Navracsics Tibor mondott ünnepi beszédet az MCC diplomaosztóján

Navracsics Tibor szerint Magyarországot meg kell fiatalítani, az elmúlt években ugyanis "mintha beleöregedtünk volna a saját konfliktusainkba".

A miniszterelnök-helyettes Collegiumunk pénteki diplomaosztó ünnepségén, az elmúlt évekre utalva úgy fogalmazott: "egyre rosszabb kedvűek lettünk", és egy idő után azt lehetett látni, hogy a fiatalok egy része, akik vidám, jó hangulatú és innovatív környezetet szeretnének maguknak teremteni, elmennek külföldre. Eleinte csak tanulni mentek - folytatta -, ám egyre többen nem is jöttek haza, mert úgy érezték, Magyarországon nem lehet jól élni, nem becsülik meg a tehetséget, "mindent körül vesz" a rosszkedv, a gyengeség, a válság, a pesszimizmus.

Ebben az értelemben kell megfiatalítani az országot, és ebben a Mathias Corvinus Collegiumnak jelentős alapozó szerepe van - mutatott rá. Az intézmény ugyanis kicsit éppen olyan, amilyennek a jövő Magyarországát látni szeretnénk: fiatal, innovatív, művelt, tájékozott, hozzáértő - mondta Navracsics Tibor.

Szerinte Magyarország csak úgy tud fiatallá válni ismét, ha a fiatalok úgy érzik, jó itt élni. Az ország megfiatalításához szakítani kell az elöregedést okozó konfliktusokkal, a nemzedékeknek össze kell fogniuk - jegyezte meg.

A közigazgatási és igazságügyi miniszter azt mondta, a Mathias Corvinus Collegiumról két szó jut eszébe, a populizmus és az elitizmus. Populizmus abban az értelemben, hogy a "kiválasztási bázisát" arra alapozza, hogy minél szélesebb körben találjon tehetségeket. A képzése pedig elitista, vagyis a legkiválóbb képzést biztosítja a fiataloknak - fogalmazott.

"Amit mi tudunk tenni, hogy támogatást nyújtunk az ilyen intézményeknek, mint a Mathias Corvinus Collegium, hogy nyolc év ellenszele után végre hátszéllel is tudjon működni" - zárta szavait Navracsics Tibor.

(MTI/MCC)

Sikeres felsőoktatási konferencia az MCC és az ELTE rendezésében

Kutató- és kiváló egyetemek Magyarországon címmel szervezett konferenciát 2010. június 22-én a Mathias Corvinus Collegium és az ELTE. A konferencia fővédnöke Sólyom László köztársasági elnök volt. A konferenciát megtisztelte jelenlétével többek között Réthelyi Miklós a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője és Pálinkás József a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. A kutatás, az egyetemi kiválóság aktuális kérdései mellett a magyar felsőoktatás stratégiai kérdéseiről is szó esett a konferencián.

A konferencia apropóját a 2010 januárjában meghirdetett Kutatóegyetemi címpályázat adta, amelyen az ELTE mellett a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Debreceni Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem nyerte el az elismerő kutatóegyetem címet. A Budapesti Corvinus Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Pannon Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem valamint a Szent István Egyetem pedig ugyanezen a pályázaton kiváló egyetem minősítést kapott.

A konferencia alapötlete az MCC felsőoktatási műhelyében született meg, amelynek célja egy egyéves projekt keretében a kutatóegyetemi problémakör feldolgozása volt, Dr. Dezső Tamásnak, az ELTE BTK dékánjának a szakmai irányítása mellett.

A konferencia felsőoktatás-politikai bevezetőjén Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter elmondta, hogy a kormány elsődleges céljának tekinti a kutatás támogatását. Pálinkás József bemutatta azt a szempontrendszert, amely alapján kiosztották a kutató- illetve kiváló egyetem címeket.
A szakmai részen Dezső Tamás Kutatóegyetemi perspektívák címmel tartott előadást, amelyben a külföldi egyetemek finanszírozási adatait bemutatva felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy kimagasló egyetem csak ott lehetséges, ahol megteremtik hozzá a feltételeket. Greiner István, a Magyar Innovációs Szövetség alelnöke a kutatóegyetemek innovációban betöltött szerepének fontosságát hangsúlyozta előadásában. Temessy József, a BCE professzora az egyetemek teljesítményének nemzetközi mérési tapasztalatait mutatta be.
A felsőoktatás-politikai bevezetők és a szakmai előadások után az öt kutató-, illetve az öt kiváló egyetem vezetője röviden bemutatta a cím elnyeréséhez kapcsolódó terveit.

A konferencia zárásaként került megrendezésre az a hallgatói fórum és kerekasztal-beszélgetés, ahol a meghívottak expozéi után a hallgatók tehették fel kérdéseiket. A beszélgetés résztvevői voltak: Dr. Dux László, felsőoktatásért felelős államtitkár, Dr. Dezső Tamás, dékán és Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium igazgatója. A moderátor Dr. Fábri György, felsőoktatási szakértő volt.

A kutatóegyetemi kezdeményezés a kezdeti nehézségek után, úgy tűnik, sikeresen elindult. Már a konferencián is igény mutatkozott egy kutatóegyetemi liga létrehozására, ami további perspektívákat nyithat az együttműködésben. A kutatóegyetemi kezdeményezés remélhetőleg segíteni fogja a magyar felsőoktatás fejlődését, amelyhez talán Collegiumunk és az ELTE közös konferenciája is hozzátett.

Németh Márton

Navracsics Tibor mond beszédet az MCC diplomaosztó ünnepségén

2010. június 25-én, pénteken 16 órakor tartja diplomaosztó ünnepségét Magyarország vezető elitképző intézménye, a Mathias Corvinus Collegium (1016 Budapest, Somlói út 51.).

A közel 15 éve, oktatási intézményektől és állami szervezetektől függetlenül, alapítványi támogatással működő, eddig közel 3000 diákot képző Collegium célja, hogy Magyarországon a középiskolai és egyetemi oktatást kiegészítő, Nyugat-Európában már régóta eredményesen működő, magas színvonalú képzési formát honosítson meg.

A Collegium szervezi Magyarország egyik legszínvonalasabb vezetőképző programját, amelynek tanárai között Prof. Dr. Gwyn Bevan, a London School of Economics professzora vagy Prof. Dr. Ceferi Soler, az ESADE Business School egyetemi tanára is megtalálható.

A diplomaosztó ünnepség az intézmény életében tradicionálisan kiemelkedő szerepet játszik. Így különösen fontos, hogy az idei eseményen dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter mond beszédet és adja át a diplomákat. Az MCC 2009-es diplomaosztó ünnepségének díszvendége Sólyom László köztársasági elnök volt, akinek akkor elhangzott beszéde jelentős sajtóvisszhangot kapott.

További információért kérem, forduljon Kiss Mártához a +36/1-372-0193 telefonszámon vagy az mkiss@mcc.hu e-mail címen.

Mathias Corvinus Collegium, 1016 Budapest, Somlói út 51.
www.mcc.hu

Schulek János előadása

A tavaszi félév utolsó előadója Schulek János volt, a FŐMTERV, Magyarország egyik legnagyobb infrastruktúra-tervező irodájának vezetője. Az előadás kitűnő példája volt annak, hogy milyen is, amikor a mérnöki tudományok találkoznak a társadalommal és a gazdasággal. Senki sem kérdőjelezi meg az utak, hidak, közművek létének, vagy nem létének alapvető fontosságát a versenyképesség szempontjából, azonban azt már legtöbben a mérnöki boszorkánykonyhára hagyják, hogy milyen kritériumok szerint tervezik és helyezik el őket, hogy az őket használó közösség szempontjából optimális egésszé álljanak össze.

Az este azonban pont arról szólt, hogy a kivitelezési tervek iránt kevésbé, a közbeszerzések józansága iránt viszont annál inkább érdeklődő hallgatók is kapjanak annyi információt a budapesti helyzetről, ami alapján a jövőben minden politikai kezdeményezésről el tudják dönteni, hogy szemfényvesztés, vagy szakpolitika. A hangsúly a város közlekedésén volt, annak minden hibájával és fejlesztési lehetőségével együtt. A hiányzó körutak és hidak mellett – amelyek azért kellenének, hogy ne sarkalljon a közlekedési rendszer mindenkit arra, hogy az Astorián keresztül próbáljon meg átjutni a városon, vagy a Dunán –, a négyes metróval kapcsolatos tények, legendák és mítoszok is terítékre kerültek, nem helyezve a legjobb fénybe a projektet, de mindenképpen hangsúlyozva annak fontosságát.

A két óra után még mindig legalább 40 ember volt kíváncsi arra, amikor az előadás szakszemináriummá minősült át: Schulek úr előadásának végén részletesen kitért a budapesti távhő-szolgáltató rendszerre és válaszolt a felmerülő kérdésekre, ezzel is jelentősensegítve egyik szakdolgozónk munkáját.

Perbeszédverseny, munkajog, ezüst

A VII. Országos Munkajogi Perbeszédversenyen nyolc hazai egyetem jogi karának hallgatói mérték össze szakmai tudásukat és retorikai képességüket. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának csapata II. helyezést ért el, a csapat tagjai: Eördögh Ágnes Eszter (a Mathias Corvinus Collegium diákja), valamint Hazay Krisztina és Miklós Eszter.

A verseny szakmai célja a hatályos jogszabályokat felvonultató és alapul vevő, világos, logikus érvelés bemutatása volt – mondta el dr. Szalay Gyula, a versenynek április 16-án helyt adó győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar dékánja

A karokat háromfős csapatok képviselték. Először a perbeli pozíciókat (felperes, alperes, bíró) és a versenyfeladatokat sorsolták ki, majd következhetett a feladatok kidolgozása, s azok előadása. A sorsolás irányított volt: minden jogi karról, minden perbeli pozícióban egy-egy fő szerepelt. Az azonos egyetemről érkező csapattagok különböző jogeseteket oldottak meg, melyek a versenyszféra munkajogából kerültek ki.

Az értékeléskor mind a helyes munkajogi megoldás, mind az előadás minősége és a retorikai képességek estek latba. A zsűri elnöke dr. Havasi Dezső, a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamara elnöke volt, tagként pedig Jászberényiné dr. Farkas Katalin, a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság bírája és dr. Petrovics Zoltán, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főreferense vett részt az értékelésben.

Képen balról jobbra: dr. Nacsa Beáta az ELTE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének tanára, Eördögh Ágnes Eszter, Hazay Krisztina, Miklós Eszter

A humorról… de most komolyan
„A humorban nem ismerek tréfát”
(Karinthy Frigyes)

A középiskolás programsorozat legfrissebb eseménye ismét fergeteges volt, és ezúttal határozottan humoros is. Reggeli finom ébredezés és egy teljes tejes reggeli után megindult az évad utolsó előtti előadása. A szervezők ismét beleadtak rengeteg szakmai creativity-t, és elhozták nekünk az ország látszólag legszabályozottabb, legszürkébb, legszárazabb szakmáinak képviselőit. Mindezt azon nemes célból, hogy bebizonyítsák, ezeken a kietlen tájakon is létezik a humor.

A meghívottak között volt egy tapasztalt protokollos, dr. Vámos Lászlóné, irodalomszerető jogász, dr. Kiss Anna, és egy lelkes, fiatal pszichológus, Gyepesi Áron. A vendégek sztorikkal szórakoztatták a lelkes, humorra éhes középiskolásokat és a „mindenre jelentkező” egyetemistákat. Íme néhány példa: Azt bizonyára mindenki tudja közülünk, hogy vannak beteg lelkű bűnözők. De az vajon mennyire köztudott, hogy egy „pszichopatás” bűnöző lehet páros ujjú vagy netán páratlan? – kérdezte dr. Kiss Anna. Mit keress az iraki diplomáciai delegáció egy cirkuszban, széken állva, szemben tevékkel? Miért nem szabad pukedlizni egy királynő előtt? Hogyan fogadta második Erzsébetet egy kissé közvetlen férfi a kúriájában? Hogyan és mennyit foglalkozik a pszichológia a humorral? Ezekre és még sok más érdekes kérdésre kaptunk választ szombaton.

Aki kíváncsi a fergeteges sztorikra, az hallgassa meg az MCC-audiotárából vagy tegyen látogatást az alábbi honlapon:

http://protokoll-info.hu/publikaciok/nyolc-miniszter-volt-a-fonokom-cirkusz-minden-mennyisegben.php

A beszélgetés után következett a Showder Klub felfedezettje, stand up művésze, Benk Dénes.
Dénes nagyon nagy bizalommal fordult a közönség felé, első mondata:
„Tudom, hogy Kiss Ádámot vártátok, de ő sajnos nem ért rá…” Természetesen felpezsdítette a hangulatot vidám iwiw-es történetek mesélésével és „Édesanyám…” kezdetű sztorikkal.

Egy kis ízelítő:

http://www.youtube.com/watch?v=-P5kbBK8utU&feature=related

A rögtönzött előadás után a mindenre kíváncsi diákok Dénest kérdezték szakmai titkairól. Nagy örömünkre szinte minden kérdésünkre válaszolt.

A szombati program második részeként a szervezők elcsábították nekünk a Somlói útra a LAKMUSZ színtársulatot, akik a lelkes diákokból, és természetesen a titkárság mindenre elszánt tagjaiból 1 óra alatt igazi improvizálós színészt faragtak. Különböző témákat kaptunk, például: Csak szex és szipu, Állásinterjún a jelentkező beleszeret a HR-s-be, Verekedés a kocsmában stb. A próbák után levonultunk az aulába, ahol az új székekkel berendezett Matthias Amfiteátrum várta, hogy ki mit tud. Az előadások fantasztikusak voltak, külön kiemelném Bálint, Zoli király című szerepét, Évi alakítását, Csábos Feri Félmeztelen Flóra iránti kompetenciáit és Balu a színészeket (de főleg a hölgyeket) is meghökkentő, melegen tálalt bejelentését. A színdarabok után eredményhirdetés következett. Ahol ha Oscar-szobrocskát nem is, de oklevelet és csokit kapott a legjobb jelenet, a legjobb női és férfi főszereplő és a legjobb mellékszereplő is.
Ez a szombati előadás fantasztikusan sikerült, köszönettel tarozunk mindazoknak, akik megszervezték.

Reméljük, még sok ilyen élményünk lesz!

Biagio – a beépített olasz tudósító

Török buli

A történelem szakirány 2010 áprilisában is megrendezte a már hagyománnyá váló "szakirányos estjét", amelynek keretében egy európai ország kultúrájával ismertették meg a Collegiumot. Ebben az évben a választás Törökországra esett. A szakirány ezúttal is teljes erőbedobással látott a szervezéshez, amire szükség is volt, hiszen mindent önerőből kellett intézni és fedezni.

Mindenki megkapta a feladatát: ki a hírverésért (az MCC-n belül és kívül) volt felelős, ki a programokért, ki a hadtáp megszerzéséért. A szokásos koreográfiának megfelelően először egy játékos kvíz segítségével hangoltuk a közönséget az estére: egy műveltségi vetélkedő keretében adhattak számot tudásukról a csapatok (Kik lakják Macarköy-t? Melyik török szultán uralkodott a legtöbb ideig? stb.). Egy török étterem jóvoltából pedig baklavával csillapíthatta mindenki az éhségét.
Ezután hastáncosok következtek, később pedig egy tánccsoport török néptáncot mutatott be (ezúton is köszönjük nekik a segítségüket), amellyel aztán tényleg kezdetét vette a buli, ahol török, magyar és angol számokra vegyesen táncolhatott mindenki. A széles választékra szükségünk is volt, hiszen szép számmal jöttek külföldiek (nemcsak törökök...) is.

MCC- Tölgyessy előadás, elemzés

A április választások előtt három héttel Tölgyessy Péter, politikai elemző tartott előadást a Matthias Corvinus Collegiumban. Az ott elhangzottakat szeretném újra feleleveníteni írásomban és az azóta már megtartott választás eredményével összevetve megvizsgálni, vajon mennyire nyertek igazolást az akkori feltételezések.

