A vállalatirányítás elméleti hátterébe és gyakorlati megvalósulásának menetébe Dr. Abigail Levrau avatta be a csoportot, aki a Vlerick Leuven Gent Management School oktatója és a Guberna Intézet munkatársa. Belga csokoládéval ajándékozott meg minket a pénteki bevezető órán, ahol megtudtuk, hogy a vállalatirányítás (corporate governance) koncepciója már 1602-ben megjelent a gyakorlatban. A téma iránt rohamosan megnőtt az érdeklődés az 1980-as évektől kezdődően a vállalatok átalakuló tulajdonosi szerkezete, az intézményi befektetők nemzetközi térnyerése és a válságok fényében.

 

A vállalatirányítás fő kihívása, hogy a vezetési-intézkedési feladatok és a stratégiai irányok kijelölése mellett a kontroll funkciót is el kell látnia a vezetőknek.  A gyakorlatban olyan struktúrákat és folyamatokat kell kialakítani, melyek a hatékony és objektív döntéshozatalt teszik lehetővé.  A vállalatirányítási tripod három szereplői - a részvényesek, az igazgatók, valamint a menedzsment - különböző döntésekért felelnek; eközben elengedhetetlen közöttük a folyamatos kommunikáció.

 

A valós életben azonban nem könnyű reagálni a korábban kialakított „szabályrendszernek” megfelelően, miközben a környezet és belső erőviszonyok is változnak.  Először a külföldi piacra lépés előtt álló kisvállalatban újra kellett értelmezni az eset szereplőinek feladatkörét, amely a szervezet organikus növekedésének szükséges velejárója.

 

Továbbá csapatokra osztva dolgoztuk fel a három érdekelt csoport helyzetét a Deutsche Börse terjeszkedési kísérlete kapcsán. A cég régóta szolgáló vezetői az újonnan csatlakozott angolszász intézményi befektetőkkel kerültek összetűzésbe.  A konfliktus forrása a kommunikáció hiánya volt, hiszen a különböző vállalatirányítási modellekhez szokott szereplőknek eltérő elvárásaik voltak. A heves vita során mi is tapasztaltuk, hogy az ellentétes érdekek miatt óriási kihívást jelenthet egy-egy döntés meghozatala.  A fő tanulság, hogy a változások közepette a vállalatirányítás résztvevőinek együttműködése és a közös irányvonal kijelölése elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalat sikeresen működjön és értéket teremtsen részvényesei és érintettjei részére egyaránt.

 

Gézárt Anna

 

 

Bruce Stening

 

Október 10-11-én a Vezetőképző program végzős hallgatói számára Bruce Stening professzor úr tartotta a félév első kurzusát, melynek során mély betekintést nyerhettünk a kínai társadalom és gazdaság mozgatórugóinak részleteibe, valamint bepillantást a kínai népszellem alapvető vonásaiba.

 

A Vlerick Management School pekingi professzoraként Bruce Stening fő kutatási területe a szervezeti magatartás és az emberi erőforrás menedzsment a kelet-ázsiai nemzetközi gazdasági kapcsolatok vonatkozásában. Előadása kezdetén a professzor úr a kínai történelem főbb eseményeinek bemutatása és hátterének megvilágítása által vázolta fel, mely körülmények és ösztönzők figyelhetők meg és mérlegelendők e világhatalom jelenlegi bel- és külpolitikai irányvonala kapcsán.

Kiemelte, hogy miután Kína a nyugati hatalmak befolyása alá került a XIX. század folyamán, időlegesen elvesztette azon meghatározó pozícióját, melyet az egyik legrégebbi civilizációként birtokolt, s az ország napjainkban megfigyelhető, európai szemmel hatalmas dinamikájú fejlődése mögött jelentős részben e régi erő visszanyerésének vágya áll, s az arra való elementáris törekvés, hogy az immáron atomhatalomként is számom tartott országot és népét újfent ne lehessen megalázni. A fejlődésnek azonban ára van, ahogy arra Stening professzor úr rávilágított, hiszen a robbanásszerű kínai gazdasági fejlődés következtében a társadalom szegény és arányaiban rendkívül szűk gazdag rétegei mindinkább elszakadnak egymástól, így a mind saját régiójára, mind pedig a világ egészére alapvető befolyással rendelkező Kína jelentős politikai és társadalmi reformok végrehajtásának szükségességével néz szembe.

 

Miután tehát lehetőségünk nyílt megismerni Kína gazdasági, politikai és társadalmi karakterisztikáját egy új nézőpontból, egy új szemüvegen át, a professzor úr az ilyen formán megszerzett elméleti ismereteket, két esettanulmányon keresztül a gyakorlati aspektusok mentén is bemutatta számunkra. A két esettanulmány az európai és kínai üzleti etika különbözőségeinek helyenként talán igen sikamlós talajára kalauzolt bennünket, rávilágítva, hogy amely magatartás a nyugati kultúrkörben talán elfogadhatatlan, etikátlan, az adott esetben a világ egy másik felén másként kerül megítélésre, s a mindennapok része. Megtanulhattuk, hogy a keleti és nyugati vezetési és vállalatszervezési modellek között helyenként igen jelentős különbségek húzódhatnak, s hogy ezen eltérések helyes feltárása és megfelelő értékelése alapvetően határozhatja meg egyes, ily módon nem csupán országhatárokon, de kultúrákon is átívelő vállalkozások sikerességét.

 

Így az elméleti tudáson túlmenően a professzor úr számos személyes példával tűzdelt előadásán keresztül gyakorlati szempontból is lehetőségünk nyílt a kelet-ázsiai gazdaság, társadalom és politika olyan tényezők mentén történő megismerésére, melyet egy nyugati kultúrkörben nevelkedő ember számára valóban csak olyasvalaki tud közvetíteni, aki személyesen, hosszú időn keresztül élt és dolgozott e helyenként a miénktől gyökeresen eltérő világban. Ily módon Bruce Stening professzor úr kurzusa nem csupán elgondolkodtató és rendkívül hasznos, de mindenféleképpen hiánypótló jellegű is volt.

 

Korim Balázs

 

 

Guido Stein

 

Dr. Guido Stein sokaknak ismerős lehetett, hiszen a tavalyi évben az MCC Leadership Konferencia egyik meghívott vendégprofesszoraként tartott prezentációt vállalati és civil felelősség témában.

A hétvége fókuszában a tárgyalástechnika állt, a szombati rövid elméleti áttekintés után szituációs játékokkal, esettanulmányokon keresztül került sor a korábban elhangzottak gyakorlati alkalmazására. Már a kurzus első perceiben világossá vált számunkra: a sikeres tárgyalás „receptje” nem létezik, nincs egy univerzális stratégia, amelyet minden tárgyalási helyzetben követni lehet. Természetesen vannak olyan szabályok, trükkök, amelyeket a rutinos tárgyalók ismernek és alkalmaznak. Ezek közé tartozik az is, hogy a felek minden esetben tudatában vannak BATNA-juknak (Best Alternative to a Negotiated Agreement), jól irányzott kérdésekkel feltérképezik a másik igényeit, erősítik saját alkupozíciójukat.

