Keresztasztal-beszélgetés a Jog szakirány szervezésében

 

A Mathias Corvinus Collegium és az Alapjogi Műhely bemutatja: Keresztasztal-beszélgetés a gyermekbarát igazságszolgáltatásról

 

2014. november 26-án délután 18 órakor a Mathias Corvinus Collegium falai közt került megrendezésre a Kerekasztal-beszélgetés a gyermekbarát igazságszolgáltatásról nevet viselő diskurzus, melynek aktualitását jelzi, hogy idén ünnepelhetjük a New York-i Gyermekjogi Egyezmény 25 éves évfordulóját. A beszélgetés a gyermekjogok fontosságának hangsúlyozása mellett kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, miként bánik a büntető igazságszolgáltatás a gyermekekkel, mind a bírósági eljárás, mind a büntetés végrehajtása során.

 

Az estét Mordivoglia Clio, az MCC hallgatója nyitotta, aki beszédében a társadalmi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta. Ez alatt a rendelkezésre álló ismeretanyag, tudás és a lehetőségek hatékony felhasználását értette, mégpedig azért, hogy a gyermekközpontú igazságszolgáltatással kapcsolatos elvek a gyakorlatban is megvalósulhassanak, és ne csupán formai deklarációk maradjanak. Hitet tett amellett, hogy a társadalmi párbeszéd – jelen esetben a szakmában kiemelkedő egyének véleményének közvetítésével – felhívhatja a jogalkotók figyelmét a büntetőjogon kívüli alternatívák alkalmazásának lehetőségére.

 

Elsőként Lux Ágnes, az UNICEF Magyar Bizottságának gyermekjogi igazgatója tett egy nemzetközi kitekintést. Előadása elején ismertette azokat a nemzetközi lépéseket, melyeket az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) tett a gyermekjogok hatékony érvényesülése érdekében. Érdekességként emelte ki, hogy nem az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága, hanem az Európai Tanács adott ki hamarabb iránymutatást erre vonatkozóan. Ez rögzíti a gyermekbarát igazságszolgáltatás fogalmát, és célul tűzi ki a gyermekek legfőbb érdekeinek, szükségleteinek figyelembe vételét a büntetőeljárás alatt és az ügy lezárását követően is. Az előadó szerint az iránymutatás gyakorlati megvalósulása pozitív tendenciát mutat hazánkban, ám a soronkívüliség és az egyéb alternatív módszerek (pl. mediáció) tekintetében a magyar szabályozás hagy némi kívánnivalót maga után. Bár utóbbi módszer széleskörű társadalmi konszenzuson nyugszik, a gyermek számára talán a legalkalmasabb megoldás, valamint költséghatékony, az ombudsmani vizsgálatok mégis annak csak elvétve történő alkalmazásáról számolnak be. Kiemelte továbbá az életkor jelentőségét, melynek értelmében a büntetőjogi kategóriák (gyermekkorú, fiatalkorú) dacára a gyermekek 18 év alatt egységes és különleges védelmet élveznek az gyermekjogok hatálya alatt. Végső értékelésében bizakodását fejezte ki: bár a tagállamok törekednek az iránymutatás megvalósítására, fennáll a kérdés: mikor várhatunk valódi áttörést az oktatási és infrastrukturális változások terén.

 