Furcsa választásnak írta le Tölgyessy Péter a 2010-es voksolásokat, hiszen ahogy fogalmazott a legfontosabb kérdés, a győztes kiléte már eldőlt hónapokkal korábban, és a nagy ígérgetések is elmaradtak. A kampány sokkal csendesebbnek bizonyult, mint azt a korábbi években megszokhattuk. A közvéleménykutatások adatai szerint a Fideszen kívül egyetlen párt sem fog 40%-nál többet kapni, így lényegében nem lesz második párt, mely versenyhelyzetet teremthetne. Ami még nem dőlt el, és az jelenlegi helyzetben, a két forduló között még mindig találgatások tárgyát képezi az a kétharmad kérdése. A szavazatmegosztás a Fidesz és Jobbik közt pedig az egyik ok, amiért nem sikerült már április 11-én bebiztosítani a 258 képviselői helyet a Parlamentben. Körülbelül négyszázezer olyan ember van, aki mindkét párttal szimpatizál, és a pillanatnyi helyzet dönt, hogy kire adja le voksát.
A Fidesz számára pedig végzetes lehet ez a tömeg, hiszen az ő megnyerésük a kétharmad megnyerésének kulcsa. Amúgy is elég sok fejfáját okoz neki a Jobbik, hiszen az a taktika, hogy majd egyszerűen elnyelik őket, ahogy tették azt a többi jobboldali párttal nem vált be, ahogy az sem, hogy hosszú időn keresztül nem beszéltek a radikális pártról, sőt kezdetben örültek, hogy a szocialisták szavazótáborát csábítják át magukhoz. Ám az MSZP után következtek a Fiatal Demokraták, és emellett már ők sem tudtak elmenni szó nélkül. Ahogy Tölgyessy fogalmazott, a két párt között kitört az égi háború. A radikálisok bekerülése az Országgyűlésbe már március végén borítékolható volt, számoltak is a jelenlétükkel. Ellenzéki szerepkörben pedig egy újabb csapást mérhet az akkor már kormányzó Fideszre, hiszen következmények nélkül követelhet bármit, ostorozhatja a világot, még akkor is, ha tudják, hogy „nem lehet a világ szájába vágni, hogy rossz, és igazodni kell hozzá.” A kormánynak pedig jól kell taktikáznia, hogy miben enged és miben nem a Jobbiknak, hogy ne veszítse el hitelét külföldön, miközben kielégíti a választópolgárok igényeit itthon.
A radikális változás hívei elsősorban Észak- Kelet- Magyarországon vannak többségben, és ez nem pusztán a romák számával magyarázható, hanem itt „a legreménytelenebb a kapitalista ígéret”. Mutatja mindezt az is, hogy amíg a Dunántúlon vagy Budapesten a párt támogatottsága mindössze 9%, addig keleten ez a szám eléri a 40%-t. Ezen körzetekben pedig, ahol nagy a kilátástalanság, könnyen népszerű tudott lenni az, aki azt állítja magáról, hogy az „egyetlen magyar, nem liberális párt”. A szavazótábor összetétele alapján megállapítható, hogy a Jobbik nem a MIÉP utódpártja, teljesen más rétegeket szólít meg, noha bőven van politikusi átfedés.

Márciusban Tölgyessy Péter még csak találgatta, ma már biztosra tudjuk, hogy a szocialisták maradtak a második erő, nem sikerült a nemzeti- radikálisoknak megelőzniük őket. Ennek, ahogy a politológus fogalmazott inkább szimbolikus jelentősége lett volna,mintsem gyakorlati. Ám az, hogy sikerült az MSZP-nek megőrizni a második helyet még így is hatalmas bukás a pártnak, hiszen négy év alatt 43%-ról 20%-os párta zsugorodott össze, a korábbi három millió emberből mára nyolcszázezer ember maradt. Ez komolyabb belső vitákhoz vezethet, kikezdheti a párt egységét, tovább rombolva annak megítélését. A túlélési taktika pedig ugyanaz lehet, mint 1990 és 1994 között, amikor a meghúzódás és kivárás politikáját alkalmazták, mondván, hogy az idő majd úgyis nekik dolgozik. Gyurcsány Ferenc az egyetlen vezető beosztású személy a pártnál, aki a modern demokráciában képes politizálni, ám kérdéses, hogy képes lesz- e a mai MSZP-t visszahozni a politikai színpadra, mely nyolc év alatt felemésztette magát, és mára egyetlen funkciója maradt, a nyugdíjasok érdekképviselete, melyet jól mutat, hogy harminc év alatti szocialista szimpatizáns szinte nincs, a vezetők többsége pedig hatvan év fölött van. További szavazatot pedig Orbán Viktor hatalmának túlzott megerősödésével, és az ezzel való félelemkeltéssel próbálnak szerezni. Arra az eshetőségre, mely szerint a Jobbikkal együtt ellenzékből bedarálnák a Fideszt csekély esélyt lát az elemző. Az MSZP legnagyobb hibája, hogy nem képes a megújulásra, nem látszik a dinamika, a lendület, ők maguk azonban elsősorban Gyurcsány Ferencet teszik felelőssé a kialakult helyzetért.

A másik nagy kérdés az előadáson az volt, hogy mi lesz a másik két kis párttal, az MDF-el és az LMP-vel. Az MDF már márciusban a legsérültebb pártnak tűnt, folyamatos botrányok robbantak ki, és az SZDSZ-el való egyesülés azt tükrözte, mintha a maradékból próbálnának összerakni valamit. Bokros Lajossal pedig azt a 15%-ot próbálták megnyerni, akit az MSZP hagyott hátra, és eközben egy „megváltó szerepben” próbált mutatkozni, akinek a programja megoldja az ország összes gondját a piac segítségével.
Az LMP mindenképpen egy posztmodern, baloldali, mérsékelt rendszertagadó pártként írható le, ám márciusban még egyáltalán nem volt biztos a Parlamentbe jutás. Tölgyessy Péter szerint ahhoz, hogy sikeresebbek legyenek nem kéne annyira „zöldnek” lenniük, lehetnének inkább baloldaliak. Szavazóbázisukat főleg a nagyvárosi, egyetemi fiatalok teszik ki, és ott erősek, ahol nagyobb a jólét.
Az elemző viszont fontosnak tartotta, hogy a két kisebb párt közül legalább az egyik kerüljön be negyedik erőként az Országgyűlésbe, hiszen fontos, hogy a társadalom minél szélesebb rétege képviseltesse magát.

A választások első fordulója után már tisztábban látunk, és a legtöbb találgatás végére is pont került. A Fidesz valóban fölényesen győzött 52, 73%-kal, az MSZP tényleg 20%-os párttá zsugorodott, a Jobbik pedig továbbra is a harmadik erő a politikában. Ami viszont sokaknak meglepetést okozott, az az LMP 7, 48%-os eredménye, noha az utolsó hetek hajrájában már több közvéleménykutatásban is 5% fölötti pártként szerepelt. Mind az LMP, mind a Jobbik esetében valószínű, hogy sikerüket a protest szavazóknak köszönhetik, akik nem valami mellett, hanem valami ellen szavaztak. Az ő feladatuk most az lesz, hogy tartalommal töltsék fel politikájukat. Az MDF számára április 11-e a bukást jelképezte, 2, 67%-al még a Parlamentbe se jutottak be. Az azt követő héten pedig végleg kimondták a szakítást az SZDSZ-el és a liberálisokkal kötött együttműködést tették felelőssé a választási vereségért. Azonban április 25-ének még van tétje, a Fidesz kétharmados győzelme még nem dőlt el, és az ott elért eredmény nagyban befolyásolja majd a következő négy év politikáját és a politikai erőviszonyokat.

Csillagok háborúja avagy PAINTBALL MCC-módra

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban, ahol a fénykardot már szén-dioxiddal működtetett fegyverek váltották fel, baljós árnyak közeledtek. Az utóbbi hónapok során felgyülemlett feszültség arra sarkallta az MCC-galaxis polgárait, hogy cselekedjenek: a mosatlan tányérok, eltűnt kések és törött asztalok bosszúért kiáltottak.

A két táborra szakadt harcosok – a Zöldek és a Szürkék – az ellenfél utolsó emberét is a festékgolyók áldozatául szánták. A klónok háborúja kitört: egyforma, maszkos és overallos colisok törtek egymás életére, egykori személyükre csak egy-egy felvillanó színes textildarab emlékeztetett.

Az első nyílt összecsapás során a Zöldek lendületes támadást indítottak, s szinte felmorzsolták az ellenfél táborát. Kegyetlenségük nem ismert határokat: banántól és narancstól véres sebesültek hevertek mindenfelé. A Galaktikus Polgárháború azonban még közel sem ért véget. Megindult a harc a zászlókért, s a Szürkék bosszúja sem váratott sokáig magára. A kezdeti nehézségek után végül sikerült összehangolt támadással visszaszorítaniuk az ellenfél elszánt csapatát, s az épületharcokban sorozatos győzelmet vívtak ki felettük.

Új remény csillant fel a Zöldek vezetése előtt: nyílt terepre kell csalogatni a gyanútlan Szürkéket, és ott a szürkületben leszámolni velük. A fás-bokros színtér beváltotta a hozzá fűzött reményeket – a Zöld Birodalom visszavágott, a Szürke Lázadók Szövetsége elvérzett.

Napnyugtával béke szállt a Birodalomra, a Galaktikus Köztársaságot helyreállították. Eszter és Bence szuperprodukciója, a Csillagok háborúja, véget ért. De nem árt figyelni, hisz lehet, hogy A jedi visszatér...

Kovács Orsi ( a Szürkék túlélőinek sorából)

Vezetés kihívásai a XXI. században

Szerda esti előadássorozatunk március 3-ai vendége Svékus Márton, a Common Purpose Magyarország igazgatója volt. Szokványos bevezető. Pedig az általa vezetett szervezet, egyáltalán nem tekinthető szokványosnak. Ennek oka elsősorban nem a szervezet credojában megjelölt non-profit jelleg, hanem az újszerű megközelítés és egy rendkívül ritkán kiszemelt célcsoport.

Gyakran hangoztatott kritika a politikai és gazdasági életben hozott döntésekkel szemben, hogy a hosszú távú, egységes koncepció helyett rövid távú önös haszonszerzési vágy vagy más(ok) érdekek motiválják. A tradíciók hiánya miatt nem igazán erős civil szféra vagy a döntés által sújtott érintettek jobb esetben tiltakoznak, legtöbbször azonban érdemi változás nem történik az ügyben, és az események szemlélői fejüket csóválva veszik tudomásul a kész tényeket.
Pedig lehet, hogy van megoldás, de ehhez a probléma újfajta megközelítésére van szükség,. Mint ahogy azt a legújabb technológiával(prezi.hu) készített szemet gyönyörkedtető prezentáció egyik diáján szereplő Einstein-idézet is mondja: „A problémák nem oldhatók meg azzal a gondolkodással, mint amellyel létrehoztuk őket.”

A döntéshozókat a legritkább esetben tudjuk döntésük megváltoztatására vagy visszavonására bírni azok meghozatala után, és ha esetleg sikerül is, talán akkor már túl késő. Miért nem próbáljuk azt elérni hogy eleve olyan döntéseket hozzanak, amelyek minél több érintett bevonásával és szempontjainak szem előtt tartásával hoznak meg, így sokkal kisebb a valószínűsége az esetleges korrekció szükségességének.

A Common Purpose Hungary célja nem más, mint hogy kurzusai segítségével(amelyek között vannak olyanok, amelyek nemcsak vezetők, hanem egyetemisták és középiskolások számára is elérhetőek!) megismertesse a jelen és a jövő vezetőit a hatáskörön túli vezetés tudományával.
Ez nem jelent mást, mint hogy szakterületükről/komfortzónájukból kimozdulva is hatékonyan tudják kommunikálni szempontjaikat és ami legfontosabb, a másik fél álláspontjának dekódolása és megértése után olyan kompromisszumot tudjanak kötni, amely mindenki számára a lehető legjobb megoldást eredményezi.
Ez egyáltalán nem könnyű feladat. A civil, az üzleti és a közszféra között rendkívül sok fal van. Az emberek hajlamosak egy-egy domináns motívum alapján gondolkodni a másik szférában dolgozókról. Svékus Márton szerint a sorrendet megtartva, a naivitást, a pénzt, és a változásra való képtelenséget társítják hozzájuk.

Az egyes területek sajátos belső szakterminológiája tovább bonyolíthatja az amúgy sem egyszerű helyzetet, amely a különböző érdekekből és célokból fakadhat. Vállalaton belül is számos ilyen konfliktus van, elég csak a költségminimalizálásra törekvő pénzügyesek és a lehető legnagyobb büdzsével gazdálkodni akaró marketingesek klasszikus szembenállására gondolni.

Pedig a különböző szférák közötti kooperáció olyan szinergiahatások létrejöttével jár, amely miatt mindkét félnek megérni sutba vágni jól bejáratott sztereotípiáit. A Széchenyi István Egyetemen működő Audi Belső Égésű Motorok Tanszék jól példázza ezt. Anyagi támogatás fejében, magasan kvalifikált azonnal alkalmazható munkaerőt képeznek a cég számára.

A kurzusokon elsajátított ismereteknek köszönhetően a vezetők látóköre szélesedik, jobban megértik az őket körülvevő világot, melyek következtében „saját vadászterületükön” kívül is képesek lesznek hatékonyan együttműködni és változásokat véghezvinni.
Munkájuk gyümölcsét már most is élvezhetjük: a cég honlapja szerint a három szférában a szervezetnek több mint 800 alumnija van. Remélhetőleg az ők és Common Purpose Magyarország jövőbeni hallgatóinak munkássága már egyre több megalapozott, a különböző szférák közötti együttműködés következtében nagymértékű szinergiahatással járó, mindnyájunk életét jobbá tevő döntés lesz.

Pétervári János

Sz(ó)összenet a Téli Táborról – Kaland a KP-sokkal

Gondolatáradat: Fordított napok, Déli, Székesfehérvár, oops Siófok.. naneee… Ati.. vissza, Balatonfüred, zuhogó eső, Bang, AnnaPudding, Bang, Sör életet ment, Szatócsbolt, Szólista, Cselló, Juliard, Béka, Fáradság, Lassú, SLEEPING, Napsütés, Brain-storming, virsli, fotó, séta, Muskátli utca, kilátó, iceanyu, iceapu, csoki, erőnlét, fényképek, mesés környezet, Ebéd, Séta, Bolt:), hülyéskedés, Balaton part, Hattyú, Fotó, kíváncsi Kápésok, kövek, fagyi, süti, Naplemente, Csillogó szemek, fürkésző tekintetek, Vissza-lassan, Fórum, Vita, Facebook vs myvip vs iwiw, pro és kontra, Médiabutítás, Politika, vacsi, konyha, emo, tornaterem, zöld, videó, Piri játékai, evolúció, csoki, boldogság, bang, puff, üveg,

III. Corvin Bál

2010. február 20-án, szombaton harmadik alkalommal rendeztük meg a Collegium immár hagyományosnak mondható bálját, a Corvin Bált.
Hatalmas készülődés előzte meg a nagy eseményt. Az MCC lakói aktívan kivették részüket a készülődésből és a szervezésből, így a nagy esemény előtti napokban lázas, ám vidám munka folyt az aula és a konyha környékén. A karneváli hangulatot teremtő maszkok mellett a saláták, a szendvicsek és a sütemények, valamint a dekoráció elkészítése köszönhető az itteni dolgos kezeknek.

Az utolsó hetekben a táncpróbák is mindennaposak voltak. Ki papucsban, ki magas sarkúban igyekezett a lépések és a koreográfia betanulására. Szombatra minden elkészült: az MCC épülete régen látott pompában ragyogott, csalogatta a bálozni vágyókat.