 

A hétvége egyik legérdekesebb és legjobban körüljárt kérdése: ”Jobb elsőnek megtenni az ajánlatot, avagy érdemes a másik fél ajánlatára várni?” Stein szerint erre sincs általános válasz, tárgyalási pozíciónk fényében érdemes ezt mérlegelni. Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy alkupozíciónk kellően erős és megfontolt ajánlattételhez elegendő mennyiségű információ birtokában vagyunk, úgy előállhatunk ajánlatunkkal, ezzel egyúttal behatároljuk a játéktér egy részét. A kérdezés tehát kulcsfontossággal bír, hiszen a másik félről a lehető legtöbb információ begyűjtése az egyik cél.

A professzor úr elméleti bevezetőjében megkülönböztette a kompetitív illetve a kooperatív tárgyalási típust. Ezek lényegesen meghatározzák a tárgyalás menetét, hangulatát és kimenetelét. Másként ülünk tárgyalóasztalhoz egy olyan partnerrel, akivel hosszú távú együttműködés kiépítésére törekszünk, és természetesen másképpen tárgyalunk egy egyszeri megállapodás esetén.

A párosan lezajlott tárgyalásokat követően tapasztalatcserére, az elkövetett hibák azonosítására került sor. Az egyik, általunk is feldolgozott esetet videón is megnéztük, melyben tapasztalt tárgyalófelek „küzdöttek” egymás ellen, ennek részletes elemzésével zárult az interaktív kurzus.

Habár a két nap kevés ahhoz, hogy profi tárgyalóvá avanzsálhassuk magunkat, mégis hasznos tudással vérteztük fel magunkat ahhoz, hogy a megannyi ránk váró tárgyalási szituációban a tanultak révén profitálhassunk.

Szabados Márta

 

Gwyn Bevan

 

A tavaszi félév utolsó szemináriumát, május 31-én és június 1-én Prof. Dr. Gwyn Bevan tartotta a Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző programjában. Prof. Dr. Gwyn Bevan a világ vezető társadalomtudományi oktatási és kutatási intézetének, a London School of Economics and Political Science menedzsmentintézetének igazgatója.


A Professzor Úr abszolút felkészült volt, előadásának ismertetőjét is előre elküldte nekünk, mely egyrészt felkeltette érdeklődésemet a témát illetően, másrészt nagyban megkönnyítette az előadás követhetőségét. Prof. Bevan érdekfeszítő és nem mellesleg jó hangulatú előadásának köszönhetően bepillantást nyertünk az egészégpolitika, az egészségügyi ellátás-menedzsment, az egészségügy finanszírozásának és működtetésének gazdasági, valamint társadalompolitikai hátterébe, megismerkedtünk az egészségbiztosítók és egészségügyi szolgáltatók rendszerével, valamint érintettük az állami szerepvállalás szükségességének kérdéskörét is. A szeminárium rendkívül interaktív volt, s minthogy a professzor úr kifejezetten érdeklődött a magyarországi egészségügyi rendszer, illetve annak finanszírozása iránt, több szempontból is elemeztük a magyar rendszert, összehasonlítván azt a tanár úr előadását képező egyesült államokbeli, kanadai, egyesült királysági és hollandiai megoldássokkal. Szó esett továbbá a magyar egészségügy előtt álló kihívásokról is, közösen kerestünk új perspektívákat és ötleteket a rendszer versenyképessé tételéhez.


A szeminárium szakmailag építő, és kifejezetten érdekes volt, amit a hallgatóságnak a professzor úrhoz intézett rengeteg kérdése is bizonyított.


Gönczy Angelika

 

Vladimir Pucik

 

Április 26-27-én a Vezetőképző programban Vladimir Pucik professzor tartott előadássorozatot a vállalati felvásárlásokról és egyesülésekről (mergers and acqusitions, M&A). Vladimir Pucik jelenleg a China Europe International Business School (CEIBS) oktatója, elsődleges érdeklődési területe az M&A tranzakciók implementációja, a szervezeti átalakulások megvalósítása. Akadémiai tevékenysége mellett tanácsadóként is részt vesz M&A tranzakciók megvalósításában.


A hétvége során az általános bevezető rész után a hangsúly így nem a pénzügyi, hanem szervezeti kérdésekre került. A téma bonyolultságát jól jelzi a médiában is tetten érhető vélekedés a felvásárlásokkal kapcsolatban, legtöbbször a negatív példák (DaimlerChrysler) illetve a megvalósítás nehézségei állnak a középpontban. Ugyanakkor, az M&A tranzakciók egyre jelentősebb szerepet töltenek be a vállalatok terjeszkedési stratégiájában az önálló terjeszkedés és vegyesvállalatok rovására. Vladimir Pucik véleménye szerint valójában az M&A tranzakciók inkább sikeresnek tekinthetőek, a szükséges szervezeti tudás megszerzése után pedig az új vállalategységek integrálása sem jelent megoldhatatlan feladatot. A hétvége során a professzor célja egy keretrendszer átadása volt, mely segít az integráció problémáinak megértésében és az azokra adott válaszok megtalálásában. Az ehhez szükséges szervezeti tudás kiépítése elengedhetetlen, melyet elsősorban hosszú tanulással képesek megszerezni a vállalatok, amely során már-már rutin szintűvé is válhat egy-egy új egység beolvasztása (melyre jó példa a Google vagy a Cisco tevékenysége). Mindehhez azonban figyelemben kell tartani, hogy minden tranzakció különböző, különböző lehetőségekkel, akadályokkal és válaszokkal.


Az elméleti ismeretek befogadását rengeteg személyes példa, valamint két esettanulmány segítette. Lehetőségünk nyílt az esetekkel kapcsolatos meglátásaink ismertetésére illetve azok megvitatására is, melyet Pucik professzor kritikus hozzáállása tett különlegessé. A közös vita sokat segített a problémák illetve saját érvelésünk hibáinak a megértésében. Úgy gondolom, hogy Vladimir Pucik professzor elméleti és gyakorlati tudása a témát illetően hozzájárult ahhoz, hogy a hallgatóság jelentős része ezentúl máshogy tekintsen az M&A tranzakciókra, úgy mint rendkívül színes, és érdekes területre, melyen keresztül rendkívül sokat lehet tanulni.

 

Pálinkó Gábor

 

David Sims

 

Április utolsó hétvégéjén David Sims professzor látogatott el hozzánk. A vezetőképző kétnapos foglalkozásának témája stílszerűen maga a vezetés volt.


A professzor úr képek bemutatásával kezdte előadását: Prométheusz, Jézus, Galilei, Bush, Teréz anya, Gandhi, Churchill, Mandela, Kadhafi, Kim Jong-un… mind-mind ismert vezetők egy saját történettel. Az ő történetük gondolatébresztő lehet bárki számára, egyetemistaként van egy privilégiumunk, mégpedig hogy sok időnk van gondolkodni – jegyezte meg mosolyogva a professzor.


Ha pedig már erről gondolkodunk, miért ne tennénk fel a kérdést: egy vezetőképző elvégzésével vezetők leszünk? Szombat délutánra egyértelmű következtetésre jutottam: NEM. A professzor „könyv hasonlatával” tudnám leginkább megragadni, számomra mit is jelentett a vezetésről folytatott beszélgetésünk. Nem kísérlem meg pontosan visszaidézni, mit is mondott tanár úr, utólag nem is tudnám eldönteni, mi az, ami elhangzott, és mi az, ami bennem megmaradt.