A következő meghívott előadóként Lápossy Attila, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának jogi főreferense, illetve az ELTE ÁJK Alkotmányjogi tanszékének tanársegédje ismertette az alapvető jogok biztosának szerepét és lehetőségeit a gyermekbarát igazságszolgáltatásban, konkrét eseteken keresztül. Elmondása szerint az ombudsman proaktív, mediációs funkciójában ezen a téren nem tud jelen lenni, mégis fontos szerepe van abban, hogy a hatósági gyakorlatban és a jogi környezetben kivizsgálja a gyermekek jogaival kapcsolatos visszásságokat. Kitért a „nép ügyvédjének” kulcsfontosságú feladatköreire – így a rugalmas hivatalbóli vizsgálatindítás, a jogérvényesülés és jogtudatosság feletti őrködés –, melyek mind hozzájárulnak a gyermekek jólétéhez. Beszéde végén a jogesetekkel azokat az eseteket szemléltette, amikor a jogalkotás és a jogalkalmazás nem a gyermek legfőbb érdekeit szolgálja. Így beszámolt a 18 év alattiak nem irányelv-konform alapú védelméről (az [egri] önkormányzat a neveléshez való alapjogot sértő rendeletnek tervezete) és annak figyelmen kívül hagyásáról is (a [tapolcai] rendőrség eljárásával kapcsolatos szülői aggályok ombudsmani kivizsgálása). Zárásul pedig a szabálysértési törvény (2012. évi II. törvény: Sztv.) ismételt módosítását emelte ki, ugyanis az Sztv. aránytalan és szükségtelen módon korlátoz alapjogot az elzárás ismételt törvénybe iktatásával. Az ombudsman a rendelkezést meg is támadta az Alkotmánybíróságnál, az indítvány azonban elutasításra került, így a szabálysértési elzárás továbbra is a hatályos jogrendszer részét képezi.

 

Harmadikként Vaskuti András (Pázmány Péter Katolikus Egyetem – kriminalisztikai szakjogász végzettség birtokosa, és az ELTE ÁJK Büntetőjogi Tanszékének tanársegédje) következett, aki kúriai bírói szemmel osztotta meg tapasztatait a hallgatósággal. Kihangsúlyozta, hogy a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (melyet hazánkban a 1991. évi LXIV. törvény hirdetett ki), az egyetlen, mely kötelező jelleggel bír, minden egyéb a soft law szintjén ragad meg. Az ET iránymutatása javasolja a speciális, szakértő bíróságok létrehozását a fiatalkorúak ítélkezésénél, ám ilyenekről Angliában, Skandináviában, és hazánkban sem beszélhetünk 2011. szeptember 1-je óta. Szó esett még az életkori határ meghúzásával kapcsolatos szempontokról és a magánélet tiszteletben tartásának kötelezettségéről. Ez utóbbi tekintetében kiemelt elvárás volna a gyermekek beazonosíthatatlansága és a nyilvánosság kizárása, ám ezáltal más elvek háttérbe szorulása szintúgy problematikus.

 

Végül az Aszódi Javítóintézet igazgatója, Szarka Attila engedett betekintést a szabadságelvonással járó büntetés-végrehajtás mindennapjaiba. Fejtegette azokat a zavarokat és deficiteket, melyek a bent élő gyermekeknél a leginkább megmutatkoznak, így az érzelmi kontroll hiánya, a konfliktus leküzdésének nehézsége, és az önértékelési és alkalmazkodási nehézségek. Később érdekes kérdéseket boncolgatott az áldozattá válás folyamatáról és az annak elkerülésére irányuló segítségnyújtásról. Az épület környezetének bemutatását követően kitért a nevelői bánásmódra, melynek során a Magyar Helsinki Bizottság Monitorozó látogatásának jegyzőkönyvéből vett idézettel támasztotta alá a nevelőközösség kiváló kvalitásait. A támogató, pozitív jelenlét, a tiszta kommunikáció, a tolerancia, a követhető napirend ugyanis mind hozzájárulnak a nevelés effektivitásához és a gyermek erkölcsi fejlődéséhez.

 

Német Noémi

Jog szakirány



Bekker Balázs nyerte a Komáromy Gábor-ösztöndíjat

 

Sajtóközlemény

Budapesti diákok nyerték meg a Heavener International Case Competition esettanulmány-megoldó versenyt

 

A győztes csapatban MCC-s hallgató és alumna is szerepelt

Felvételt hirdet a Jog szakirány

 

"Változatos feladatok, intelligens, kommunikatív társaság, a felvételi fogalmával számomra mindaddig összeegyeztethetetlen hangulat"