Végre elérkezett a várva várt est. A vendégek 19 órától érkeztek hozzánk: egy pohár pezsgővel és a „velencei karnevál”-témának megfelelően a collegisták által készített maszkokkal vártuk őket. 20 órától Hartmann Csaba (collegistánk) és zenésztársa tangóharmonikázását hallgathattuk. Csabi szenvedélyes játéka mindig elvarázsolja a közönséget, ezúttal is nagy sikert aratott a páros. Ezután a nyitótánc, azaz a collegisták bécsi keringője következett. Gyönyörű volt látni, ahogy a 11 pár, tökéletesen harmonikusan, hiba nélkül táncolta el a több perces, cseppet sem egyszerű koreográfiát. Tovább emelte az est fényét Collegiumunk elnökének, Tombor Andrásnak és párjának keringője, amelyet egy hatalmas, közös tánc követett, amelybe vendégeink is bekapcsolódtak, mintegy igazi báli hangulatot teremtve. Az ezután következő állófogadáson mindenki találhatott kedvére való finomságot, a collegisták által készített salátáktól és szendvicsektől kezdve a süteményeken át, az olvasztott csokoládéval együtt kínált gyümölcsig minden volt, mi szem-szájnak ingere. Vendégeink szomját szponzoraink által felajánlott bor, ásványvíz és rostos gyümölcslé csillapította. Közben éjfél körül az értékes tombolanyeremények kihúzására is sor került. A főnyeremény a lipóti Hotel Orchideába szóló vacsorameghívás volt! Az est további részében a Lifejune zenekar és DJ Temesi Kristóf szolgáltatta a talpalávalót a vendégek nagy örömére, a táncparkett egy percig sem maradt az üresen. A bál – és persze a jó hangulat is – hajnalig tartott.

A bál bevételét jótékony célra fordítjuk, „A játék, mely valóra válik” projekt keretén belül a Rotary Club Budapest-City-vel együttműködésben a Bolyai Gyermekotthont támogatjuk.

Szabó Klára

Ezúton is köszönjük a következő cégek támogatását, amellyel lehetővé tették, hogy megrendezhessük jótékonysági bálunkat és értékes tombolanyereményeket sorsolhassunk ki.

Lipóti Pékség
Fornetti Kft.
Premix Gyártó Kft. (Husimix, Sütimix)
Elise Fruit
Vilan Nyomda
Balatonboglári Borgazdasági Rt.
BonVin Kft.
Hilltop Neszmély Zrt.
Varga Pincészet Kft.
Nyakas Pince
Italguru Italnagyker
Chip-Art Bt.
Etyeki Kúria
Alba Mineral Székesfehérvári Ásványvíz Kft.
Vitarost
Aquaworld
Keserédes Csokoládébolt
Kisbéka
Obermayer Andrea
Hervis Sports
FISZTER Optika
Woodoo
Cross & Field
Martha May
Joker Leather
Krido Café
Aranykagyló Egészségbázis
Vodafone

A magyar invázió első hulláma a Quinnipiac-en

Ha Budapest és a magyar emberek bája egy amerikai professzort rabul ejt, abból csak ritka esetben sül ki szervezett együttműködés egy amerikai egyetem és egy szakkollégium között. Christopher Ball azonban jött, látott, és elhatározta, hogy itt az ideje magyar diákokat is megismertetni az amerikai üzleti élet fergeteges forgatagával.

2009 őszén érkeztek az első, még csendes hangvételű híradások arról, hogy készülőben van egy hosszú távú együttműködés egy még soha nem hallott nevű amerikai egyetem és a MI Colink között. Ennek első, pontosabban kettő kézzelfogható eredménye Erdélyi Dániel és jómagam útja a rejtelmes Quinnipiac birodalomba.

Öt intenzív budapesti egyetemi év nyomot hagy az emberen, főleg, ha egy olyan közösség tagja lehet, mint az MCC. Éles a váltás tehát a kozmopolita magyar „világközepe” és a földkerekség legvadabb metropoliszától kétórányi távolságra fekvő amerikai kisvároska között.

A Quinnipiac University által kínált üzleti képzés sokkolóan eltér a magyar felsőoktatásban megszokott gyakorlattól. A kurzusok heti rendszerességű számonkérésekre épülnek, és gyakorlatorientált struktúrájuk felkészít a valós amerikai üzleti életre, melynek kulcsfontosságú elemei: gyors reakcióidő, állandó készenlét, és proaktív módon kamatoztatott gyakorlati tudás.
Ösztöndíjunk minden közép-kelet-európai diák álma lehet, hiszen mind a tandíj, lakhatás és biztosítás a támogatás része. Ez azonban csupán feltételrendszert biztosít számunkra, és nem garanciája a felhőtlen boldogulásnak – azért nekünk is tenni kell, és ez így van rendjén.

Programunk célja elsősorban gyakorlati tapasztalatszerzés szakmai gyakorlatok segítségével. A recesszió kellős közepén ez nem kis kihívás, és sok esetben lelombozza a kedélyeket. Ami viszont a program eddigi legfontosabb tanulsága: senkitől sem várhatjuk el, hogy helyettünk keresse a mi boldogulásunkat. Nem véletlenül amerikai környezetbe szól az ösztöndíj: az amerikai kultúra önálló kezdeményezésre épülő rendszerében csakis az állhatja meg a helyét, aki sorsa alakításáért lépéseket is tesz. A számunkra megadatott lehetőségért úgy tudjuk legnagyobb hálánkat kifejezni, ha a program szervezőivel együttműködve segítjük ennek az egyedülálló ösztöndíjprogramnak a továbbfejlesztését.

Köszönjük az MCC-nek, hogy lehetővé tette számunkra, hogy elsőként vehessünk részt a programban, igyekszünk hazánk és szeretett Collegiumunk legméltóbb képviseletére. Nem felejtjük, honnan érkeztünk, és visszatérünk, hogy együtt dolgozhassunk tovább. Hiányoztok!

Pleier Szasza

Balról jobbra fent: Don Weinbach, Vice President for Quinnipiac Development and Alumni; Christopher Ball, a HABL eszmei atyja és főszervezője; Csák János, a program kiemelt szakmai támogatója; Pleier Alexandra, Balázs Blanka, Erdélyi Dániel, illetve Shannon Block Quinnipiac alumna a New York-i Waldorf Astoria szállodában rendezett Washington Awards magyar-amerikai rendezvényen.

Magyar lányok és a wallingfordi magyar piknik: Pleier Alexandra és Balázs Blanka (balról jobbra)

MCC-s hunyorgás a wallingfordi magyar pikniken: Erdélyi Dániel, Pleier Alexandra, Deli Gergő és Gaál Emilia

Komáromy Gábor emlékére

Január első napjaiban, amikor utoljára találkoztunk, Gábor tele volt várakozásokkal az utazással kapcsolatban, amelyre feleségével és kisfiával készült. Sanghajba költöztek, ahol Ágota kulturális szakdiplomataként kezdte meg munkáját. Gábor azt tervezte, hogy újságíróként dolgozik majd és tudósításokat küld hazai lapoknak a kínai nagyvárosból. Emellett folytatni kívánta kommunikációs tanácsadói munkáját, ami az internet segítségével tökéletesen megvalósíthatónak tűnt. A Collegiumtól el kellett válnia, de ekkor is megemlítette, hogy milyen közel áll hozzá az intézmény.

Ezek a tervek összevágnak élete korábbi szakaszaival. Gyermekkorának egy részét szüleivel Líbiában töltötte, majd Máltán érettségizett. Ugyan egyetemi diplomát az ELTE arab és angol szakán szerzett, újságírást Los Angelesben kezdett tanulni, és a kaliforniai metropolisban, majd Dallasban is a sajtóban dolgozott.

Nem volt már újságíró, amikor tanítani kezdett a média szakirányon, mégis megtestesített számunkra egy ideált az újságírással és az újságíró személyével kapcsolatban. A legkülönbözőbb témákról beszélgetve jó érzékkel mutatott rá a lényeges kérdésekre, amelyekre a riporterek lecsaptak volna. Az üzleti kommunikációval kapcsolatos munkában is az újságírók fejével gondolkozott, és nagyon jó kapcsolatra törekedett a sajtó munkatársaival. Informatikai ismereteit az újságírók képzésének szolgálatába állította, amikor létrehozta az Apple Macintosh labort az ELTE média szakán.

Az angol nyelvű újságírás mellett arra tanított bennünket, hogy kritikusan szemléljük a minket körülvevő világot. A gazdasági válság nyomán számos, kapitalizmust kritizáló, elemző írás és film látott napvilágot. Ezekről Gáborral már a 2004-es kurzuson beszélgettünk. A Corporation című filmet, amely a vállalatok környezeti, társadalmi hatásainak kérdéseit taglalja, Gábor leányfalui házában néztük meg együtt utolsó közös, collegiumi óránkon. Sokat vitatkoztunk a filmről, és persze a világ előtt tornyosuló kihívásokról… Majd pizzát rendeltünk, és élvezettel mesélt nekünk Los Angeles-i élményeiről, az amerikai élet ellentmondásairól és szépségeiről. Akkor is lelkes maradt, amikor hosszan kerestük a Bartók Rádió frekvenciáját, hiszen teljesen természetes volt, hogy együtt hallgatjuk meg Stachó Laci egyik zenekritikáját, amelyet éppen aznap sugárzott az adó.

Azt hiszem, ez a nap sokat elárult arról, ahogyan Gábor az életéről, az újságírásról, a tanításról gondolkozott. Világot járt emberként milliós nagyvárosokban élt, de otthont Leányfalun teremtett családjának. Újságíró volt, aki tanítványainak fontosnak tartotta a média kritikus szemléletét is megtanítani. Vállalatoknak adott kommunikációs tanácsokat, de képes volt a vállalatok működését is kritikusan szemlélni és ezt a gondolkodást át akarta adni tanítványainak.

Halálának híre mindenkit megdöbbentett, és elindult egy levelezés a korábbi média szakirányosok között. Így fogalmaztak róla a levelek írói: „megváltoztatta a világlátásomat”, „kevesen voltak rám ekkora hatással”…

Biztos vagyok benne, hogy mindig emlékezni fogunk a jó hangulatú collegiumi órákra, Gábor tökéletes angol tudására, alaposságára, barátságos, mégis mindig határozott és őszinte stílusára.

Molnár Bálint

MCC Média-kerekasztal
az ÚJ Alexandra Könyvpalotában

A médiaerőszak: hisztéria vagy valódi veszély?

Vita és beszélgetés médiáról, konfliktusokról és egy kötetről...

2009. december 11., 17.00–19.00

Budapest VI., Andrássy út 39.

1. VITA: Szabályozás, szabadság vagy szabadosság?

Iskolai erőszak, brutális bűncselekmények, szorongó fiatalok – a hasonló társadalmi problémák első számú okozója a média, különösképpen a médiában látható erőszak. Legalábbis ezt gondolják sokan, akik a média, jelenleginél erőteljesebb szabályozásában látják az említett bajok megoldásának zálogát. Számos szakértő vitatkozik ezzel a megközelítéssel, rámutatva arra, hogy a társadalmi konfliktusok hátterében sok egyéb ok állhat a médián kívül. A médiát is meg kell tanulnunk használni, értelmezni, csakúgy, mint sok egyéb eszközt életünk során. E szakemberek szerint a további szabályozás helyett elsősorban a média oktatása lehet a megoldás arra, hogy a tömegkommunikáció esetleges kedvezőtlen hátasait kiküszöböljük, és valódi médiapolgárok üljenek a televízió vagy a számítógép képernyője előtt.

A kérdések adottak. Ezekről vitázik a Mathias Corvinus Collegium média-kerekasztalánál:
Aczél Petra kommunikációkutató,
Körmendy-Ékes Judit médiajogász,
Lányi András filozófus,
Tóta W. Árpád újságíró,
Vágvölgyi B. András újságíró, filmrendező,
Zala Krisztina pszichológus.

2. KöNYVBEMUTATó: A médiaerőszak – Tények, mítoszok, viták

Középkori kivégzések, Superman képregények, a ruandai vérengzés és a Született gyilkosok című film, valamint napjaink internetes játékai – néhány, a Mathias Corvinus Collegium és a Századvég Kiadó gondozásában megjelent, A médiaerőszak – Tények, mítoszok, viták című tanulmánykötet témái közül, amelyeken keresztül a kiadvány a nyilvánosságban tapasztalható erőszakos jelenségeket elemzi.

A kötetet az MCC Média-kerekasztala mellett bemutatják a szerzők és a szerkesztők:
Fekete Zsombor videójáték-kutató,
Haller József neurobiológus,
Hammer Ferenc szociológus,
Mátay Mónika társadalomtörténész,
Molnár Bálint kommunikációs szakember,
Stachó László pszichológus.

Az este házigazdája es a beszélgetések moderátora:
Baló György

További információk: www.mcc.hu

Dr. Sipos Attila előadása

November 18-án Sipos Attila nemzetközi légjogász, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára volt Collegiumunk vendégelőadója.

Az első üzenete az volt, hogy ismerjük meg, és legyünk büszkék hazai gondolkodóinkra, feltalálóinkra az elért eredményeikre. Az emberiség egyetemes vágya a repülés, melynek megvalósulása ajándék, tömegessé válása pedig nem kis részben magyar érdem.

Később rátért a légiközlekedésre és a polgári repülés szerepére, a rendkívül színes előadás azonban néhány mondatban összefoglalhatatlan. Szó esett a repülés múltjáról, jelenéről a repülőterek és a légitársaságok szerepéről, aktuális hazai és nemzetközi „történésekről”:

Hogyan hat a repülőtér építés a turizmusra, mi jut a légitársaságoknak a repülőjegyek árából, mennyire biztonságos a polgári repülés, miért támogatják az afrikai kormányok a légiközlekedést, meddig tart még a Jet-korszak, miért nincsenek Magyarországon belföldi légijáratok, miért nem szállít már utasokat Concorde? Többek között ezekre a kérdésekre kerestünk és kaptunk válaszokat.

A szakmai titkokon és összefüggéseken túl, és a humoros történetek gondos csomagolásában végig ott volt az előadás fő üzenete:
Érdemes mindannyiunknak megtalálni hivatásunkat abban valami fontosat alkotni és sokat utazni, mert az “utazás legnagyobb és legjobb tanító” és “a legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” (Abraham Lincoln)

Spiczmüller Bence

Dr. Iván Gábor előadása

Szerda esti előadássorozatunk keretében Dr. Iván Gábor, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős szakállamtitkára tartott előadást a 2011. első félévi magyar uniós elnökségről.

A Lisszaboni Szerződés 2009. decemberi hatályba lépésével, Magyarország az elsők között töltheti be ezt a szerepet elnökségi trió keretében az Európai Unió átalakult intézményrendszerben. A Szerződéssel két új csúcspozíció jött létre: az Európai Tanács elnöki, valamint a kül- és biztonságpolitikai főképviselői posztja.

Ezek a változások éppen a soros elnökséget betöltő ország miniszterelnökének és a külügyminiszterének szerepére vannak komoly hatással, hiszen a most létrejött két állandó pozíció miatt új funkciót kell találni számukra.

A spanyol-belga-magyar elnökség 2010. január és 2011. június közötti időszakban tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét. A trió szoros együttműködését a közös logó használata is szimbolizálja, amely az EU eddigi történetében példa nélküli. Szakállamtitkár úr külön kiemelte, hogy a magyar elnökségnek figyelembe kellett vennie a spanyol és a belga álláspontokat, illetve érdekeket, hiszen a legfőbb prioritásokat, célokat a három ország közösen határozta meg, így hazánk gyakorlatilag már 2010-től bekapcsolódik az elnökségi munkába.

A trió elnökségi prioritásai közé tartozik a Nyugat-Balkán integrációja, a szomszédságpolitika, a Liszaboni stratégia új szakasza, a klíma és az energiapolitika. A magyar érdek egyik kiemelkedő eleme a Duna Stratégia, amely nagy hangsúlyt kap a trió programjában.

Dr.Iván Gábor felhívta a figyelmet a kommunikáció központi szerepére mind a felkészülés, mind a magyar elnökség ideje alatt. Ez az időszak az országimázs szempontjából meghatározó, hiszen programok széles skálájának, illetve rengeteg hivatalos EU-s rendezvények ad majd otthont hazánk. Magyarországnak így nemcsak Brüsszelben, hanem itthon is helyt kell állnia a soros elnökség betöltésekor.

Bartalos Éva

Túlélőverseny

2009. november 13-14-én került megrendezésre a 26. túlélőverseny az ELTE TTK szervezésében, ahol Collegiumunk is képviselte magát a Bonus Intra csapattal.

Csapattagok: Bátyi Tomi, Jáger Bálint, Orbán Ati, Szabó Anita, Tamás Kati.