A vezetőképzés olyan, mint egy gyönyörű bőrkötéses könyv, melyen az áll: A TITOK, avagy a sikeres vezetés. Rögtön megakad rajta a szemed, leveszed a polcról és már rohansz is a pénztárhoz, hogy megvegyed. Ez az, amit mindig is kerestél és most végre a tiéd. Buszkén viszed haza és mohón elkezded olvasni. Örülsz, mert azt hiszed, nálad van a receptkönyv. De végül csalódnod kell, mert a sikeres vezetés receptjét nem találod benne. Felrakod a polcra és újabb és újabb könyveket veszel, de mindhiába. Igaz, szereted őket olvasni, mert érdekesnek találod, ahogy sikeres vezetők mesélik el neked saját történeteiket, de végül mindig csalódnod kell, mert a titkot, amit folyamatosan kerestél sehol sem találod.


Sok évvel később, immár sikeres vezetőként, újra megakad a tekinteted az első könyvön. Leveszed és beleolvasol, majd elégedett mosollyal becsukod. Most már megértetted: a titkos recept mindig is ott volt, de nem a könyvben, hanem benned.


Ezen gondolat szellemében eresztett utunkra a Professzor úr, aki jó hangulatú, közvetlen stílusú és érdekfeszítő előadásával, úgy érzem mindenki számára érthető módon ragadta meg a vezetőképzés lényegét.

 

Szabó Benjamin

 

Joseph J. DiStefano

 

A tavaszi szemeszter második szemináriumán Collegiumunk végzős diákjai a világ egyik legrangosabb egyetemének, a lausanne-i IMD-nek (International Institute for Management Development) kiemelkedő személyiségétől tanulhattak.

 

Prof. Dr. Joseph J. DiStefano immáron második alkalommal látogatott Magyarországra azért, hogy a Mathias Corvinus Collegium vezetőképzős hallgatóinak előadást tartson. DiStefano professzor úr az IMD Organizational Behavior and International Business Intézetének tanára, aki a világ számos országában tevékenykedett már tanácsadóként és tartott előadásokat, többek között az OECD, a Világbank, több nemzeti kormány és multinacionális nagyvállalat felkérésének eleget téve.

 

Professzor úr egyik kutatási területe az interkulturális vezetés, a hétvégi kurzus központi témája ennek megfelelően a Leadership for High Performance in a Global World volt. DiStefano professzor úr abszolút felkészülten érkezett hozzánk, pontosan kigondolt programterve volt az egész hétvégére. Előadásának ismertetőjét is előre elküldte nekünk amellett, hogy a szemináriumra egy általunk korábban kitöltött kérdőív eredményeinek kiértékelését is elkészítette. Az eredmények értékelésével kapott egyéni profilokat megvitatttuk, mi több, megvizsgáltuk az egyes nemzetek eredményeit is, összehasonlítván a sajátunkkal.

 

Professzor úr előadását izgalmas játékokkal tette színesebbé, ami fokozta a hangulatot és az érdeklődést egyaránt. A lego és a kártya segítségével egyrészt tesztelhettük vezetői és csapatjátékosi képességeinket, másrészt pedig e játékok által érthettük meg professzor úr téziseit is, többek között egy multikulturális környezetben tevékenykedő csoport irányítója, illetve tagjaként való helytállásra vonatkozóan. A gyakorlatok által saját tapasztalataink révén ismerhettünk fel mélyebb összefüggéseket a vezetés területén.

 

A kétnapos tréning tanulsága az volt, hogy a hatékony csapatmunka a kiemelkedő egyéni teljesítményt is felülmúlhatja, minthogy a csapattagok megfelelő együttműködése az egyéni teljesítményeket jócskán meghaladó eredményt képes produkálni. Az eredményességhez tehát nem elég a tagok egyéni képességeinek kiválóságára hagyatkozni, hiszen egy nem megfelelő csapatmunka során értékes gondolatok veszhetnek el.

 

A szeminárium szakmailag építő volt, a kétnapos tréning jó hangulatban telt amellett, hogy egy nagy tapasztalattal rendelkező professzor tudását, nézeteit hozta közelebb az MCC hallgatóihoz.

 

Gönczy Angelika

 

Hans Crijns

 

Márciusban volt a Vezetőképző vendége Hans Crijns professzor, a Vlerick Business School egyik vezető oktatója. Entrepreneurship témában tartott előadását, mely során kreatívan és dinamikusan ötvözte az elméleti elemeket a pragmatizmussal, nagy érdeklődés övezte. Szándékosan használom az idegen szót a vállalkozási ismeretek tárgykörének megnevezésére. A professzor úr ugyanis, félig-bölcsész énemet alaposan meglepve, etimológiával vezette be óráját.

 

A felvezetésből megtudhattuk, hogy bár a vállalkozás és menedzsment fogalmait az egyes kultúrkörökben más-más alapképzetekből vezetik le, közös jellemző, hogy a két tevékenység tartalmilag élesen elhatárolódik egymástól. Míg a vállalkozó, a kínálkozó lehetőséget kihasználva és jelentős kockázatot vállalva új értéket teremt, a menedzser elsősorban a rendelkezésére álló erőforrások hatékony elosztásában érdekelt. A vállalkozások, cégek többsége az innovatív vállalkozói és a pragmatikus menedzseri szemlélet végtelenített idővonalán lavíroz, optimumot keresve. Ezt az első hallásra ugyan ismerősen csengő, de a gyakorlatban már kevéssé evidens tézist bontotta ki az előadás további része, amely nagy részben esettanulmányok csoportos feldolgozásán alapult. A csoportmunka során beleélhettük magunkat a megélhetési vállalkozó sültkrumpli-árus, illetve a globális élvonalat megcélzó, értékvezérelt Bill Gates által képviselt vállalkozói prototípus szerepeibe; növekedési stratégiákat elemeztünk, amely során szembesültünk a The Clash együttes által dalban is megörökített tipikus vállalkozói-cégtulajdonosi dilemmával (Should I stay or should I go?). A szombati nap végére pedig hozzám hasonló laikusokat is túlszárnyaló szakértelemmel és magabiztossággal oldottunk meg túlzott növekedésből fakadó adósságproblémákat a számviteli mérleg egyensúlytalanságainak helyrebillentése révén. Szinte észre sem vettük, de fokozatosan haladva az egyszerű kérdésektől az összetettebbek felé, rengeteg új ismeretre tettünk szert. Búcsúzóul a professzor úr hasznos gyakorlati tanácsokkal is ellátott, arra az esetre, ha álmaink vállalkozásának terveit kell prezentálnunk potenciális befektetők előtt. Az egyik legfontosabb és egyben legnehezebben végrehajtható tanács azonban a vállalkozói ésszerűtlenség értékteremtő cselekvéssé alakítására vonatkozott. Rámutatott ugyanis arra, George Bernard Shaw-t idézve, hogy „[a]z ésszerű ember igazodik a környezetéhez. Az ésszerűtlen ember magához igazítja a környezetét. Az ésszerűtlen emberek viszik előre a világot.” Crijns úr előadásában a vállalkozói ésszerűtlenség alkotó és romboló erejét, a benne rejlő lehetőségeket és korlátokat világította meg.

 

Azt hiszem, a kurzus végére titokban mindenki az eddig csak álmaiban létező saját vállalkozásának terveit kezdte el szövögetni. És ha egyszer tényleges megvalósításra kerülne a sor, merem állítani, hogy már csupán a professzor szavaira visszaemlékezve lenne biztos alapunk az induláshoz.

