Magyarország legnagyobb multidiszciplináris szakkollégiuma 1996-ban, magánkezdeményezésre jött létre. Az alapító, Tombor Balázs jelentõs összeget ajánlott fel kiemelkedõen tehetséges, a szûkebb közösségük és az ország jóléte iránt egyaránt elkötelezett fiatalok képzésére.
A képzési programok kialakítását, a megfelelõ szakmai és pénzügyi támogatók megkeresésének és meggyõzésének feladatát hazai és külföldi minõségi képzési rendszerekben jártasságot szerzett fiatal szakemberek vették át. A Collegiumot irányító Tihanyi Alapítvány szellemiségének kialakításáért és következetes képviseletéért Mádl Ferenc, néhai Rabár Ferenc, Korzenszky Richárd OSB, Kósa László és Kálmán Attila kurátorok feleltek. A titkári teendõket elõbb Oláh András, majd Vasbányai Ferenc látta el.
Munkájuk elsõ látható eredményeként a Tihanyi Alapítvány hat diákja tanulhatott rangos német középiskolákban. A középiskolás diákok többsége havi rendszerességgel megrendezett elõadássorozaton vett részt, még az Alapítvány egyetemi hallgatói ez idõ alatt tutori képzésen tanultak. Az anyagi források szûkössége miatt a cél egyre inkább olyan patrónusok megnyerése volt, akik felmérték a kezdeményezés hosszú távú jelentõségét, és készek voltak anyagilag is támogatni azt. Jóllehet az Alapítvány vigyázott a civil jelleg megõrzésére, mindenki számára egyre világosabbá vált, hogy Magyarország civil társadalma, a gazdasági szféra meghatározó tagjai, valamint a minõségi képzésben hagyományosan szerepet vállaló szervezetek nincsenek abban a helyzetben, hogy stabil anyagi támogatással hozzájárulhassanak az Alapítvány sikeréhez. Választani kellett: megkezdõdjék-e a bentlakásos minõségi képzést folytató Collegium szervezése állami szerepvállalással, avagy várjunk addig, amíg a hazai viszonyok megengedik, hogy az kizárólag civil támogatással induljon meg. Az utóbbi változat elfogadása óvatos becslések szerint is legalább egy évtizednyi késést jelenthetett volna. Az Alapítvány vezetõsége egyöntetûen az állami vezetõk meggyõzése és az állami támogatás bevonása mellett foglalt állást.
1999 augusztusában az Alapítvány tekintélyes kormányzati támogatást nyert, és hozzálátott a bentlakásos Collegium megszervezéséhez. A feladathoz mérten, a szakmai munkálatokkal párhuzamosan megindult a szervezet átalakítása is. Intézményünk elsõ igazgatója Maróth Miklós volt. A mindennapos teendõk ellátását professzionális titkárság vette át; a stratégiai döntések meghozatalára a Collegiumban oktatott valamennyi szakirányt képviselõ irányító testületek alakultak.
A szponzorkeresés eredményeként számos, a hazai oktatás fejlesztéséért elkötelezett vállalat nyilvánította ki szándékát a Mathias Corvinus Collegium támogatására, s a nyugati szervezeti és gazdálkodási mintáknak megfelelõen döntés született az Alapítvány szakmai és gazdasági ügyeinek vezetõi szintû szétválasztásáról. Az eredeti terveknek és e pozitív fejleményeknek megfelelõen beindult az Alapítvány ösztöndíjprogramja, amely jelentõsen elõsegíti a Collegium jövendõ diákjai számára szakmai tapasztalataik megszerzését, valamint megkönnyíti az egyetemi diploma utáni elhelyezkedést.
A sikeres elõkészítõ munkák befejezése után 2001 szeptemberében a Collegium 47 hallgatóval a Gellérthegyen, a Somlói út 51. szám alatt megnyitotta kapuit. A diákok hamar megszerették és birtokukba vették az épületet a kezdeti nehézségek és akadályok ellenére. Az induló csapat csaknem elveszett a hatalmas és titokzatos épületben, amely egykor a munkásõrség tisztképzõ intézményeként funkcionált. A saját szoba és külön fürdõszoba sokaknak elõször biztosította a független, önálló életvitel és a zavarmentes tanulás lehetõségét. A Collegium szobái mára megteltek, s az épület minden zegzugát kihasználjuk.