A csapat többsége munka után, pihenés nélkül, de annál lelkesebben vágott neki a huszonnégy órás túlélőversenynek. Öt busz hagyta el az ELTE parkolóját és indult az ismeretlen cél felé. Néhány órás buszút után megérkeztünk Szlovákiába, egy Garamkövesd melletti erdő szélére. Csak itt kaptuk kézhez a térképet a terepről, aztán mindenkinek a kreativitására volt bízva, hogyan tudja azt értelmezni. Ugyanis nem egy szabvány-térkép volt, hanem picit torzított, átszabott útmutató. Értsd a Duna sem ott folyt, ahol a valóságban, az Ipolyról ne is beszéljünk, volt olyan hegy, amely háromszor volt feltüntetve, csupán az egyszerűség kedvéért. A kezdeti nehézségek után (hol is vagyunk?, hova menjünk?, egyáltalán hogy jutunk majd haza?) feltaláltuk magunkat, hála két segítőkész vadász útbaigazításának, akik kicsit sem örültek a vadakat elriasztó lelkes fiatal túrázóknak. Voltak kevésbé toleránsak is, de lehet, hogy nem tudtak létezésünkről, mert az egyik pontnál a hátunk mögül érkező lövés dermesztette le a csapatot. Éjfél körül már megszereztük az első stafétuszt is (ezeket kellett gyűjteni, a vizuális típusok Bálint ajtaján megtekinthetik) azt követően pedig megállíthatatlanok voltunk. Csak úgy zsebeltük be a pontokat és bónuszokat. Alapos taktikai megbeszélések és rápihenések után emberfeletti képességgel küzdöttük le a szintkülönbségeket és a hideget. A reggel viszont furdulatot hozott, mivel már senki sem akart felfelé menni, semmilyen hegyet nem akartunk már megmászni, ekkor született meg Bálint filozófiája, amit ezután mindvégig követtünk: "Hegynek fel semmiképp sem megyünk, lefelé meg csak ha nagyon muszáj, mert valószínű, hogy utána felfelé kell menni".

De még így is megszereztünk három extra stafétuszt, folyómedret másztunk, én még csúszdáztam is, csak hogy jobb kedvre derítsem a társaságot. Reggelinket egy tisztáson fogyasztottuk el, ahol kihasználva időtöbbletünket és az isteni GPS adottságait, túra-útvonalunkba bekerült egy szívecske is jelezve, mennyire szeretünk túrázni. Mikor rájöttünk, hogy a cél Budapesten lesz, már csak az volt kérdéses, hogyan jutunk haza. Hála Kati női megérzéseinek, hogy nem vette ki pénztárcájából Euróit, így megspóroltunk több mint 25km gyaloglást Esztergomba. A befutási hely a stílusosság kedvéért, a budapesti Tóth kocsma volt. Kalandos séta-busz-taxi-vonat-busz-vonat-séta utunk megtétele után beértünk a célba, és 19:00-kor már a Collegiumban készíthettünk el az előtte-utána fotó utolsó darabját.

Testi és lelki sérülés nélkül egyben érkezett meg csapatunk, egy életre szóló élménnyel gazdagabban. Az ilyen túrák mindig hatalmas élményt és szórakozást nyújtanak, de csak akkor, ha jó csapattagokat választasz magad mellé. Nálunk ez megtörtént, illetve ahogy Kati mondaná: Profibban lehetett volna csinálni, de jobban nem.

Tavasszal újra lesz túra, jobb időben más terepen. Lehet jelentkezni!

Szabó Anita

Erdély - A nagy utazás

Korán keltünk, rettentő korán. És nehéz volt felkelni, nagyon nehéz. És persze volt, akinek ez valóban nem is sikerült… Az úti cél azonban ott lebegett a szemünk előtt: Erdély. Néhányan már jártunk ott, néhányunknak pedig ez volt az első alkalom. Tizenhat ásító arc nézett ki a buszon induláskor, és harminckét láb toporgott megérkezve Erdélybe, készen állva a kiszállásra.

Az első állomásunk Kolozsvár volt, ahol a szállás elfoglalása utána rögtön fejest ugrottunk a szakmai dolgokba. Meglátogattuk a Babes-Bolyai Egyetemet, ahol Balogh András professzor úr tartott nekünk előadást az egyetem történetéről, a romániai felsőoktatásról és készségesen igyekezett válaszolni olyan abszolút gyakorlatias kérdésekre is, mint hogy miért van itt ennyi vezeték a föld felett. Ezután következett a kötelező, mégis csapatépítő városnézés és a vacsora, csak hogy feltegyük az i-re a pontot.

A pénteki nap délelőttje a MOL Romániánál tett céglátogatással indult, ahol megismerhettük a cég történetét és aktuális gazdasági kérdések megvitatása mellett élvezhettük a ropogtatnivalót és a teát, amellyel nekünk kedveskedtek. Úgy érzem a csapatot egy hangyányival jobban el is bűvölte a piramis alakú filter, mint az, hogy hány kútja van a MOL-nak Romániában, de a viccet félretéve, felettébb hasznosnak bizonyult a látogatás.

A nap fénypontjaként mindenképp az esti focimeccset emelhetjük ki, melyet a Báthori öregfiúkkal kellett megvívnia az MCC csapatának. Nos, azt hiszem nem voltak egyelőek az erőviszonyok (no comment), de az MCC megint győzedelmeskedett. Hozzáteszem, a remek szurkolócsapat nélkül talán nem lett volna ilyen jó a hangulat a pályán és nagy sportolóink is osztották a véleményt, miszerint a hajrázás nélkül nem győztek volna.

A szombat reggel még Kolozsváron talált minket, de a délelőttöt már Marosvásárhelyen töltöttük. Előbb egy ügyvédi iroda berkeibe láthattunk bepillantást, na nem szó szerint, ugyanis ez esetben az iroda jött hozzánk és nem fordítva, de a magyar és román jogrendszerbe fejest ugorva épp olyan közelinek érezhettük ezt a szakmát, mintha egy ügyvédi irodában hallgattuk volna az ügyvéd úr szavait. Ezt követően az OTP működésébe nyerhettünk bepillantást, meglátva, hogy kicsit máshogy mennek a dolgok Magyarországon és Romániában, s voltaképp még mindig van hová fejlődnünk. Később a városban is körbenéztünk, hiszen a kirándulás célja egyben az is volt, hogy a kultúrának áldozzunk. Hazafelé jövet Csucsán is megálltunk, hogy az Ady-emlékházat szemügyre vegyük. Ez a programpont rendkívül rövidre sikerült, tekintve, hogy nem volt sok a látnivaló, s amit láttunk, az meg nem feltétlenül tetszett. Legyen elég annyi, hogy Ady emléke túlságosan is megfakult…

Esténként azért félretettük a szakmázást és a kultúrát, hiszen a kikapcsolódásra is szükség volt. Elvégre a kirándulás nem kirándulás jó hangulatú beszélgetések és játékok nélkül. Azt hiszem nekünk mindenből kijutott, így igazán összerázódott a kis csapat, amit a fényképek is igazolnak. Hogy úgy mondjam, megváltottuk a világot néhány forró csokival a kezünkben.

Ami Romániát illeti, mindenki valamilyen gondolatokkal a fejében indult útnak, néhányunknak előítéletei is voltak. S hogy ez mennyiben változott? Azt hiszem sokban. Kiderült, hogy Erdély cseppet sem szorul megmentésre, a lakóik is élik mindennapjaikat a legnagyobb rendben (amit a taxisofőrünk is alátámasztott), és hogy még annyi mindent tanulhatunk egymástól. De annyi mindent.

Gönczi Petra

1956-ról, másképp

2009.X.21-én Szakolczai Attila történész, az 1956-os intézet munkatársa volt a Mathias Corvinus Collegium szerda esti előadássorozatának vendége, aki október 23-a kapcsán beszélt 1956 és 1989 kapcsolatáról, illetve az előbbivel kapcsolatos sztereotípiákról. A történeti kutatásai előtt 7 évig a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanító előadó rendkívül interaktív előadással gondoskodott arról, hogy a hallgatóság figyelme egy percig se lankadjon.

Kezdésként megállapítottuk, hogy a Magyar Köztársaság 1989.X.23-án történő kikiáltásán túl elsősorban a két évszám között elsősorban Nagy Imrének és társainak 1989. június 16-án történő újratemetése jelenti a kapcsolatot. Rehabilitációjuk egyúttal az ellenforradalmi bélyeg eltávolítását is jelentette a 33 évvel korábbi eseményekről. Utóbbi jóval több volt egy egyszerű szimbolikus aktusnál. A Kádár-rendszernek addig fontos ideológiai legitimációt jelentett az a tankönyvekben is tanított tétel, miszerint 1956 ellenforradalom volt, amelyet többek között ”a nyugati imperialista hatalmak aknamunkája” idézett elő. Ennek megkérdőjelezése logikailag azt jelenti, hogy ha a forradalomban való részvétel nem elítélendő, akkor a forradalom leverésében való közreműködés és az azt követő rendszer sokkal inkább az.
Ezután a dialógus folytatásaként az 56-os eseményekre aggatott közkeletű jelzőket vettük górcső alá. Az antikommunista jelzőt többek között a munkástanácsok az események alakításában játszott kulcsszerepe, valamint a műegyetemisták 16 pontjából kimaradó kommunistaellenes követelések cáfolják.
Szakolczai Attila szerint a polgári jelző sokkal inkább a feudális jogok eltörléséért küzdő 1848-as forradalomra és szabadságharcra illik rá, mintsem 1956-re. Definicíója szerint a polgári forradalmon nem a polgári jogok visszaállítását, hanem a polgári gazdasági állapot restaurálását jelenti. Ebben az értelmezésben 1956 sokkal inkább egy „re-forradalom volt”.Álláspontját ezen kívül az is alátámasztja, hogy a forradalomban szerepet vállaló politikusok közül senkire sem illeszthető rá a polgári jelző.
Összességében elmondható, hogy egy rendkívül elgondolkodtató, a szokásos fekete-fehér paradigmákon túllépő kilencven percnek lehettünk részesei, amelynek köszönhetően számos aspektusát jobban értjük a közelmúlt egyik fontos történelmi eseményének.

Pétervári János

A magyar húsipar helyzete Éder Tamás, a Magyar Húsipar Országos Elnöke szemében

Az előadás keretében kaptunk egy historikus áttekintést, illetve az aktuális problémákat is feltártuk.

A 80-as években működött a legjobban a mezőgazdaság Magyarországon; de ez is egy illuzórikus állapot volt: ugyanis a KGST-n belül, ahol mi szakosodtunk az élelmiszeripari ellátásra a tömbben, a magyarok viszonylag kedvező pozíciót foglaltak el. A problémát az jelentette, hogy 19990 után is maradt a szélsőséges duális szerkezet (farmok és nagyüzemek) és 1993-tól elmondható, hogy teljesen rossz irányba halad a magyar mezőgazdaság. A támogatási rendszer annak kedvez, hogy a spekuláció terjedjen és ne az alkufolyamatokat tanulják meg a piac résztvevői. Hosszútávon nem alakulnak ki bizalmi kapcsolatok, a termékpályák rosszul működnek. A támogatási rendszerünkkel súlyos problémát okozunk a CEFTA-országoknak is. A 90-es évek végére a támogatások rendszerében felemelkednek a gépparkok, (ez látványos, és jó a politikának.) 2004-ben a multik kezdik átvenni az élelmiszeripar nagy részét, aztán a választási időszakban kivonulnak a gazdasági környezet romlására.
Ma a magyar termékek drágák. Az import versenyképesebb. Súlyos probléma még a feketekereskedelem (kb. 30%), a kistermelők (kisboltok, zöldség-gyümölcs), éppen a piac legális szereplőit szorítják ki. Az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlya megbomlott: míg régen 40%-60% volt, mára ez 50-50%, és tőke kellene a gabona-szállítás infrastrukturális kiépítéséhez – hogy gabonával tudjuk ellátni az állattenyésztést. Persze,a tőke belga, holland, dán, pedig a magyar gabona jó minőségű..

Sólyom László: hiánypótló a Mathias Corvinus Collegium

Ünnepélyesen, Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében osztottuk ki idén a Collegiumban végzettek diplomáit. A tizenkilenc végzős mellett a középiskolás programban sikeresen részt vett diákok is oklevelet kaptak. Emellett jutalmat kaptak a szakmai és közösségi munkájukkal kiemelkedő egyetemisták.

Tombor András, a Collegium elnöke köszöntőjét követően bemutatta az intézmény elmúlt évéről szóló évkönyvet, amelynek áttekintése segít megismerni azt a szakmai és közösségi életet, amely egyedivé teszi a Mathias Corvinus Collegiumot.
Ezt követően ünnepi beszédében a Collegium szakmai munkájának hiánypótló szerepét hangsúlyozta az államfő. Sólyom László, aki korábban maga is tanított itt - felidézte a kollégium megalapítását, az ezzel kapcsolatos személyes emlékeit és szólt az itt folyó, elismerést érdemlő szakmai munka megteremtéséről. Az elmúlt évtizedben rengeteg változás történt - mondta a köztársasági elnök, hozzátéve: az itteni szakmai munkának nem igen látta eddig párját. Az a nagyon eltökélt szakmai minőségre való törekvés, amit a kollégium megvalósít, nagyon fontos, s ebből nagy hiány van napjainkban - fejtette ki az államfő. Egészen addig, amíg az a korosztály, amely hamarosan a gazdasági és közélet meghatározója lesz, ki nem tud fejleszteni valami olyan új eszmét, amely megragadja Európát és lelkesít, addig semmi nem változik- mondta. Ez az a megújulási képesség, ami a rendszerváltás után hiányzott - mondta az államfő, hozzátéve, hogy az elit nem születik, képezni kell. Az elit képzéséhez azonban megfelelő jelentkezők kellenek, ezért fontos az alapképzés, amihez viszont megfelelő tanárokra van szükség, így, ha az elit megújul, van esély arra is, hogy az alapszintű oktatás is javuljon- tette hozzá.
Az államfő kitért arra is, hogy a mai végzős hallgatók azok, akikre már nem hatott az előző rendszer. Mint mondta, Nagy Imre újratemetésének húszadik évfordulója kapcsán ismét hallható volt Orbán Viktor akkori beszéde, amelyben a Fidesz elnöke úgy fogalmazott: a hatodik koporsóban, amely üres volt, és amelyet az összes kivégzett emlékére állítottak ki, az ő fiatalságuk van benne.
A köztársasági elnök hozzátette: biztató, hogy amíg nincsenek nagy víziók, addig is a szakmai munka becsülete hihetetlen érték. Azt mondta, minden bizalmát abba helyezi, hogy léteznek a tisztességnek és színvonalnak olyan "kis szigetei", mint ez a kollégium. Azt kívánta, hogy legyen a kollégiumnak utánpótlása és tartsák a mostani szakmai kérlelhetetlenséget.
A diplomák átadásakor minden diákról elhangzott egy-egy jellemző, személyes utalás, majd ezt követően az évet sikeresen záró középiskolások következtek. Végül Szalai Zoltán operatív igazgató adta át a szakmai és közösségi munkáért járó elismeréseket.
A diplomaosztó évzárót a Collegium diákjaiból álló kórus egy-egy előadása és vetített fotógaléria is színesítette.

A MÉDIAERŐSZAK
Tények, mítoszok, viták

Stachó László – Molnár Bálint (szerk.)

A Mathias Corvinus Collegium volt média szakirányos hallgatói szerkesztésében a 80. Ünnepi Könyvhétre megjelent kiadvány a többek között a középkori kivégzések, a Superman-képregények, a ruandai vérengzés és a Született gyilkosok c. film, valamint napjaink internetes játékainak témáin keresztül elemzi a nyilvánosságban tapasztalható erőszakos jelenségeket.

Sajtóösszefoglaló ide kattintva érhető el.

A most megjelent tanulmánykötet a vizuális médiában látható fiktív történetekhez kapcsolódó erőszakos cselekedetek mellett a gyűlöletrádiózás és a gyűlöletbeszéd kérdéskörét, valamint az interneten terjedő erőszakos filmek, játékok, animációk kutatását tekinti át közismert kutatók és fiatal szakemberek írásaival, olyan társadalomtudományi és lélektani szempontok szerint, amelyek hozzájárulhatnak a médiában látható erőszak okainak és hatásmechanizmusának pontosabb megértéséhez.
Bár a médiában látható erőszak kérdése megközelíthető kizárólag a pszichológia, a szociológia, a humánetológia, a neurobiológia, a kulturális antropológia vagy az esztétika szempontrendszerével, az új kiadvány egyediségét az adja, hogy az egyes tudományterületeket képviselő szerzők igyekeztek figyelembe venni és lehetőség szerint ütköztetni egymás kutatási eredményeit és kutatási módszereit.
Az alkotók reményei szerint a tudományközi megközelítés nemcsak a médiaerőszak-vita szempontjából teszi nélkülözhetetlenné a könyvet, hanem olyan későbbi kutatások számára is segítséget nyújthat, amelyek több szakterület tudásának összevetését, egyesítését kívánják meg.