 

Egy másik örök dilemmát illetően azonban magunkra maradtunk: vajon fiatalon érdemesebb vállalkozni, kevés veszítenivalóval, zöldfülűként, vagy pedig érettebb fejjel, évtizedek tapasztalatára építve, ám nagy téttel játszva? Ezt a döntést mindenkinek egyénileg kell meghoznia.

 

Nyircsák Adrienn

 

 

Malcolm Gillies

 

Malcolm Gillies brit-ausztrál akcentusa üde színfoltja a Vezetőképző Programnak; közvetlen stílusa elősegítette az interakciók kialakulását. 1983 – 1985 között Magyarországon tanult, így régóta figyelemmel kíséri országunk változását, néhány magyar szót is ismert.


A téma a felsőoktatás volt, amely napjainkban Magyarországon is igen aktuális kérdés. Az óra előtt kiadott olvasmányokból képet kaptunk Gillies úr álláspontjáról, valamint nemzetközi viszonylatban is el tudtuk helyezni a lezajló folyamatokat. Az általános trendekről az első órán beszélgettünk, megvitattuk, létezik-e globális oktatás, és milyen az. A tanár úr kíváncsi volt a véleményünkre, előadása provokált is minket. Párhuzamot vont a légitársaságok konszolidációja és a felsőoktatás globalizációja között. Az oktatás nemzetközi standardeknek való megfelelése és a mobilitás erősödése miatt nem lehet kikerülni a migráció kérdését sem.


A második napon a tudományág, a szakma és az értékek hármasából indult ki. Körbejártuk olyan kérdéseket, mint hogy kinek van befolyása az egyetemekre, és vajon a munka világa vagy az alapelvek határozzák meg az oktatást. A keleti kollektivista kultúrát összehasonlítottuk a nyugati individualista hozzáállással. Megvitattuk a kettő hatásait, kitérve az Európai Unió problémáira és a Bologna-rendszerre. Megvizsgáltuk, hogy az egyes szakterületek mennyire egységesek világszerte; amennyiben nem, akkor ennek mi lehet az oka.


Az utolsó részben előadónk az oktatás fejlődésének lehetséges útjait mutatta be. Milyen tényezők késztetik változtatásra az egyetemeket? A fő tényező ez esetben is pénz. A felsőoktatási tandíjak háromszor annyit emelkedtek átlagban, mint a fogyasztói árak az elmúlt harminc évben. Gillies szerint ez a probléma az internet segítségével hidalható át, véleménye szerint az oktatás is alapulhat a világhálón. Így a legjobb professzorok előadásait hallgathatjuk meg, fizikailag nem kell ott lennünk, és még kreditet is kapunk érte.


Összegezve a hétvégén hallottakat, a felsőoktatás is folyamatosan változik, csakúgy, mint rohanó világunk. Ami az egyetem első hetében hasznos és értékes tudás, az három-öt év múlva nem biztosan lesz már az. A folyamatosan aktualizált tudás a siker egyik kulcsa.

 

Szilágyi Tamás

 

 

Yih-teen Lee

 

Az IESE Business School professzora tartotta a Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző programjának utolsó szemináriumát a 2012/13 őszi félévben.


A péntek este elméleti bevezetéssel, az alapfogalmak tisztázásával indult. Dr. Yih-teen Lee Geert Hofstede kultúrafogalmához nyúlt vissza, amely szerint a kultúra egy-egy embercsoport tagjaira jellemző mentális modell. Hatása alapvető: ezen keresztül látjuk és ennek segítségével értjük meg, valamint osztjuk meg egymással a világ eseményeit. A vezetőnek ezért feladata, hogy a kulturális különbségeket

1. értse

2. tisztelje

3. képes legyen összhangba hozni őket.

A hétvége két fő témája ezért a kulturális kompetencia (1. és 2.) és az interkulturális csoportok vezetése (3.) volt.

A különböző kultúrájú csoportok vezetőinek érteniük kell azt, hogy a csoporttagok miben különböznek a kultúra főbb dimenziói mentén. Fontos, hogy e dimenziókra vonatkozó tudás ne merev kategóriarendszer legyen, hanem inkább egy olyan koordináta-rendszer, amely fogalmi segítséget nyújt az egyén megismeréséhez.


A vezetőknek ügyelniük kell továbbá arra, hogy ne essenek egybe különböző (kulturális, nemi, stb.) csoportbeli törésvonalak, amelyek egymás hatását felerősítve a csoport megosztottságához vezethetnek, és a működőképességet is veszélyeztethetik. A fizikailag szétszórt csoportokban ráadásul a tagok nem látják egymás tevékenységét és munkahelyi környezetét, és csak képzeletükre, saját kulturális modelljükre támaszkodhatnak a közös munka során. Ilyen esetben a személyes találkozás tud megoldást nyújtani – egy csereprogram nagyot lendíthet egymás megértésében. Emellett fontos, hogy a különböző kultúrájú tagok egyenlő módon részesüljenek a közös terhek viselésében, így például az egész világon szétszórt munkacsoport váltott időpontokban tartson videokonferenciát. A sikeres vezetőnek ezen kívül a kapcsolatok intimitására vonatkozó elvárásokra, illetve a különböző kapcsolattartó technológiák kulturális jelentésére is figyelemmel kell lennie.


Számomra az volt a legfontosabb, hogy Dr. Lee nemcsak óriási mennyiségű tapasztalatot és tudást adott nekünk a vezetésről, hanem koherens képbe is helyezte azt. Szerinte alapvető, hogy a vezető képes legyen felmérni és tisztán látni azt, hogy mik a helyzet meghatározó tényezői, valamint azt, hogy az mennyire fontos mind a benne lévő személyek, mind a cég számára. Ezen kívül a vezetőnek pontosan kell tudnia, mi a célja, és mindezek ismeretében alaposan fel kell készülnie. Mivel csak saját magát tarthatja teljes mértékben az irányítása alatt, az a legfontosabb, hogy magára fókuszáljon, és tisztán lássa, mi az, amit másképp tud csinálni. Ahhoz, hogy beosztottjai viselkedését értse és képes legyen megfelelő döntéseket hozni, elengedhetetlen, hogy több mentális modellt is ismerjen.


A vezetői helyzetekben nincs egyértelmű szabály, amely megszabja, hogy mi helyes és mi nem. Az ördög a részletekben lakik – hogy ezt megtapasztaljuk, már pénteken sor került egy esettanulmány feldolgozására. A szombati napon különböző eseteken keresztül tapasztalhattuk újra a multikulturális csoportok vezetésének elmélet

ét é

s gyakorlatát. Dr. Lee ráadásképp az utolsó percekben megismertetett minket a tanszéke által kidolgozott elmélettel a munkahelyi motivációkról. Eszerint extrinzik, intrinzik és transzcendens motívumok egyaránt szerepet játszhatnak a csoporttagok motivációjában. Dr. Lee kiemelte: a transzcendens aspektus teszi az ember számára a munkáját jelentéstelivé – ez az, ami a munkával való azonosulás feltétele. Mindezek után még arra is volt idő, hogy egy film különböző jeleneteit közösen elemezzük a hétvégén tanultak szempontjából. Hihetetlen, hogy mindez néhány óra alatt történt.


Köszönjük szépen!

 

Káplár Péter

 

 

Tombor András

 

Október végén ismerős „vendéget” köszönthettünk a Mathias Corvinus Collegium vezetőképző programjában: Tombor András tartott kötetlen előadást a „Multireklám story”-ról.