„Gyilkosságra hangolva” – Jogász Konferencia a kollégiumban

A Mathias Corvinus Collegium Jog szakiránya 2009. május 7-én konferenciát rendez, melynek fő vonala a büntetőjog, de sokkal színesebb és izgalmasabb tálalásban, mint bárki korábban gondolta volna.

Program:

17:30 Dr. Kiss Anna: Bűnbeesett irodalmi hősök

Dr. Kiss Anna az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa, Bűnbeesett irodalmi hősök c. mű szerzője, s az azonos elnevezésű kurzus oktatója az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán.

A szerző évek óta tanítja az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán a Bűnbe esett irodalmi hősök tantárgyat, s hívja fel a joghallgatók figyelmét a jog és irodalom kapcsolatára. Bár e két területnek eltérő céljai, funkciói vannak, az erkölcs megjelenése mindkettőnél fontos.

Az irodalomnak szerepe lehet az emberi jogok és a másság megértésében, megértetésében is. Arra tanítja ugyanis az olvasót, hogy legyen kíváncsi a másikra, és igyekezzen elfogadni a saját igazságaitól eltérő igazságokat.

A jog nevelési szerepét az irodalom erősítheti azáltal, hogy növeli az olvasók morális tudatosságát. A szépirodalom ismerete tehát lehetővé teszi, hogy jobb embereket (humanista érv), sőt ezen túlmenően, jobb szakembereket (instrumentális érv) is neveljünk.

A szerző könyvében a szépirodalom jogesetként jelenik meg, így az olvasó könnyebben tud eligazodni a jogi fogalmak útvesztőjében. A különböző korok irodalmi alkotásai ugyanis hűen tükrözik a társadalomban élő erkölcsi és jogi normákat.A fiatal Toldi Miklós története közismert, vajon a bűnösségével kapcsolatos kérdések is ilyen egyértelműek-e? Ha ma bíróság elé állítanák Arany hősét, milyen szempontok alapján ítélkeznének felette? Hogyan minősülne az általa elkövetett bűncselekmény, és milyen büntetést kapna?

Más művekben is lépten-nyomon találkozik az olvasó jogi esetekkel. Több gyermek- és fiatalkorú elkövetőre vonatkozó felvetés érhető tetten például Csáth Géza elbeszéléseiben.

A homoszexualitás kérdései és az ezekre adható válaszok sem csupán a kriminológiából, a büntetőjogból és az Alkotmánybíróság elhíresült határozatából ismerhetőek meg.

19:00 Perjáték: gyilkossági kísérlet a kollégium falai közt

Mi történne ha az egyik kollégista lány féltékenységből mellkason szúrna egy másik lányt, majd barátját késsel kergetné az aulában, míg meg nem állítják? Hogyan folyna a per, milyen körülmények befolyásolnák a bíróságot döntésében? Ezen az estén mindenre választ kapunk, a legjobb szakemberek segítségével.

A Bíróság elnöke:  

Speciális szakterület: büntetőjog, büntetőeljárásjog

Ügyész:

Védő:

Szereplők:

Az ítélet kihirdetése után, de még jogerőre emelkedése előtt szívesen látunk mindenkit egy fergetes bulin – lesz zene, karaoke, büfé.

Helyszín: Mathias Corvinus Collegium, Budapest, I.kerület, Somlói út 51.
Megközelíthető: Ferenciek tere / Kálvin tér 8-as, 112-es busz – Mészáros utcai megálló, térkép elérhető ezen a linken

Hamecz István előadása

Hamecz István előadását végigkísérte a magyar fiskális politika kritikája, amely különösen a 2000-es évek kezdetétől képtelennek bizonyult arra, hogy a rövid távú célokon túltekintsen. Előadásában bemutatta a politikai ciklusok hatását a gazdasági ciklusokra, kiemelve a választási években (2002, 2006) 9% fölé száguldó költségvetési hiányt.

A 2008 őszén felerősödő globális pénzügyi válság így különösen sebezhető helyzetben érte hazánkat, mivel magas államháztartási deficitjét döntően külső forrásokból finanszírozta, továbbá a lakosság is jelentős mértékű devizaadósságot halmozott fel. A válság hazai elmélyülésének tehát mindenképp fontos tényezője volt a fegyelmezetlen költségvetési politika, továbbá a céltudatos gazdaságpolitikai koordináció hiánya.

Ezen túlmenően hangsúlyozta a hibás költségvetési ösztönzők rendszerét, amelyeket az elmúlt években sem sikerült lényegesen megváltoztatni. Ennek eredményeként Magyarországon európai viszonylatban kiemelkedően alacsony a gazdaságilag aktívak aránya, csupán Máltát előzi meg hazánk az Európai Unió tagországai közül. Az alacsony aktivitás véleménye szerint a szociális ellátások által kínált „kilépési utak” (pl. rokkantsági, előrehozott nyugdíj) miatt alakulhatott ki, továbbá a nem megfelelő képzési struktúra következménye. A munkapiaci krízis különösen nehézzé teszi Magyarország számára a gazdasági válságból való kilábalást. Nem várható ugyanis, hogy az inaktívak nagyobb számban visszatérnek a munkaerőpiacra, illetve fenyegető, hogy a gazdasági visszaesés szintén növelheti a munkaerőpiacról végleg kilépők számát.

Összefoglalásként kiemelte, hogy Magyarország nehéz helyzetét több úton is lehetséges javítani, a rövid távú intézkedések, így az IMF és az EU hitele viszont önmagukban nem elégségesek. Rövidtávon a költségvetési kiadások drasztikus visszafogása segíthet ugyan mérsékelni az eladósodás ütemét, de ez várhatóan nem elégséges ahhoz, hogy Magyarország elkerülje a néhány éves távlatban fenyegető adósságspirált. Ahhoz, hogy sikeresen elkerüljük a veszélyeket, mindenképpen szükséges megfelelő gazdasági ösztönzők kialakítása, amelyek segítségével a munkavállalási képesség és hajlandóság növelhető. Amennyiben sikeresek lesznek ezen intézkedések, akkor a potenciális növekedési ütem emelkedhet, és az ország képes lehet kinőni adósságait.

Viszkievicz András

Reklámszakmáról – kötetlenül

2009. március 16-án hétfőn a reklámszakma két igazi nagyágyúja látogatott hozzánk: Alexander Brody a Young and Rubicam, az Ogilvy, és a Reklám Világszövetség vezetője, valamint Németh Béla az Initiative Media Hungary ügyvezető igazgatója . A végig rendkívül jó hangulatú beszélgetést alumnusunk Molnár Bálint moderálta.

A mintegy két órás program elején a pályáját még az 50-es években kezdő Brody élettörténetén keresztül bepillantást nyerhettünk a reklámszakma „hőskorába”. A rövid, csattanós anekdotákból többek között megtudhattuk azt is, hogy a hírhedt McCarthy szenátor „kommunistaellenes” ténykedése következtében kellett kényszerből pályát módosítania az egyébként Princetonban diplomáciát hallgató Brody-nak. Németh Béla hasonló beszámolói után már az is körvonalazódhatott a hallgatóságban, milyen hatalmas fejlődés, szemléletbeli változás ment végbe, mire eljutottunk a kezdetektől a fogyasztói társadalom által támasztott követelményeknek megfelelő modern reklámszakmáig.

Míg az 50-es években a reklám legyártása nagyjából úgy zajlott, „hogy a megrendelő elmondta, hogy milyen reklámot szeretne, a kreatívok pedig megcsinálták ennek ellenkezőjét”, addig ma már a reklámokkal agyonbombázott fogyasztók eléréséhez sokkal kifinomultabb módszerekre van szükség.

Ezt követően a konkrét reklámokra terelődött a szó, közülük is elsősorban azokra a különösen „jól sikerült” gyöngyszemekre, amelyeket végül sajnálatos módon nem adtak ki, pedig akkor legalább évekkel később a Reklámzabálók Éjszakáján szerezhettek volna nekünk néhány kellemes pillanatot. Számomra a legérdekesebb információ az volt, hogy a szokatlanul pozitív szemléletű kedvenc „sopronis” reklámom kanadai mintára készült.

Az ágazatban ugyanakkor a közeljövőben forradalmi változások várhatók: a válság következtében drasztikusan csökkenő hirdetések számos lap csődjéhez fognak vezetni, a hagyományos reklámok legfőbb piacának számító TV-ben, pedig az idővel megjelenő, reklámblokkok átugrását lehetővé tevő funkciók okozhatnak komoly fejtörést, de legalább a műsorokban a márkák megjelenítését tiltó törvény feloldása némi bizakodásra adhat okot. A törvény az USA-ban már régen nincs érvényben, így már boldog, boldogtalan kívülről fújja, ki milyen cipőt visel a Szex és New York című sorozatban.

A jövő természetesen a válság ellenére továbbra is egyre növekvő internetes piacé, a gyűlölt spamek (push) fokozatos hanyatlásával ugyanakkor a jövő inkább a pull marketingstratégiáé lehet, amelynek lényege, hogy a felhasználók egyéni prefenciáiknak, érdeklődési körüknek megfelelő terméknépszerűsítő leveleket kapnak, amelyekre sokkal nagyobb valószínűséggel „harapnak rá”, mint egy átlagos körlevélre.

Róna Péter előadása

2009. március 11-én került sor a Mathias Corvinus Collegiumban a 2008-2009-es tanév tavaszi szemeszterének első, hagyományos szerdai esti előadására.
Este 7 órától vendégünk Róna Péter közgazdász-jogász volt, aki a Collegium interdiszciplináris szellemiségének megfelelő előadást tartott a nemzetközi hitel és reálgazdasági válságról, Magyarország szorult helyzetéről, azon belül is kiemelten a magyar monetáris politika csődjéről. Előadása végén pozitív előretekintésre is maradt idő, úgy a tiszta leíráson túl, új terveket, ötleteket is megfogalmazott, hogy Magyarország mihamarabb kilábaljon a válságból.

Bár már az előadás témája is rendkívül összetett és sokszínű volt, a megközelítésre ez méginkább elmondható. Az indító gondolat szinte egy tényközlés volt a tavaly kialakult hitelválságról; 2008 októberére a tanult harvardi közgazdászok már nem látták át a nemzetközi hitelpiacot, és a fedezetek legfőképp CDS (credit default swap) lehívhatatlanná és ellenőrizhetetlenné váltak. A hitelválság pedig fokozatosan átalakult reálgazdasági válsággá.

A probléma okait azonban nem tisztán közgazdasági mutatókon és szabályokon keresztül mutatta be, hanem mélyebb filozófiai és történeti síkon sikerült megragadnia. Filozófiailag a reneszánsz gondolkodókig vezette a szálakat, akik a szuverenitás kérdésén elmélkedtek. A Ki a Szuverén, kérdését úgy válaszolták meg, hogy az, aki két rendkívül fontos dolgot képes monopolizálni: (1.) az erőszakszerveket, melyekkel az állami (fejedelmi-szuverén) akarat érvényesíthető, és (2.) a pénzt, pénzverést, mert az érme értékét a szuverén képes garantálni. Történetileg természetesen a gazdaságtörténetet elemezte, a közgazdaságtanban a Reagan-Thatcher korszaktól kizárólagosan uralkodó neoklasszikus gazdaságfilozófiát kritizálta, mely a dereguláció jelszavával, és az állam teljes leépítésével felhagyott a nemzetközi pénzpiac ellenőrzésével, és aláásta a nemzetállami szuverenitást. A neokonzervatív/neoliberális doktrínák ráadásul a Marshall féle klasszikus közgazdaságtanra épülnek, melyek az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idején kudarcot vallottak.

Magyarországon a rendszerváltozást követően ezt a neoliberális („az állam rossz gazda”) gazdaságfilozófiát követték a kormányok. Természetesen azért, mert a tervgazdálkodásra épülő Szovjetunió, mely pont az elmélet ellentétén, az állam feltétlen hatalmán alapult, látványosan összeomlott, és ettől nagyobb igazolást a piac mindenhatósága nem is kaphatott volna. Valamint nem mellékes szempont, hogy a magyar közgazdász elit teljes mértékben a neoklasszikus elveket vallotta és vallja a mai napig. A magyar társadalomban lezajló változásokat az eredetileg dél-amerikai országoknál megfigyelt Kuznets-Williamson elmélettel vázolta. Külön részletezte hazánk régiós szinten kiemelkedő függését a külföldi tőkétől és ennek okait, káros hatásait, valamint a Magyar Nemzeti Bank hibás politikáját, melynek eredményeképpen a lakosság jelentősen és devizában adósodott el, és amely politikája miatt a jegybanknak jelenleg nincs hatása a forint árfolyamára.

Róna Péter szerint nincs feltétlenül szükség „forradalmi” gondolatokra. A történelmi példa igazolja, hogy a dekonjunktúra idején a klasszikus közgazdaságtani szabályok egyszerűen nem működnek, így például az adócsökkentés sem teremt munkahelyeket, de a keynesiánus iskolának - melyre a New Deal politikáját alapozták, és amely végül kivezette az Egyesült Államokat a válságból - vannak eszközei, melyeket Magyarország is fel tud használni.

Előadása alatt végig amellett érvelt, hogy meg kell szabadulnunk az „állam csak rossz lehet” beidegződésétől, és vissza kell állítanunk az állam legitimitását; könyörtelenül fellépett az állami hatékonytalanság ellen. A magyar állam a maga több mint 3100 önkormányzatával és a minden 800 polgárra jutó képviselőjével egyrészt diszfunkcionális, másrészt magában rejti azokat a tartalékokat melyek segítségével a gazdaság motorja beindítható.

Az állam konszolidációjával egyedidőben bátran használjuk fel a keynesianus iskola eszköztárát, az állami beruházásokat és munkahelyteremtést, a hosszú távú komparatív előnyökön alapuló gazdaságfejlesztést. Ilyen komparatív előnyként aposztrofálja hazánk termőföldjeit, a vízkészletet és a környezetvédelmet, mely a világ húzóágazata lehet a közeljövőben.

(Spiczmüller Bence)

Róna Péter (1942-) 1956-ban emigrált. Előbb a Pennsylvania Egyetemen gazdaságtörténészi, majd Oxfordban jogi diplomát szerez. 1969-től egy washingtoni ügyvédi irodában dolgozik, majd a kereskedelmi minisztérium úgynevezett közvetlen külföldi befektetések osztályának jogtanácsosa. 1971-től a Schroders Bank munkatársa, 1986-tól 1990-ig a J. Henry Schroder Bank & Trust Co. elnök-vezérigazgatója.

Deli Gergely, igazgatóhelyettesünk Junior Prima Díjat nyert

A 2007-ben alapított Junior Prima Díj ebben az évben is több kategóriában került kiosztásra. Az oktatás és köznevelés területén a szakma tekintélyének erősítésében meghatározó szerepet vállaló tíz fiatal, 30 év alatti tehetségnek ítélték oda idén is a Junior Prima Díjat, köztük igazgatóhelyettesünknek, Deli Gergelynek is.

A díjazottak Beck Györgytől, a társalapító Vodafone Magyarország vezérigazgatójától vehették át az elismerést november 20-án.

„A pedagógia és a közművelődés szakemberei egyre kevesebb tiszteletet és megbecsülést kapnak a társadalomtól. E terület sok tehetséges fiatal számára nyújt bizonyítási lehetőséget, és bár a fiatalokat eddig is lehetett jelölni, nem sok esélyük volt a kimagasló életművet maguk mögött tudó idősebb kollégáikkal szemben.

A Junior Prima Díj megelőlegezi a bizalmat: a tehetség elismerésével arra bátorítjuk a fiatalokat, hogy ne adják fel álmaikat, menjenek végig bátran az elhivatottságuknak leginkább megfelelő úton. A Vodafone ezzel a díjjal kíván hozzájárulni az oktatásban, nevelésben végzett tanári munka rangjának, erkölcsi és anyagi megbecsülésének növeléséhez.”

(Beck György, vezérigazgató, Vodafone Magyarország)

A Collegium 2008/2009 őszi félévi, szerda esti előadássorozat tematikájára nagy hatást gyakorolt a 2007 nyarán kirobbant globális pénzügyi-gazdasági válság. Sok meghívott szakember elemezte az MCC diákjai számára a válság fő kirobbantó okait, valamint hogy azok miért érintették annyira érzékenyen Magyarországot. E neves szakemberek között volt Heim Péter is.

A válság fő okát kollégáival egyetértve Heim Péter is abban látta, hogy a világgazdaság központi szereplőjének, az Egyesült Államoknak a lakosai az utóbbi években növekvő fogyasztási igényüket otthonaikra felvett jelzáloghitelekkel igyekezték fedezni. Az amerikai bankok kedvező hiteltermékekkel segítették a lakosság eladósodását, mely stratégiájukat arra a téves koncepcióra alapozták, hogy a hitelfedezetként felajánlott ingatlanok forgalmi értéke folyamatosan növekedni fog. Ám a legkockázatosabb minősítésű (sub prime) hitelek sorozatos bedőlése egy 1929 óta nem látott lavinát indított el 2007 közepén, ami a világgazdaság egészére hatással lett. A likviditási problémák és a gazdasági szereplők között egyre növekvő bizalmatlanság pedig hamarosan átgyűrűzött a reálgazdaságba is.

A magyar gazdaságot belső strukturális problémáinak valamint a 2001-2008-as időszak felelőtlen gazdaságpolitikájának következtében a válság teljesen felkészületlenül érte, s a nemzetközi hitelezési források elapadása miatt egy rövid időre még az államcsőd veszélye is reális közelségbe került. A nemzetközi szervezetektől kapott hitel megmentette ugyan az országot, ám egyáltalán nem oldotta meg az ország alapvető szerkezeti problémáit. Az ország gazdasági teljesítőképességéhez mérten példátlanul magas szociális-jóléti kiadások, a nagyon költséges, elaprózott önkormányzati rendszer, az aktív kereső lakosság kis aránya, valamint az őket súlytó magas terhek, az inaktívak és a közalkalmazottak indokolatlanul nagy száma, nem utolsó sorban pedig a cigány kisebbség kérdése mind olyan megoldatlan problémák, amelyeket az ország politikai elitjének sürgősen orvosolnia kellene.

Heim Péter előadása rávilágította a figyelmünket arra, hogy a közeljövő – és ez által a mi generációnk – legfontosabb feladata az lesz, hogy véghezvigyük azokat a strukturális változtatásokat, amelyek az ország hosszú távú stabilitásához és versenyképességének helyreállításához elengedhetetlenek.

Szabó József Csaba

November 10-én a Collegium aulájában vendégünk Varró László volt, a Mol Nyrt. vezető közgazdásza. Előadásából minden érdeklődő megtudhatta, hogy kiknek és mit árul az ország legnagyobb vállalata.
Később érdekes gondolatok következtek, amivel a közgazdász elemző is foglalkozik, vagyis hogy milyen közép és hosszú távú lehetőségek vannak nyitva az iparág számára.

Mint megtudtuk, az olajipar a huszadik század eleje óta nem is változott olyan sokat, mint azt gondoljuk, több nagyvállalat is azóta működik. Ez az óriási iparág azonban Varró László véleménye szerint csak a kőolaj egy jelentéktelennek tűnő tulajdonságára épül. Ez pedig az, hogy a belőle kinyert benzinből egy olajoskannányi is elég ahhoz, hogy magunkkal vigyük és elegendő energiát nyerjünk ki belőle. Azt is megtudtuk, hogy az olajipari termékek túlnyomó többségét a közlekedés használja fel. Fordítva azonban ez még inkább igaz, ugyanis a ma használatos közlekedési eszközök számára az üzemanyagot szinte kizárólag ez az iparág szolgáltatja. A környezetvédők számára rossz hírként említette, hogy sajnos az olajnak ez a felhasználása nemhogy csökkenne, de egyre gyorsuló mértékben nő is. A közgazdász elismerte, hogy a fosszilis energiák ilyen mértékű felhasználása hosszú távon mérhetetlen károkat okozhat a környezetünkben. Még mielőtt azonban mindenki elvesztette volna az életkedvét, szót ejtett azokról a jelenleg még csak gyermekcipőben járó technológia újításokról és társadalmi trendekről, amelyek megakadályozhatják a kutatók által felvázolt vészforgatókönyv bekövetkeztét.

Széll Tamás

Két férfi, egy eset

Ki nem állhatom és mélyen megvetem az olyan egyetemi lapokat, diákújságokat, ahol minden cikk úgy kezdődik, hogy „nagy izgalommal vártuk”, meg minden fantasztikus, csak szép és jó, mint egy államszocialista üzemi hírmondóban. De kivételesen most én is valami hasonlót fogok írni két kollégiumi Szerda esténkről, mert nem másokat, mint Bárdi Nándort és Tölgyessy Pétert kéne a Bunsen-égőbe belelógatnom, hogy milyenek voltak. Hát elő a védőszemüvegekkel, mivel ők nyílt lángon úgy szikráznak, akár a magnézium - ami köztudottan kedélyjavító is. Szóval nagy formátumú játékosok, kérem. Ha élne, csak csettintene és háházna Knézy Jenő, mint amikor Vincze Ottó kettőt tekert a Grasshoppersnek.

Az évadnyitó Szerda estén Bárdi Nándor történész, a néhai Teleki László Alapítvány kutatója, jelenleg az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa prezentálta a magyar kormányok rendszerváltás utáni magyarságpolitikáját. Tavaly két féléven át tartott történelem szakirányunknak eszmetörténeti kurzusokat az elmúlt másfélszázad magyar nemzetépítési stratégiáiról.

De nemcsak helyén van a szíve, hanem a Szaknévsorból is kihagyhatatlan. Noha kevesen ismerik nevét, mert amolyan jó értelemben vett szürke eminenciás, labdaszerző középpályás: nem látványos médiaszereplésekkel karcolgat, hanem forráskiadási, adatbázis- és kisebbségtörténeti programok szervezője. Maga is alapos kutatásokat végez. Leginkább a magyar kisebbségi elitek identitásképző tevékenysége érdekli, és hogy miképp próbálták és próbálják szervezni a határon túli magyar közösségeket. Ez pedig elválaszthatatlan a mindenkori magyar kormányzat ez irányú külpolitikájától, melyről október 8-án bő másfél órában adott elő nekünk.

Előadásának gerincét a Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete (Pozsony, Kalligram, 2004) című kötetének második fele adta, már amennyiben jól emlékszem eme kollégiumi kötelező olvasmányunkra. Ehhez fűzte hozzá kiegészítésül a kettős állampolgárságos névszavazással kapcsolatos reflexióit, így előadása egy tartalmas, ám igazán könnyen emészthető szintézis lett. Megtudhattuk, hogy az Antall-kormány szimbolikus magyarságpolitikát folytatott, a hazai kisebbségek védelmével a térség mintaadó modelljét igyekezett kialakítani. Az Antall-doktrína értelmében pedig a budapesti magyarságpolitika csak a határon túli magyar elitek véleményének kötelező megkérdezésével alakítható. A Horn-kormány technokratái megkötötték a bilaterális alapszerződéseket, de kisebbségpolitikájuk alárendelődött az integrációs céloknak. Támogatási rendszerük a szülőföldön maradás elősegítésén alapult. A határon túli magyaroknak adott támogatások ugyan csökkentek, de a rendszer átláthatóbbá vált. Az Orbán-kormány az egységes nemzet koncepciójával, a vízióival, a megnövekedett támogatásokkal, a státustörvénnyel paradigmaváltást hajtott végre. Az olykor arroganciába hajló szimbolikus politizálás azonban sokak ellenszenvét kivívta. Így jutottunk el lassan a kettős állampolgárságról szóló népszavazásig, amely nem a határon túli magyarokról szólt. Belpolitikai kocsmai bunyó volt, széles szamárlengőkkel. Napjainkhoz érkezve Bárdi tanár úr reflektált a szlovákiai magyarellenes atrocitásokra, és felhívta a figyelmet: a szlovák kormányerők élesen magyarellenes kirohanásai azt a célt szolgálják, hogy a korábbi combtőnél amputálós reformok (2009-től már euróval fizetnek, ugye) okozta társadalmi feszültséget a magyarellenességbe kanalizálják. Végül Nándor felvázolta, milyen határon túli magyarokkal kapcsolatos politikát tartana ildomosnak, és természetesen kérdéseinkre sem volt rest válaszolni.

Aki esetleg lemaradt volna bármiről, vagy csak arra kíváncsi, hol van a legjobb bár a Kárpátokban, az villanypostázzon nyugodtan Bárdi Nándornak, és a tanár úr talán már a hétvégén válaszol, bár mint utaltam rá: nagyon elfoglalt, és ki tudja, éppen mit körmöl vagy szerkeszt.

Ha Bárdi Nándorról azt írtam, hogy egy nélkülözhetetlen vízhordó középpályás, akkor Tölgyessy Péter maga a showműsorokban dekázó labdazsonglőr, aki másfél év után november 5-én adott elő ismét kollégiumunkban a gazdasági válság várható magyar következményeiről. Tölgyessy Pétert nem kell bemutatni senkinek, ezért most jóval rövidebb leszek. Én nagyon bírom. És nem azért, mert kvázi földim, hanem mert noha bő másfél évtizedet eltöltött parlamenti képviselőként belpolitikai latrinánkban, valahogy mégis megőrizte hitelességét, ellentétben az olyan hazai politológusokkal, elemzőkkel, akiknek annyira se tudok hinni, mint a fogorvosnak a Colgate reklámban – hadd ne mondjak neveket.

Tölgyessy Péter előadásaira nem tanácsos éhgyomorral beülni, mert még egy eldöntendő kérdésre is képes visszamenni ezerkilencszázkilencvenegyig, de olykor a tizenkettedik századig is. Most is ezt tette, és szerintem bámulatos, ahogy farzsebből előrántja a magyar történelmet és szinte mindig klappoló, tetszetős világtörténelmi analógiáit. Egyszer szívesen söröznék vele is, ha már Szerb Antallal nem tehetem meg.

Nehéz lenne bármit is arról a múlt heti estéről kiemelni, pláne most, hajnal felé, mikor az agyam kezd félrepörögni, hogy holnapután-után mit írjak majd a The Cure új albumáról. Maradjunk annyiban, hogy Orbán Viktornak nagyon oda kell figyelni, ha nem akar Gyurcsány Ferenc sorsára jutni, és hogy el tudja kerülni az ismét feljövő miniszterelnök elhelyezte aknákat, mint a nemzeti csúcsok sorozata. Tölgyessy szerint stratégiát kell váltania: nem törekedni a kétharmados győzelemre, a szavazatmaximalizálásra, nem két kézzel szórni az ígéreteket, hanem legalább az egyikkel kapaszkodjon valami koherens világnézetbe. Még most kell színt vallania (vö. Kéri-beszéd). Különben legkésőbb 2010 őszén pórul járhat.

Már így is hosszúra nyúlt beszámolóm, és ahogy visszaolvastam, valóban, még sose írtam ennyi jót. Nem tehetek róla, Bárdi Nándort és Tölgyessy Pétert túlságosan is kedvelem. Ennyi dicsérés után pedig megyek is, gyorsan kivégzem valamelyik fellelhető Sas-kabarét, mielőtt még kedveseim azt hinnék, hogy végleg kitéptem magamból kritikusi vénám, és felkötöttem vele a fejemben háborgó, frusztrált kis Mephistophelest.

Együttműködés az MCC és a Quinnipiac Egyetem között

2008. szeptember 29-én a Mathias Corvinus Collegium vendége volt a HABL Program (Hungarian-American Business Leader Program) fő koordinátora, Christopher Ball úr, aki előadást tartott érdeklődő hallgatóinknak a New York állambeli Quinnipiac University MBA képzéséről.

Az amerikai egyetem és az MCC között létrejött megállapodás értelmében 2009 őszétől két MCC-s hallgató kezdheti meg tanulmányait intézményükben a HABL program keretében.

Részletek a HABL Program honlapján olvashatók.

Táboraink Csattogóvölgyben és Tihanyban

A középiskolás program hagyományaihoz híven idén is megrendeztük a program résztvevői számára nyári táborunkat, amelyre a festői szépségű, verőcei Csattogóvölgyben került sor augusztus 17-19. között.

A fergeteges hangulatról tanúskodjanak a képek, valamint diákjaink beszámolója.

A Collegiumba szeptembertől felvételt nyert hallgatók részére szervezett hagyományos gólyatáborunknak szeptember 12-14. között a Tihanyi Apátság vendégháza ad otthont.

Részletek..

Fejtő Ferenc, az örök ember

Fejtő Ferencről, amióta csak először megismertem a nevét, azt tartottam, hogy egy saját jogon létező önálló kulturális „intézmény”, a magyar történelem és kultúra része. És mint ilyen, azt hittem, Fejtő Ferenc örök. Valahogy így: Fejtő Ferenc van, volt és lesz. Ma, amikor hirtelen és váratlanul fel kellett ébrednem ebből az álomból, szembesültem a valósággal: csupán a sors ajándéka, hogy ez a törékeny, ám mégis szívós öregúr megtisztelt a barátságával és a támogatásával.

Ha visszagondolok arra a napra, amikor süldő egyetemistaként valahogy Fejtő Ferenc színe elé kerültem, akaratlanul is mosolygok. Lakása minden Párizsba kavarodó magyar, és különösen minden egyetemista számára nyitva állt: akár azt is mondhatnám, s nem túloznék, otthona kész átjáróház volt. 97 évesen is naptárt vezetett, néha előfordult, hogy olyan mennyiségű program szerepelt benne, hogy az egész követhetetlenné vált, s egyszerűen egymásra szervezett pár találkozót. Az ilyen bakikat leszámítva szigorú napirend szerint élt, ebben nem ismert pardont: délelőtt munka, aztán ebéd, pihenés, majd barátok, látogatók, rendezvények. Huszonéves fejjel sem értettem, hogy lehet valakiben akkora energia, amekkora Fejtő Ferencben volt. Nem egyszer elszégyelltem magam, mert én még olvasatlanul tartottam a táskámban a Le Monde-ot vagy a Figarót, amikor ő már túl volt az aznapi újságokon, ideértve a napi francia sajtót, az IHT-t, valamint az innen-onnan beszerzett magyar lapokat. Arról nem is beszélve, hogy mi mindent olvasott egyébként, milyen szinten követte a francia és a magyar eseményeket, és milyen frissen, nyitottan dolgozta fel az olvasottakat, hallottakat. Irodalmi, történeti és filozófiai műveltsége káprázatos volt, de sosem kérkedett vele, sosem érzékeltette szellemi fölényét: „Ezt mindenképpen olvasd el!” – mondta, és ezzel el volt intézve. Mindig mindenről volt véleménye, ám mindig kíváncsi volt az ellenvéleményekre. Sőt, el is várta, hogy beszélgetőpartnere is elmondja, mit gondol („No, most már eleget beszéltem, most Te mesélj nekem!”). 

Intellektuálisan, érzelmileg és emberileg is nyitott volt, tudott kérdezni, érdeklődni, és azt is mindig tudta, mikor és mit kell kérdezni. Nem felejtem el az első beszélgetésünket: ült a nappalija kanapéján, mosolygott, és feltette kérdéseit: ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem? Majd megkoronázta a „vallatást” két politikai keresztkérdéssel: véleményt kellett mondanom ügyekről, politikusokról. Talán nem feleltem rosszul, talán átmentem a vizsgán, mert akkor és ott – először – szembesülhettem azzal a hamisítatlan Fejtő-mosollyal, amely később annyi vidám percet szerzett nekem. Hamiskás, pajkos mosoly volt ez, mintha azt mondta volna: „jól van, helyes a válasz”, vagy „hát ugye, tudtam én....”. És Fejtő Ferenc tudta. Mindig mindent tudott. Mindig mindent megérzett, szinte olvasott az emberek gondolataiban – különösen a nőkében. Gyakran mondogatta is: minden nő meggyónja neki a titkait, előbb vagy utóbb, de meggyónja! Aztán – természetesen a hamiskás mosoly kíséretében – hozzátette: néha olyanokat is, amelyek előtte már rég nem titkok. Belőlem is mindent kiszedett, mindent elmondtam neki, és soha, egyetlen percig nem kételkedtem abban, hogy bízhatok benne. Fejtő Ferencből a tisztesség, a jóság és a bölcsesség sugárzott. Néha egyenesen azzal ugrattam (amikor már meg mertem ezt tenni!), hogy kinevezem „pótnagypapának”. És ő nem utasította el ezt a szerepet, elővette mosolyát, és bólintott. Ha kellett, irodalmi továbbképzést tartott, ha kellett, politikusokról anekdotázott, ha kellett, saját életéről mesélt; de szerelmi tanácsait és fogyókúrás tippjeit sem hallgatta el.