Az esettanulmányból bepillantást nyerhettünk abba, hogy hogyan lehet egy nagy potenciállal rendelkező, de különböző okoknál fogva folyamatosan veszteséget termelő vállalatcsoportot néhány év alatt sikeres, értékét megsokszorozó céggé fejleszteni.



Az előadásban Tombor András a vezető szerepére és a sikerességhez szükséges különböző feltételekre helyezte a hangsúlyt.  Kiderült számunkra, hogy a vezető legitimitása elsőrendű, hiszen egy új koncepció felépítése csak a megfelelő háttérrel lehetséges. Ha ez biztosított, akkor a következő lépés egy elérhető cél és egy szilárd identitás megteremtése ugyanis csak ennek segítségével jöhet létre egy komoly és a sikerhez elengedhetetlen vállalati kultúra. Az eredményes működéshez azonban a vezetőnek is alkalmazkodnia kell; mindig fel kell mérnie az adott piac viszonyait, idomulva a körülményekhez, megismerve, hogy mik a pofit maximalizálásnak kulcstényezői. Ha már ugyanis megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik, akkor eredményesen tudja a többi szereplővel együtt, vagy éppen ellenében érvényesíteni érdekeit.
Az előadás második felében betekintést nyerhettünk az országhatárokon átívelő projektek nehézségeibe; ízelítőt kaptunk a más vállalati modellekkel való együttműködés kellemes és kevésbé kellemes oldalaiból.



Az előadás záró tanulságaként Tombor András külön is kiemelte a tudatosság és a befektetett munka fontosságát az üzletben és egyúttal az élet minden területén.


Révész Tamás

 

Lantos Csaba

 

2012. október 15-én a Mathias Corvinus Collegiumba látogatott Lantos Csaba üzletember, aki tapasztalatairól, életéről és elsősorban jelenlegi tevékenységeiről tartott előadást a Vezetőképző első évfolyamának.


Még előadása elején megjegyezte, hogy, ha valaki jó gimnáziumban érettségizett, akkor az megalapozhatja az egész további pályáját, ebben nem lát különbséget a jelenlegi és korábbi generációk között. Érdekes, ironikus, néha paradox helyzeteket említett nekünk korai munkatapasztalatairól, a magyar gazdaság átalakulásáról, a Creditanstalt Értékpapír RT.-nél és az OTP Banknál eltöltött éveiről. Lantos Csaba különös részletességgel mesélt az egészségügyben folytatott beruházásairól. Magánklinikái elsősorban nyugati típusú, magasan képzett dolgozói gárdával működő, minőségi szolgáltatásokat nyújtó intézmények, melyek célközönsége főként a magyar középosztály. Ezek egyik legékesebb példája a nógrádgárdonyi kastélyszanatórium. A közgazdaságtan gyakorlati működését a KELER (Központi Értéktár és Elszámolóház) Zrt. működésén és felépítésén keresztül szemléltette, mely intézménynek ő maga az elnöke.


Lantos Csaba az üzleti világ mindennapjait kötetlen beszélgetés formájában igyekezett előadni, amely a közgazdaságtanban jártas és az iránt érdeklődő diákok számára igen hasznos volt.

 

Polgár Péter

 

David Venter

 

Professzor David Venter immár harmadik alkalommal látogatott el hozzánk a Vlerick Management School-ról és tartott tréninget a Collegiumban. Mostani előadása az Értékteremtő tárgyalás címet viselte, hiszen a tárgyalás a lehetőségek művészete, s mindig azt kell szem előtt tartanunk, mit tudunk közösen elérni.

 

Péntek este egy rövid bevezető után máris esettanulmánnyal kezdtünk, mivel a professzor úr szerint a hibáinkból többet tanulhatunk, mint a sikereinkből. Ez be is bizonyosodott, mivel „tapasztalt” tárgyalóként, már könnyebben tudtunk azonosulni a tárgyalóasztalok mellől hozott példákkal. Megtanultuk, hogy az üzlet nem a versengésről, sokkal inkább a kapcsolatokról szól, a személyes jelenlét, a kölcsönös szimpátia és bizalom a jó üzlet alapja, és hogy a kapcsolatok tartják egybe az egyezségeket, megállapodásokat.  Ezek alátámasztására saját életéből, munkájából hozott példákat jó és rossz tárgyalási és meggyőzési módokra a professzor úr. A kulturális beidegződések szerepe a tárgyalás és az üzletkötés során kiemelkedő jelentőségű, ismernünk kell önmagunkat és partnerünket egyaránt. Az azonos kulturális alap mindenképpen elősegíti a sikeres tárgyalást, de a rugalmasság még ebben az esetben is elengedhetetlen. Nem mindegy milyen keretbe ágyazzuk mondandónkat, a probléma definiálása már önmagában determinálja magát a problémát is. Személyes tapasztalatai alapján Venter úr Nelson Mandelát tartja a 20. század legnagyobb tárgyalójának, aki nemcsak mindig tiszteletben tartja partnerei akaratát és szükségleteit, de erkölcsileg is kikezdhetetlen személyiség, ami szintén nélkülözhetetlen a jó alkupozícióhoz.

 

A hétvége végére tudatosítottuk, hogy a tárgyalástechnikában nincs olyan lehetetlen, minden nemből lehet igent kovácsolni, amennyiben megértjük és tiszteletben tartjuk partnerünk érdekeit.

 

Szabó Anita

 

Abigail Levrau

 

Szeptember 28-29-én Abigail Levrau, a Vlerick Business School oktatója volt a Vezetőképző első évfolyamának vendégelőadója.

 

Péntek este a vállalatirányítás elméleti alapjait ismertük meg, amit a belga professzorasszony való életből vett példákkal tett még szemléletesebbé. A vállalatirányítás kérdését előbb történeti, majd földrajzi perspektívából vettük szemügyre, végül pedig a gazdasági válság fényében értelmeztük a különféle vezetési struktúrák jellemzőit. Kielemeztük, hogy a hatalmat különféle jogalapon birtokló felek érdekei miként feszülnek egymásnak. Lehet, hogy nem is olyan egyértelmű, hogy miképp lehet egyensúlyra találni a menedzserek, részvényesek és az igazgatósági tanács vállalatirányítási jogai és kötelezettségei között? Hogyan lehet sikeres vállalkozásokat zátonyra futtatni a rossz vezetés következményeképp? Milyen erőteljes hatása van egy karizmatikus CEO-nak, amivel könnyedén megtévesztheti környezetét? Nos, ezekre a kérdésekre mind-mind választ kaptunk a rendkívül felkészült és energikus Abigailtól.
A szombati napon alkalmunk nyílt a már elsajátított elmélet gyakorlati alkalmazására. Két esettanulmányt dolgoztunk fel csapatokra osztva, amelyek egy-egy vállalatirányítási problémát tártak elénk. Az első esettanulmány során egy innovatív kisvállalkozásban találtuk magunkat, amely épp most nőtte ki magát és ezért a vezetési stratégia alapos újragondolására volt szüksége. Mi magunknak a tulajdonos és egyben fogtechnikus szakember bőrébe bújva kellett megfontolt döntéseket hoznunk a ’hogyan továbbról?’. Ezt követően egy rendkívül komplex, nemzetközi környezetbe ágyazott vállalatirányítási krízis különböző érdekeltjeinek szerepét vállalták fel az egyes csapatok, hogy így kerüljünk közelebb a probléma gyökeréhez és a megoldás kulcsához egyaránt.