Fejtő Ferenc a szavak és a betűk embere volt: írt, olvasott, beszélt. Furcsa kettősségben élt: amilyen nyitott volt az új ötletekre és ideákra, annyira ragaszkodott az értelmiségi klasszikus kellékeihez, a pergamenhez és a pennához. Kézzel írt, kizárólag kézzel. Talán örökre titok marad, hogy írhatott meg annyi nagy könyvet – az AFP-nél végzett munkája mellett – úgy, hogy soha nem tanult meg gépelni. Igaz, sokan voltunk, akik néha-néha gépeltünk számára egy-egy cikket, írást; Fejtő Ferenc szerette magát fiatalokkal körülvenni, és mi készen álltunk, hogy ha csak oly kevéssel is, mint egy gépelés, de segítsük egy legenda munkáját. És közben tanultunk, mert tanított minket, szavaival, életével, tetteivel.

Azt hallottam, úgy halt meg, ahogy élt: beszélgetett. És amikor elment, mosolygó arcokat hagyott maga után; s minden mosoly arról árulkodik, milyen nagyszerű ember volt. Fejtő Ferenc biztos volt benne, hogy az ördög nem létezik. Most már azt is biztosan tudhatja, hogy véget ért-e évszázados pöre az Istennel.

Soós Eszter Petronella

A MOL „Tenkes kapitánya” a Gellérthegyen – Tanévzáró a Mathias Corvinus Collegiumban

2008. június 3-án került sor a Mathias Corvinus Collegium hagyományos tanévzáró ünnepségére az intézmény gellérthegyi épületében. Idén Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója nyújtotta át a diplomákat a jog, közgazdaságtan és nemzetközi kapcsolatok szakirányon végzett hallgatóknak. A színes program kiemelkedő eseménye volt az elnök úr beszéde, aki maga is szakkollégistaként végezte el az egyetemet.

A tanévzáró ünnepélyen megjelent a Collegium alapítója, Tombor Balázs és felesége, a Német Nagykövetség részéről dr. Michael Geisler, első titkár, a kereskedelmi szekció vezetője is.

Az évzárót megelőző napon hunyt el Fejtő Ferenc történész, újságíró, az MCC védnöke. Emlékének a megjelentek a Himnuszt követően egy perces néma csenddel adóztak.
Tombor András főigazgató köszöntő szavai után Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója mondott ünnepi beszédet, majd nyújtotta át a Collegium rangos diplomáit a végzősöknek. Az MCC vezetőképző egyetemi programjának friss diplomásaihoz szólva a MOL „Tenkes kapitánya” hangsúlyozta a stabil értékrend fontosságát mind az egyén, mind a nagyvállalat életében. Véleménye szerint a vezető kiválóságát elsősorban nem az üzleti tervek tökéletes számszerű teljesítése határozza meg, lényegesebb feladata az értékátadás. Értékeket pedig akkor tudunk számon kérni másokon, ha mi magunk is stabil értékrenddel rendelkezünk – mondta. Egy nagyméretű vállalatot nem is lehet másképp vezetni, csak egy értékrend mentén. Vezetőként az elnök úr a munkatársak kiválasztása során is ezt tartja szem előtt: értékes személyiségeket keres.
A jelenlegi egyetemi képzés legnagyobb hibájaként említette, hogy ma a huszonéves végzősök valódi munkatapasztalat nélkül, az élet gyakorlati kihívásai ismeretének hiányában lépnek a munkaerőpiacra. Az iskolapadból rögtön vezető pozíciókba, irodákba, kutatóintézetekhez kerülnek. E hiányzó élettapasztalatot megszerzendő a MOL-nál már vannak olyan üzleti területek, ahol kötelezővé tették, hogy az irodai alkalmazottak is életközelből ismerkedjenek meg a kutaknál folyó tevékenységekkel.
Hernádi úr egykori szakkollégistaként hangsúlyozta a kis közösség egyéniségformáló szerepét. „A pofonokat, amelyek helyre tesznek” később, vezető pozícióba kerülve már nem kapja meg az ember, de mindig megkapja egy ilyen kis közösség őszinte viszonyai között.
A felelősség vs. individualizmus témáját körüljárva felvetette a kérdést; hogyan tudja egy mostani vagy leendő vezető összeegyeztetni a saját érdekeit, karrierjét tágabb környezete iránti felelősségével, miként őrizheti meg magánéletét, a családot, miközben előmenetelét egyengeti? Az elnök úr nem tartja szerencsésnek azt a tendenciát, mely szerint a barátságok, munkaidő utáni programok zöme a munkahelyhez kapcsolódik. Bátorította a végzősöket arra, hogy próbálják meg összeegyeztetni a karrierépítést a magánélettel, ne éljék meg ezt a dilemmát feltétlen választásként.
Hernádi úr beszédét követően a végzősöket diáktársaik zenés slideshow-val lepték meg. Ezt követően a Collegium középiskolás tehetséggondozó programját kiváló eredménnyel elvégző diákoknak Tombor András és Bakóczy Szilvia programvezető átnyújtották programbizonyítványaikat. A kiemelkedő szakmai és közösségi munkáért járó okleveleket és jutalmakat Deli Gergely igazgatóhelyettes adta át az arra érdemes hallgatóknak. A programot a Collegium énekkara által előadott kórusművek gazdagították Tariska Mária Magdolna vezénylésével. Az ünnepélyt állófogadás zárta, amely a Collegium vezetőségének, tanárainak, vendégeinek és a hallgatóknak jó hangulatú együttlétre, kötetlen beszélgetésre adott lehetőséget.

Az „euró atyjának” látogatása a Collegiumban

2008. április 25-én Lámfalussy Sándor professzor urat, védnökünket üdvözölhettük intézményünk falai között. A neves személyiséget kuratóriumunk Pro Collegio emlékéremmel tüntette ki.

A Belgiumban élő világhírű közgazdászt, akit az „euró atyjaként” ismer a pénzvilág, ebben az évben már második alkalommal láthattuk vendégül. Január végén az Akadémiai Kiadó és a Mathias Corvinus Collegium közös gondozásában napvilágot látott „Pénzügyi válságok a fejlődő országokban” című könyvének bemutatóját szerveztük meg a Bencés Diákszövetség támogatásával a Szépművészeti Múzeumban.

Az áprilisi könyvfesztiválon Lámfalussy úr az Akadémiai Kiadó díszvendége volt az említett mű sajtótájékoztatóján. Ekkor látogatott el intézményünkbe is, ahol az érdeklődő hallgatóknak lehetőségük nyílt arra, hogy kötetlen beszélgetés keretében kérdéseket tegyenek fel a professzor úrnak akár a könyv kapcsán, akár más pénzügyi, közgazdasági kérdésben. A rövid látogatás során Tombor András és Deli Gergely átnyújtották Lámfalussy Sándornak a Collegium rangos díját, a Pro Collegio emlékérmet, és sor került a kötet dedikálására is.

Bízunk benne, hogy hamarosan ismét Collegiumunkban üdvözölhetjük a professzor urat!

Perbeszéd a nemzetközi jog fellegvárában

The Aerial Accident Case ( Icara v. Mercuria )

2008. áprilisában Magyarországot Hágában, a Nemzetközi Bíróságon, a 31. Telders Nemzetközi Jogi Perbeszédversenyen a Mathias Corvinus Collegium jogász szakos hallgatói, Deli Zsófia, Juhász Márta és Pusztai Dávid képviselték. Negyedik társuk Pálffy Miklós, az ELTE ÁJK harmadéves joghallgatója volt.

Kollégistáink az eddigi legjobb magyar eredménnyel büszkélkedhetnek. 31 európai csapatból összesítésben a 7. helyen végeztek, megszerezték továbbá a legjobb felperesi perbeszédért, a második legjobb felperesnek és a legjobb közép-kelet-európai csapatnak járó díjakat is.

A Telders Perbeszédverseny minden évben egy fiktív államok közti jogvitára épül, melyet a szervezők előző szeptemberben tesznek közzé. Az idei jogeset középpontjában Icara és Mercuria államok légjogi vitája állt. Egy „icarai” repülőgép Mercuria állam területére zuhant, részben a pilóta, részben a Mercuriával szomszédos állam légiirányításának gondatlanságából. A csapatok mindkét államot képviselve a „memorial” elkészítésével írásban, majd a perbeszéd előadásával szóban is vázolták megoldásukat a Nemzetközi Bíróság előtt.

A csapat felkészítője Róna Péter, az ELTE ÁJK tiszteletbeli tanára volt. Segítségét, támogatását ezúton is köszönjük!

Diákjaink felkészítésében Tanács János, a Collegium érveléstechnika tanára is közreműködött.

BA/MA diplomák Magyarországon: mennyit ér a továbbtanulás? címmel kerül megrendezésre 2008. március 17-18-án a Mathias Corvinus Collegium által szervezett felsőoktatási konferencia a Budapesti Corvinus Egyetemen.
A közgazdaságtan szakirányos hallgatóink által szervezett rendezvényünkön minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A rendezvény keretében neves előadók fejtik ki véleményüket a magyar felsőoktatási reformról, a bolognai folyamatról, annak hatásairól, figyelembe véve a nemzetközi tapasztalatokat, illetve az európai oktatási rendszerek átjárhatóságát.
A résztvevők kerekasztal-beszélgetés és szakmai vita formájában kaphatnak előrejelzést arról, hogy „mennyit érnek” valójában a BA, BSc diplomák, milyen igényeket támaszt a munkaerőpiac az új képzési rendszerben részt vevő diplomásokkal szemben.
Meghívottaink között nagyvállalatok vezetőit, szakembereit, ismert vezetői és személyzeti tanácsadó cégek képviselőit üdvözölhetjük.

Aktuális pályázatok!

Junior képzés
A Collegium pályázatot hirdet olyan gimnáziumi, középiskolai tanulmányaikat idén befejező diákok részére, akik a Jelentkezés/Egyetemi felvételi menüpontban található budapesti egyetemi karok valamelyikénkívánják nappali tagozatos hallgatóként folytatni tanulmányaikat.
Részletek…

Szakirányos képzés
A Collegium pályázatot hirdet olyan első egyetemi évüket idén nyáron befejező hallgatók részére, akik a Jelentkezés/Egyetemi felvételi menüpontban található budapesti egyetemi karok valamelyikén, nappali tagozatos, államilag finanszírozott hallgatóként folytatják tanulmányaikat
Részletek…

EGY ÖSSZETETT ELŐADÁS AZ MCC-BEN – JAKSITY GYÖRGY

Jaksity Györgyöt sokan ismerhetik mint a Concorde Zrt. sikeres ügyvezető igazgatóját, vagy mint a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnökét, aki 2007-ben megkapta az Ernst & Young által alapított Év Üzletembere díjat. Collegiumunkban tartott előadását azonban nem csupán a fentiek eléréséhez szükséges kvalitások emelték magas színvonalra. Sokkal inkább az a holisztikus szemlélet, mely ötvözi mind a globális, mind a hazai gazdaságot mozgató erők beható ismeretét egy emberközpontú gondolkodásmóddal. Noha a külvilágot érintő kérdésekben igen pesszimista hangvételű volt az előadó, az egyes ember önnön sorsának fejlesztésébe és fejlődésébe vetett hite megingathatatlannak bizonyult.

Előadását a nemrégiben felpörgetett nemzetközi gazdasági események egy lehetséges, koherens magyarázatával kezdte. Az Egyesült Államokból induló ún. subprime-válság kialakulásának két fő oka – Jaksity megítélésében – a nemzetközi befektetői csoportok egyszerre megjelenő hozaméhsége és hanyagsága. Olyan hitelkonstrukciók átcsomagolásaként létrejövő eszközökről van szó, melyekben már eredetileg is kirívó morális kockázat rejlett – azaz a hitelfelvevő vissza nem fizetésre való hajlandósága igen magas volt. Ezeket a „príma alatti” minősítésű hiteleket kockázatfeltárás nélkül kezdték el vásárolni, olyan lendülettel, hogy a felmerülő likviditási nehézségeket már a központi bankoknak kellett megoldania. Ez először csak az ingatlanpiacot döntötte be az USA-ban, majd elérte a pénzügyi piacokat, most pedig az exportkereslet gyengülése – az amerikai fogyasztás hitelekből finanszírozott 10%-ának kiesése miatt – az egész fejlett és fejlődő világ országainak gazdaságára kihathat.
Hazai vonatkozásban még sötétebb a kép, amelyet Jaksity György elénk tár. Ugyanis a magyar gazdaság az alatt az idő alatt sem teljesített jól, míg a külvilágnak ment a szekér. Nemcsak a szomszéd, versenytársi helyzetű közösségektől marad el országunk növekedési üteme, de alatta marad a már stabil pályára állt, alacsonynak tekinthető GDP gyarapodási rátának is. A reformok tekintetében kifejezetten károsnak találtatott Jaksity szemében a kiírt referendum és az eredmény, amit hozott. Ugyanis így olyan hatékonytalan megoldásokat lát konzerválva, amelyek prolongálják a fenntarthatatlan egészségügyi helyzetet, gazdaságtalan működést, az Országos Egészségügyi Pénztár kijátszását, kizsigerelését elősegítő intézkedéseket.
A problémát azonban elsősorban nem a gazdasági helyzetben találjuk. Jaksity szerint a magyar mentalitásban van némi önsorsrontás, a magyar ember negatív önképét előszeretettel projektálja a külvilág irányába, így mindenekelőtt egy alapos önvizsgálatot javasol a bajok megoldására. Ami igazán egyedivé tette az előadást számomra, az a fentiek tárgyalása után következő – szinte valamilyen küldetéstudattal megfogalmazott – konstruktív kritika a magyarság, és úgy általában véve az egyén önreflexív képességeire nézve, különös hangsúllyal a szereteten.
„Az a baj ezzel a Kárpát-medencével, hogy nagyon összeállt itt a chi.” – idézi egy brit barátját Jaksity, kedélyesen anekdotázva a helyzetünket jól megvilágító példákkal. Azonban ha lehet hinni a manapság dívó feng shui iskoláknak, akkor ez a koncentrált chi mind pozitív, mind negatív hatással lehet országunk fejlődésére. Hogy hogyan alakulnak errefelé a dolgok, az sok esetben a mi kezünkben lévő döntéseken múlik – ennek fontosságát előadónk is kiemelte. Jaksity György élete, életvezetése, megfontolásra bocsátott gondolatai jó példát adnak egy önmagát komolyan venni szándékozó fiatalembernek, aki előtt ott van az élet sok nyitott kérdése. Így ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy eljött, és megtartotta előadását!

- Horváth Gábor, 2008. március

Újabb GE ösztöndíjas a Collegiumban

Az Institute of International Education (IIE) és a GE Foundation immár hatodik alkalommal hirdette ki a GE Foundation Scholar-Leaders regionális felsőoktatási ösztöndíjprogramjának magyar nyerteseit. A tizenöt nyertes egyike Collegiumunk hallgatója, Hudák Emese.

Az ünnepélyes díjátadóra 2008. február 28-án került sor a gyönyörű Károlyi-Csekonics Rezidencián, a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központban.

A GE Foundation Scholar-Leaders Program idei ösztöndíjait Leslaw Kuzaj, a GE közép-európai regionális vezető képviselője adta át a nyerteseknek. Az eseményen megjelent April H. Foley, amerikai nagykövet asszony, Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára, Bienerth Gusztáv, az American Chamber of Commerce elnöke, valamint az Institute of International Education európai irodájának elnöke, Daniel M. Roberts.