 

Összességében egy jó hangulatú és tanulságokkal teli hétvégi vezetőképző kurzust hagytunk a hátunk mögött, amely során nemcsak elméleti tudásunk bővült a vállalatirányítás perspektívájából, hanem gondolkodási, analizáló képességünk is. Mindehhez hozzájárult Abigail lenyűgöző személyisége, országából és Magyarország vonatkozásában behozott példái és a csoport igyekezete, hogy elmélyüljön a témában.


Kovács Orsolya

 

Ceferi Soler

 

Ceferi Soler a Barcelona-i Esade Business & Law Schools tanára negyedik alkalommal érkezett az MCC-be hogy előadásával megnyissa a Vezetőképző idei programját. Soler nemzetközileg elismert szaktekintély, a bankszertorban eltöltött huszonöt év tapasztalataiból merítve közép- és felsővezetők számára tart továbbképzést a vállalatirányítás területén. Nekünk a vállalatirányítás pszichológiájáról tartott előadást, majd egy esettanulmányon keresztül a gyakorlatban is kipróbálhattuk a tanultakat.

 

Soler pszichológusként azt vallja, hogy az eredményes vezető legfontosabb ismérve, hogy képes megtalálni az egyensúlyt a hatékonyság és a humánus megoldások között. Általános érvényű tanácsa mindenki számára, hogy pontosan tudjuk, milyen értékeknek rendeljük alá magunkat és a személyes siker érdekében ezekhez az értékekhez akár átmeneti lemondások árán is ragaszkodnunk kell. A pontos célmeghatározás mellett elengedhetetlennek tartja az eszközök helyes megválasztását is. Arra bíztat, hogy ismerjük meg  és alkalmazzuk az elsimerés  és a megerősítés, valamint a pozitív pszichológia módszereit. A kurzus kulcskérdései voltak még a viselkedés kulturális beágyazottsága, a normák és az attitűd viszonya valamint egy együttműködés lélektana.

 

A tartalmas kurzus végén Soler egy jóslatot is megfogalmazott és kérte, hogy kísérjük figyelemmel, vajon beigazolódik-e a meglátása. Úgy gondolja, hogy a jövőben az üzleti életben mind nyíltabban kifejezésre kerülnek majd a döntések ezidáig felszín alatt becsatornázott érzelmi motívumai. Ceferi életből merített példáit és csattanós paraboláit még sokáig szívesen hallgattuk volna.

 

Polonkai Éva

 

 

Joe Distefano

 

Október utolsó hétvégéjén Joe DiStefano, a Világbank, az OECD, több nemzeti kormány és multinacionális nagyvállalat tanácsadója tartott órát a Vezetőképzőn. Joe DiStefano először járt a Collegiumban, a hétvégi szeminárium témája Leadership for Extraordinary Performance volt.

 

A professzor úr azzal a hatalmas motivációs erővel bíró kijelentéssel kezdte a szemináriumot, hogy ő tanulni jött ide hozzánk. Ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz a mi fejlődésünkért, majd hozzáfűzte, hogy amint úgy érzi, ő maga nem tanul újat, összepakol és hazamegy. Tökéletes példája ez a „lifelong learning” attitűdnek. Elvárta tőlünk, egy számára ismeretlen kultúra egyetemistáitól, hogy új perspektívákat mutassunk, új ötleteket adjunk neki. DiStefano tanár úr rendkívül felkészülten érkezett hozzánk. Pontosan kigondolt agendája volt az egész hétvégére, amelyet előre megosztott velünk. Ez nagyban segítette a munka gördülékenységét, hiszen mindig tudtuk, hogy éppen milyen feladat következik, és az milyen előzetes készülést igényel.

 

A szeminárium előtt egy héttel egy a vezetői magatartásról szóló kérdőívet töltöttünk ki, amelyet DiStefano tanár úr már kiértékelve hozott magával az órára. Mindenki megkapta saját személyes profilját. Az eredményeket részletesen megvitattuk és nemzetközi kutatások viszonylatában is elhelyeztük. A kurzus egészét az interaktivitás jellemezte: saját magunk példáján keresztül érthettük meg a tanár úr elméleteit.

A pénteki nap első feladata előzetes otthoni készülést igényelt. Hogy megértsük, a vezetésről való gondolkodásunkat alapvetően meghatározzák élményeink, egy grafikonon kellett elhelyezni életünk legfontosabb (akár pozitív, akár negatív) eseményeit. DiStefano szerint saját vezetői viselkedésünket csak ezek felismerése, tudatosítása és megértése után kezdhetjük el formálni. Ezt a folyamatot elősegítette, hogy csoportonként összevetettük eddigi életélményeinket, megkerestük a közös mintákat és egyéni különbségeket, eredményeinket pedig prezentáltuk. Az alapvető személyiségvonások fontossága mellett a professzor azt is hangsúlyozta, hogy léteznek olyan tanulható magatartásformák, amelyeket elsajátítva és tudatosan alkalmazva jobb vezetőkké válhatunk. Ezt kutatási eredmények segítségével, majd egy esettanulmány közös feldolgozásán keresztül mutatta be. Joe DiStefano szakmai profiljához tartozik az interkulturális vezetés is, így arra is kitért a kurzus során, mennyire összetett feladat egy multikulturális csoport irányítójaként helyt állni.

A professzor úr a hétvége zárásaként egy izgalmas szituációs játékkal világított rá a hatékony csoportmunka ismérveire. Megtanultuk, hogy ha a csapattagok megfelelően tudnak együtt dolgozni, akkor az egyéni teljesítményeket jócskán felülmúló eredményt képesek elérni, míg ha a csoportmunka nem megfelelő, értékes erőforrások veszhetnek el, és kiemelkedő tudás maradhat kihasználatlanul. Joe DiStefano olyan gyakorlatokat hozott a szemináriumra, amelyek segítségével saját tapasztalataink révén juthattunk mélyebb felismerésekre.

 

A szakmai fejlődés mellett azonban személyesebb kérdésekre is jutott idő: a közös ebéd során a professzor úr barátian, közvetlen stílusban beszélgetett velünk hobbijairól, családjáról és a magyar konyháról.

Végh Donát

 


Csák János


November 21-én a MOL korábbi vezérigazgatója, Magyarország londoni nagykövete érkezett az MCC-be, hogy a Vezetőképző második évfolyamának tartson órát.

 

Miért dolgoznak az emberek?” Ezzel a kérdésfelvetéssel kezdődött az előadás, majd hogy a válaszhoz közelebb kerüljünk, áttértünk azokra a kérdésekre, hogy mitől jó egy vállalkozás és egyáltalán mi kell egy jól működő vállalathoz. Csák János a jó vállalatok felépítését emberi testhez hasonlította, ahol a csontváznak és a bőrnek az eszközök és a technológia felelnek meg, az agynak a pénz és a nyilvántartási technológia, az ezt a kettőt összehangolva működtető rész pedig a stratégia: a piaci és a fogyasztók ismerete. Mindez az ő megfogalmazása szerint nem működhet megfelelően a véráram, azaz a szervezeti képességek nélkül, ami a „juice”-t adja az egészhez. Még mindig a test hasonlatnál maradva Csák János kiemelte a szervezet, vagyis a személyek fontosságát, a szervezetben végigmenő folyamatokat, a vezető személyiségét és a vezetői struktúrát, valamint a hozzáállás, attitűd jelentőségét. Az előadás további része főként az emberek motiváltságának, különböző attitűdjének tárgyalásával telt, ahol többek között kitértünk az alkalmazottak felvételénél és elbocsátásánál fontos szempontokra, valamint a jó vezető jellemzésére is.

 

Összességében egy rendkívül érdekes, motiváló előadást hallhattunk, amely egy nagy tapasztalattal rendelkező ember tudását, nézeteit hozta közelebb az MCC hallgatóihoz.

Nagy Szilvia


Lantos Csaba


A Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző Programjában ismét szakmailag építő és kellemes hangulatú előadást tartott Lantos Csaba.

 

Az ismert közgazdász november 22-én este a Pharmavit Rt. Plussz-sikersztorijáról, az OTP regionális multivá válásáról és a magyarországi közösségi közlekedés aktuális problémáiról beszélt esettanulmányszerűen a vetőképzős hallgatóknak. A Pharmavit Rt. esete egy sikeres start-up vállalkozás működésének nehézségeibe és szépségeibe engedett bepillantani. A jó alapötlet (pezsgőtabletta gyártása elsőként Magyarországon) és a regionális növekedés után a cég sajnos nem tudott a további terjeszkedéshez szükséges befektetői figyelmet magára vonni. De a Plussz márkanévre még ma is sokan emlékeznek. Az OTP egykor inkumbens hazai bankként volt Magyarország egyik legmeghatározóbb cége. A bankszektor liberalizálása közben, piaci részesedésének fokozatos csökkenése mellett tudta elérni a regionális multi státuszt, jól gazdálkodva a belföldi tevékenységének eredményeivel. A közösségi közlekedés problémáin belül főleg a közút-finanszírozás és a MÁV helyzetéről volt szó. Szakmai konszenzus szerint a vasúti teherszállítás arányát volna érdemes növelni az állam számára drágább közúti szállítással szemben. Illetve egy konszolidált közösségi közlekedési rendszer növelhetné a lakosság hajlandóságát a magánközlekedés helyett a közösségi lehetőségek igénybevételére.

 

Lantos Csaba jó hangulatú, közvetlen stílusú előadása izgalmas bepillantás volt a magyar gazdasági élet epizódjaiba.

Sánta Eszter


 

Stuart Corbridge

 

November utolsó hétvégéjén Collégiumunk végzős diákjai a világ egyik legrangosabb egyetemének kiemelkedő személyiségétől tanulhattak két napon át. Stuart Corbridge személyében megismerhettük, milyen is egy kiváló társadalomtudós.

A pénteki este folyamán bevezetett minket a fejlesztéspolitikák mögött álló elméletekbe. Bemutatta a legfőbb téziseket, amelyek megpróbálják megmagyarázni, miért is gazdagabbak egyes országok, és miért nem fejlődnek mások. Rámutatott, arra is, hogy ezen elméletek nem nyújtanak tökéletes választ minden esetben. Ezek végképp képtelenek magyarázni, hogy India miért is válik a jövő gazdasági nagyhatalmává. Nyugati szemmel nem is értjük, miért maradhat egyben és virágozhat egy ilyen sokszínű ország. Előadása legfőbb célja volt, hogy mi is, Magyarországról megpróbáljuk megérteni, és talán átértelmezni mindazon koncepcióinkat, amelyeket egy ország prosperálásának feltételeinek tartunk.


Előadása középpontjában India állt, amely doktori disszertációjának témájaként is szolgált. Három évet élt Indiának különböző falvaiban, amelyekben közös csak az volt, hogy egyikben sem volt áram. Társadalomtudós jelöltekként lenyűgöző volt azt látni, hogy mindazon módszertani és elméleti kereteket, amelyeket legtöbbünk még nem tapasztalt az akadémia falain kívül, azt hogyan és milyen egyszerűséggel, ámbár tökéletességgel alkalmazta Indiában. Stuart Corbridge munkássága példája annak, hogy egy probléma megértése és annak megoldására tett törekvések hogyan illeszthetőek össze. Kutatásában oly természetességgel egészítette ki egymással az antropológia és közgazdaságtan módszereit, amelyre kevesen képesek.


A professzor úr egy korrupciótól és bizalmatlanságtól sújtott környezetben indított el egy, az indiai erdők védelmét célzó programot. A kulcs, amiért ez a program sikeres lehetett, az a komplex, a problémák gyökerének megértését célzó látásmód, amelynek magvait a professzor megpróbálta belénk is elültetni. Személye a példa arra, hogy saját országunkban zajló, de az egész emberiséget érintő problémák megértésére néha áram nélküli faluban kell élnünk éveket.

 

Németh Ádám

 

 

David Venter


A Vezetőképző harmadik félévének utolsó előadója David Venter professzor úr, a Vlerick Management School előadója volt. Kivételes életrajza miatt nagy várakozással voltunk az órái iránt, ugyanis a Collegium több illusztris vendéget hívott már meg, de Nelson Mandela tanácsadója, aki az apartheid demokratikus átalakulásának kulcsfigurája volt, ebben a mezőnyben is különleges szereplő.

A professzor magával ragadó személyes történeteket osztott meg velünk, amelyek az általa gyakorolt tárgyalástechnikai fogásoknak köszönhetően rendszeresen előre nem látott módon végződtek. Ezek a történetek nem csupán a politikai tanácsadói karrierjéről szóltak, hanem voltak egészen profán történetei is és mi megdöbbenéssel vegyes mosollyal hallgattuk, hogy miként volt képes arra, hogy szinte egyedüliként egy ismeretlen reptéren csak neki és a feleségének ,,intézték el” a járattörlések miatt a hazautazást Belgiumból Dél-Afrikába.


Tárgyalástechnikai módszereit esettanulmányokon keresztül is kipróbálhattuk. Jellemző volt a szituációs gyakorlat is, amely sokat segített módszereinek mélyebb megértésében. Az előadások legfontosabb tanulsága az volt, arra vezetett rá minket, hogy minden problémát, konfliktust alapos felkészülés után, holisztikus módon közelítsünk meg, és akkor átütő erejű sikerben lehet részünk. Tanításának hitelét az ő élettörténete adta, amely ezeknek a sikereknek a sorozata.

Az előadások után számomra a professzor szinte egy varázsló alakját öltötte fel, akinek a varázsigéi puszta szavak, mégis úgy mondja őket, hogy azzal szinte bármire rá tudja venni a tárgyalópartnerét úgy, hogy az még örül is annak, hogy segíthetett.
Az oktatót a tanulmányaim szempontjából mindenképpen az egyik, ha nem a legfontosabb előadójának ismertem meg.

Zádorfalvi-Gazdag Gyula

 

 

Victor G. Rodwin

 

Március 30-án és 31-én a Vezetőképző program meghívott előadója Victor G. Rodwin volt. A professzor a New York University Robert F. Wagner Graduate School of Public Service oktatója, szakterülete az egészégpolitika és égészségügyi menedzsment. Az Egyesült Államok mellett kutatási területe a francia egészségügyi rendszer is. Idén először köszönthettük vendégelőadóink közt.

Az első nap célja az volt, hogy mindannyian tisztában legyünk az egészségügyi ellátás menedzsmentjének legfontosabb alapfogalmaival. Rodwin professzor a mi záporozó kérdéseink és néhány szemléletes grafikon segítségével mutatta be az egészségbiztosítók és egészségügyi szolgáltatók amerikai rendszerét. A magánbiztosítók és a szövetségi programok (Medicare, Medicaid) mellett felhívta figyelmünk a biztosítás nélküli, illetve az alulbiztosított amerikai állampolgárok magas arányára. Megtudtuk, hogy a másik nagy probléma az Egyesült Államok egészségügyi ellátásában, hogy az OECD országok legköltségesebb szolgáltatását nyújtja. Az ezen problémákra adott politikai válasz, az 2009-es Affordable Care Act főbb vonalait is megismertük.

A professzor két érdekességre is felhívta a figyelmünket, egyrészt az állami szerepvállalás magas arányára, másrészt a magánbiztosítások körében az utóbbi évtizedekben végbement forradalomra, miszerint a klasszikus biztosításokat szinte teljesen felváltották az irányított betegellátást előnyben részesítő biztosítási csomagok.

A második nap délelőttjén a mienk volt a fő szerep. A Rodwin professzor által ajánlott 4 cikk alapján csoportokban prezentáltunk. Több szempontból összehasonlítottuk a magyar és az amerikai egészségügyet. Beszéltünk a modern egészségügy előtt álló kihívásokról is. A professzor érdeklődése a hazai helyzet iránt szinte határtalan volt, de a közös ebéd után új témába fogtunk.

A délutáni közös gondolkodás során felismertük, hogy a leggyakrabban használt teljesítmény-indikátorok, mint például a születéskor várható élettartam, vagy az ezer lakosra jutó ágyszám félrevezető lehet az egészségügyi rendszer megítélésében. A legtisztább mutatónak az egészségügyi ellátással elkerülhető halálesetek számát találtuk. Megtudtuk, hogy ebben az Egyesült Államok a fejlett világ egyik legrosszabb mutatójával rendelkezik, ugyanakkor Kelet-Európában még magasabbak ezek a számok. Ez az alapvető egészségügyi ellátások alacsony hozzáférhetőségét, illetve nem elégséges színvonalát jelzi.

A kétnapos tréning tanulsága az volt számunkra, hogy az egészségpolitika egy sokrétű, érdekes és folyamatosan fejlődő terület. Számunkra – mint egy az egészségügy reformjával küzdő ország számára – különösen fontos, hogy aktívan foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel.

Széll Tamás

 

Rodney Barker


Május elején a Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző Programján Dr. Rodney Barker, a London School of Economics professzora tartott szemináriumsorozatot a 21. századi politikai ideológiai trendekről.


Először a rövid, illetve hosszú 20. század dilemmájával foglalkoztunk. Ez vezetett át a 21. század kérdéseihez.

A Konstantin-szindróma szerint egy adott politikai intézményrendszer és az ezzel összefüggő ideológia egymás fennmaradását segítik, illetve megszűnését okozhatják. Ennek lehetett múlt századi példája, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus egyszerre omlott össze. Másik jelentős századfordító változást hozott a kommunizmus és a kapitalizmus antagonisztikus ellentétének a vége.
Az új évezred általános bizonytalanságot, egyelőre kevéssé definiált ideológiai térképet hozott. A kapitalizmus és az autoritás pólusától a szocializmus és a demokrácia irányába elmozdulva a konzervativizmus, a liberalizmus, a kommunizmus és a szociáldemokrácia eszméi is megtalálhatók a jelen század „pick and mix” ideológiáiban. A vallás, a nemzetiség, a gender és korosztály is egyre nagyobb szerepet kaphatnak a politikai gondolkodásban.
Végül szó esett a demokráciáról mint ideológiai komponensről is. Beszéltünk a közakarat és a politikai reprezentatív elit erejének ellentétéről, mely gyakran a képviseleti rendszerek paradoxona.

A kurzus során tehát a 21. század politikai ideológiáinak térképén kirándultunk, Dr. Rodney Barker professzor úr egyedi, frissítő szemléletének kíséretével.

Sánta Eszter

 

Benoit F. Leleux

 

Májusban került sor a vállalkozói gondolkodásmód legfőbb jellemzőiről és a vállalkozások sikerességének összetevőiről szóló szemináriumra az MCC Vezetőképző programjában. Benoît F. Leleux, a világszerte ismert svájci IMD (International Institute for Management Development) professzora vezette a kurzust, amelyben áttekintettük az entrepreneurship gyorsan fejlődő tudományterületének eredményeit és aktuális kérdéseit. Leleux professzor a startup vállalkozások, a kockázati tőke, a kis- és középvállalkozások finanszírozásának elismert kutatója, számos könyv és tudományos cikk szerzője. Akadémiai munkáit jelentős részben az üzleti tanácsadásban elért sikerei alapozták meg.

A pénteki napon a Vistaprint online nyomdaipari cég esetét tanulmányoztuk, amely jól ábrázolta az új vállalkozások indításának lehetséges buktatóit, de egyben azt is, hogy az akadályokon túllépve, az innovatív ötletek megvalósítása révén hogyan lehet az első üzleti tervtől – a korlátozott erőforrások megfelelő hasznosításával – eljutni egy jól működő globális vállalat felépítéséig. A szombati napon a vizsgált kérdések megértéséhez nagyban hozzájárult a professzor úr által bemutatott üzleti esettanulmány, amelyet csoportmunka keretében oldottunk meg. Rendkívül érdekes és tanulságos volt a közös munka után összevetni a szemináriumi csoportok keretében kidolgozott megoldásokat a tényleges fejleményekkel és a valós életben hozott döntésekkel.

Döme Zsolt

 

Gwyn Bevan

 

A tavaszi félév utolsó szemináriumát, május 31-én és június 1-én Prof. Dr. Gwyn Bevan tartotta a Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző programjában. Prof. Dr. Gwyn Bevan a világ vezető társadalomtudományi oktatási és kutatási intézetének, a London School of Economics and Political Science menedzsmentintézetének igazgatója.


A Professzor Úr abszolút felkészült volt, előadásának ismertetőjét is előre elküldte nekünk, mely egyrészt felkeltette érdeklődésemet a témát illetően, másrészt nagyban megkönnyítette az előadás követhetőségét. Prof. Bevan érdekfeszítő és nem mellesleg jó hangulatú előadásának köszönhetően bepillantást nyertünk az egészégpolitika, az egészségügyi ellátás-menedzsment, az egészségügy finanszírozásának és működtetésének gazdasági, valamint társadalompolitikai hátterébe, megismerkedtünk az egészségbiztosítók és egészségügyi szolgáltatók rendszerével, valamint érintettük az állami szerepvállalás szükségességének kérdéskörét is. A szeminárium rendkívül interaktív volt, s minthogy a professzor úr kifejezetten érdeklődött a magyarországi egészségügyi rendszer, illetve annak finanszírozása iránt, több szempontból is elemeztük a magyar rendszert, összehasonlítván azt a tanár úr előadását képező egyesült államokbeli, kanadai, egyesült királysági és hollandiai megoldássokkal. Szó esett továbbá a magyar egészségügy előtt álló kihívásokról is, közösen kerestünk új perspektívákat és ötleteket a rendszer versenyképessé tételéhez.

 

A szeminárium szakmailag építő, és kifejezetten érdekes volt, amit a hallgatóságnak a professzor úrhoz intézett rengeteg kérdése is bizonyított.


Gönczy Angelika