A GE idei ösztöndíjasai a korábbi nyertesekhez hasonlóan három éven keresztül évente ezer Euro ösztöndíjban részesülnek, és lehetőséget kapnak egy nyári nemzetközi készségfejlesztő szemináriumon történő részvételre, melynek keretében egy napon át "árnyékként" követhetik a GE menedzsmentjének egy tagját, így közvetlenül szerezhetnek tapasztalatokat egy globális vállalati vezető munkájáról (shadow day).

Ablonczy Balázs, a Mathias Corvinus Collegium Modern kori történelem – Közép-Európa tanulmányok szakirányának vezetője 2008. február 18-án vehette át három másik fiatal tehetség mellett a Talentum Akadémiai Díjat a Magyar Tudományos Akadémián.

Az MTA és a Közép- Európai Tehetségkutató Alapítvány (CETA) által közösen létrehozott „Közép-Európai Talentum Díj”, amely 2007-ben „Művészeti Díj”-jal is bővült, 2008-ban hatodik alkalommal került kiosztásra.

A díjazottak Vizi E. Szilvesztertől, az Akadémia elnökétől vehették át az elismerést. A Díjat egyenként 20 000 Euró értékben minden évben egy alkalommal három, 2007 óta négy, a legígéretesebb tudományos ötlettel, témával, szakmai programmal pályázó fiatal tudós, szakember, kutató, vagy művész számára ítélik oda a közép-európai régióból. A pályázatokat a Közép-Európai Tehetségkutató Alapítvány – létrehozója Kenyeres Sándor üzletember – Kuratóriuma a tudományos érték mellett a társadalmi hasznosság, a megvalósíthatóság, az élet minőségére gyakorolt hatása alapján is mérlegeli.

Elnyerésére kutatási, fejlesztési, tudományos, művészi eredményekkel, illetve megvalósítás alatt álló projektekkel pályázhatnak 35 év alatti fiatal tudósok a természettudományok, élettudományok, társadalomtudományok és művészet területén.

Az eddig díjazott 21 tudós és művész a pályázatok értékelését végző akadémikusok egybehangzó véleménye szerint olyan szakmai és emberi kvalitásokkal rendelkezik, melyek a legnagyobb tudósok közé emelhetik őket.

Ablonczy Balázs dolgozata – Pál Teleki: The life of a controversial Hungarian politician (1879-1941) - Teleki Pálról, a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó politikusáról az első olyan életrajz, amely angol nyelven, a Columbia University Press  kiadónál megjelenve a források lehető legszélesebb körének felhasználásával ismerteti a tudós-politikus életútját, és egyúttal betekintést nyújt a század első felének  magyar történelmébe is. A mű az eddig kiadott tudományos munkák, valamint források legszélesebb körének felölelése mellett számos magyar és külföldi archívum, levéltár és eddig kiadatlan forrás felhasználásával készült.  A könyv a kényes kérdések megkerülése nélkül igyekszik árnyalt képet nyújtani az életpálya egészéről. És hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar történelem ezen szakaszáról az angolszász és a nyugat-európai világban sokoldalú és árnyalt kép alakulhasson ki.

Romsics Ignác, az MTA levelező tagja, a történettudomány habilitált doktora, az ELTE Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora méltató szavaiból:

„Ablonczy Balázs kutatói munkájának tengelyében Teleki Pál életének és működésének feltárása állt. E tárgyban több tanulmányt tett közzé, és kiadta Teleki válogatott beszédeinek és írásainak gyűjteményét. Kutatásainak betetőzése az a minden tekintetben impozáns biográfia, melyet 2005-ben jelentetett meg az Osiris Kiadó gondozásában. Ez egy olyan terjedelmű és színvonalú munka, amelyért minden további nélkül megkaphatná az MTA doktora fokozatot. (…) Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy Ablonczy Balázs nemzedékének egyik legtehetségesebb történésze, a 20. századi magyar történelemmel foglakozó fiatalabb kutatóknak pedig a legfelkészültebb, legsokoldalúbb és a legszebb reményekre jogosító képviselője.”

A Mathias Corvinus Collegium támogatásával, az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg 2008 januárjában védnökünk, Lámfalussy Sándor Pénzügyi válságok a fejlődő országokban című könyve. A január 26-án bemutatott kötetet az MCC végzett hallgatói fordították magyarra.

Lámfalussy Sándor könyvének bemutatójára – mely angol eredetiben Financial Crises in Emerging Markets címmel 2000-ben jelent meg – 2008. január 26-án került sor Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. A sajtótájékoztatóval egybekötött bemutatón megjelent érdeklődőknek Tombor András, Bucsi Szabó Zsolt, Bod Péter Ákos, Várszegi Asztrik és nem utolsó sorban maga a szerző, az „euró atyja”-ként emlegetett Lámfalussy Sándor adott tájékoztatást a most megjelent kötetről.

A szerző elmondta: a könyvet a közgazdasági tartalmán kívül azért is érdemes elolvasni, mert abban olyan személyes hangvételt üt meg, amelyet vezérigazgatóként nem használhatott.

Művében a pénzügyi globalizáció és a nemzetközi pénzügyi rendszer sebezhetősége közti összefüggést vizsgálja négy nagy, a fejlődő piacokat érintő válság révén. Ezek ugyan a feltörekvő piacok államaiból indultak ki, később azonban "megrázták" az egész világgazdaságot. Kronológiai sorrendben nyomon követi a szerző az 1980-as években kibontakozott latin-amerikai pénzügyi válságot, majd az 1994-ben bekövetkezett mexikói krízist, később kitér az 1997-es kelet-ázsiai pénzügyi válságra, s végezetül részletesen taglalja az 1998. évi oroszországi válságot.

A kötet anyagát a Yale Egyetemen megrendezett Henry L. Stimson-előadássorozat és a Görög Nemzeti Bank elnökének felkérésére tartott athéni Xenophón Zolótasz-előadás képezi, utóbbi az eredeti angol kiadásban nem szerepelt, azóta született mű, amely a dotcom válság tanulságait összegzi. A szerző nem szorítkozik a vizsgált válságok puszta történeti rekonstrukciójára, könyve nem is memoár, bár jelentős mértékben támaszkodik nemzetközi pénzintézeteknél szerzett személyes tapasztalataira. A nemzetközileg elismert szakember a válságmegelőzés és -kezelés számos, máig aktuális kérdéséről fejti ki véleményét a műben – olvasható a kiadói összegzésben.

Tombor András, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója elmondta, külön öröm számára, hogy egy ilyen kiváló szakmai munkát az MCC végzett diákjai ültethettek át magyar nyelvre, és bízik benne, hogy a jövőben is lesznek hasonló kezdeményezések.

Bod Péter Ákos szerint a jelenlegi helyzetben nem csupán elcsépelt közhely, hogy „a téma aktuális”. A pénzügyi válságokat elemző tanulmánynak fontos tanulsága, hogy a krízisek hazánkra is hatnak, hiszen gyakori a "fertőzés", a válságok átterjedése. A feltörekvő gazdaságokban nagyobb a hozam lehetősége, ugyanakkor magasabb a kockázat is. Fontos a költségvetés egyensúlya, a megfelelő árfolyamrendszer és az állami intézmények hitelessége, hiszen állami ellenőrzési rendszer nélkül nincsen hatékony tőkepiac. A volt jegybankelnök azt is említette, hogy egyetemi kurzusán tankönyvnek javasolja a kötetet.

Lámfalussy Sándor 1929-ben született Kapuváron, középiskolás tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban végezte. Húszévesen hagyta el Magyarországot, és Belgiumban telepedett le. A szerző jó ideig a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankjának (angol rövidítéssel BIS) vezérigazgatójaként dolgozott, majd 1994 és 1997 között az Európai Monetáris Intézet elnökeként kulcsszerepet játszott az euró megteremtésében.

2007. november 28-án a szerdai esti előadássorozatunk keretében Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke tartott előadást a Collegiumban.

Király Júlia előadásában azt mutatta be, hogy a Magyar Nemzeti Bank hogyan dönt a jegybanki alapkamatlábról, és milyen megfontolások vezetik a Monetáris Tanácsot a döntés meghozatalakor. A Jegybank alelnöke ismertette többek között az MNB legfőbb döntéshozó szervének, a Monetáris Tanácsnak a működését és szerepét, amelynek maga is tagja. Az előadás aktualitásához az is hozzájárult, hogy éppen két nappal korábban ülésezett a Monetáris Tanács. Megtudhattuk, hogy a kamatlábról való döntést mindig heves, de szakmai érvekkel alátámasztott vita előzi meg. A Tanács tagjai elsődlegesen a rendelkezésre álló makrogazdasági információkat és a pénzpiac helyzetét tekintik át, és ezután szavaznak az alapkamat szintjének alakulásáról. A döntés meghozatala előtt az érvek általában az infláció, valamint a gazdaság növekedési és versenyképességi helyzete körül csoportosulnak. Király Júlia az aktuális helyzet kapcsán említést tett arról, hogy a nyersanyag- és élelmiszerárak világpiacon tapasztalható áremelkedése inflációs kockázatokat rejthet magában. A Monetáris Tanács tagjai legutóbbi ülésükön mindezek mellett azt is mérlegelték, hogy a nemzetközi pénzügyi trendek kedvezőtlen irányba fordultak az elmúlt időszakban. Az ülésen a jegybanki alapkamat szinten tartása és 25 bázispontos csökkentése mellett hangzottak el érvek, de végül maradt a korábbi, 7,5%-os szinten. A kamatszint mérséklésére várhatóan majd csak abban az esetben lesz lehetőség, ha csökken az inflációs veszélyek hatása, és a nemzetközi pénzügyi tendenciák a magyar gazdaság számára kedvezőbben alakulnak.
Mindezekről azonban nemigen hallhatunk a médiában, mert - ahogy azt Király Júlia elmondta,- a jegybanki alapkamat szinten tartása nem bír hírértékkel. Noha sokaknak úgy tűnhet, hogy az alapkamat alakulása nem érinti a mindennapi életet, azonban a kereskedelmi bankokon keresztül hosszabb távon a lakosság is megérzi az MNB által meghirdetett kamatláb változását.
Az előadás végén felmerülő hallgatói kérdésekre válaszolva Király Júlia kitért az euró bevezetésének kérdésére. Az alelnök ezzel kapcsolatban elmondta, hogy várhatóan a 2010-es években fog sor kerülni a közös európai valuta magyarországi bevezetésére. Véleménye szerint egyelőre még nem lehet tudni a bevezetés pontos időpontját, és mivel korábban Magyarország már több céldátumot is kitűzött, nem lenne célszerű egy újabb időpontot megjelölni addig, amíg annak teljesítése nem tűnik biztosan megvalósíthatónak. 
Király Júlia tartalmas előadásából a Magyar Nemzeti Bank kamatdöntéseinek menetébe nyerhettünk betekintést, de emellett a magyar gazdaság mutatószámainak jelenlegi és várható alakulásáról is sokat hallhattunk.

2007. november 15-én a Szerda esték előadássorozat keretében Mérő László matematikust, pszichológust, az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanárát köszönthettük a Collegiumban.

Előadását pszichológia és közgazdaságtan viszonyának feltárásával kezdte. Mivel a közgazdaságtan az emberi viselkedés egy szűk körével foglalkozik, azt várhatnánk, hogy a pszichológia részét képezi, embermodellje pedig speciális esete a pszichológia valamely jóval általánosabb modelljének. Ez azonban koránt sincs így, a két diszciplína élesen elkülönül egymástól, művelőik között kevés szakmai kapcsolatot találunk.
A látszólagos ellentmondás azzal is magyarázható, hogy a közgazdaságtanban elterjedtek a formális, matematikai modellek, melyek legfontosabbika a racionális, hasznosságmaximalizáló egyén modellje. A modell feltevései – miszerint az egyén a döntéséhez szükséges valamennyi információ birtokában, korlátlan számítási teljesítménnyel egy, a teljes alternatívahalmazon értelmezett hasznossági függvényt maximalizál – pszichológiai szemszögből képtelenségnek tűnnek, ennek ellenére számos esetben jó közelítését adják a valóságnak. A modell alapfeltevéseinek támadhatóságát a közgazdászok teljes joggal hagyhatják figyelmen kívül. A közgazdaságtan racionális embere a fizika pontszerű testeihez, ideális gázaihoz hasonlítható: idealizáció, mely a valóságnak a vizsgált kérdés kapcsán releváns vonatkozásait ragadja meg.
Mérő László rámutatott, hogy a (gyakran más tudományterületről érkező) konstruktív kritikák többször vezettek a közgazdaságtan forradalmához. Ilyen például a bizonytalanság melletti döntések elmélete, (Neumann János, Oscar Morgenstern) melyben az egyén nem biztos kimenetek közül választ, hanem ezeken értelmezett valószínűségi eloszlások, úgynevezett lutrik közül; vagy a korlátozott racionalitás elmélete, (Herbert Simon) mely a korlátlan számítási teljesítmény feltételét gyengíti.
Az előbbinek egy további finomítását adja az Amos Tversky, illetve a 2002-ben Nobel-díjat kapott Daniel Kahnemann által megalkotott kilátáselmélet. A bizonytalanság melletti döntések elméletében egy L lutrit a lehetséges (x₁, x₂, …, x_n) kimenetei és az ezekhez tartozó (p₁, p₂, …, p_n) valószínűségek adnak meg, a lutri hasznossága pedig U(L) = Σ p_i u(x_i) alakú, azaz az egyes kimenetek hasznosságainak a megfelelő valószínűségekkel súlyozott összege. Már a kilátáselmélet megjelenése előtt ismertek voltak bizonyos döntési szituációk, amelyekben az egyének viselkedése nem felel meg a modell által jósoltnak; ezek leghíresebbike az Allais-paradoxon. A Kahnemann-Tversky szerzőpáros nagy érdeme, hogy pszichológiai ismereteikből kiindulva olyan laboratóriumi kísérleteket terveztek, melyek eredményeként megszerkesztettek egy empirikus hasznosságfüggvényt, mely U(L) = Σ π(p_i) u(x_i) alakú. Az u függvény jellemzője, hogy nullpontja mindig az aktuális vagyoni helyzet, pozitív értékekre konvex, negatív értékre konkáv. Ez szemléletesen azt jelenti, hogy az egyén viszonyítási pontját aktuális vagyona jelenti, a nyereségeket illetően kockázatkereső, a veszteségeket illetően kockázatellenes magatartást tanúsít. A π szubjektív valószínűségi függvény azt a meglepő tényt rögzíti, hogy az ember az általa jól ismert valószínűségeket eltorzítja, a kicsi (de nem 0) valószínűségeket túlértékeli, a nagy (de nem 1) valószínűségeket alulértékeli. Így megmagyarázható számos paradox jelenség, például a lottózás: a csekély nyerési valószínűség jelentős túlértékelése, és a nagy nyeremény miatti kockázatkeresés révén racionális egyének is játszhatják.
A Kahnemann-Tversky szerzőpáros által felvetett pszichológiai eredetű gondolat rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult a közgazdaságtanban, a bizonytalanság melletti döntések elméletét használó modellekbe (pl. CAPM) építve az empirikus eredményekkel való jobb egyezőség figyelhető meg.
Mérő László tartalmas előadásából tehát megtudhattuk, hogyan törhetett utat egy megfelelően formalizált pszichológiai elmélet a közgazdaságtanban, illetve alaposan körüljárhattuk a racionalitás fogalmát és szerepét a közgazdasági elméletekben. Fontos észrevétel, hogy a korlátokkal rendelkező ember – ha észleli és figyelembe veszi korlátait – továbbra is racionálisnak tekinthető.

Ezúton tudatjuk, hogy Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA korábbi elnöke, Collegiumunk védnöke 2007. november 15-én, életének 95. évében elhunyt.

Személyében  a nemzetközi tudomány és közélet kiemelkedő egyénisége távozott körünkből.

A temetés időpontja és részletek a www.mta.hu weboldalon találhatóak.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Terítéken a globalizáció

A hallgatói önszerveződésnek köszönhetően létrejött első Collegiumi Vitaest vendégei Cséfalvay Zoltán és Lányi András voltak. Magas szakmai színvonalú beszélgetésük középpontjában a globális társadalmi, gazdasági rendszer értékelése állt.

Évnyitó 2007/08

Szeptember 19-én tartottuk a Collegium hivatalos tanévnyitó ünnepségét. Sor került a Pro Collegio Emlékérem átadására is, amelyet idén Maruzsa Zoltán, a Középiskolás Program leköszönő igazgatója vehetett át.

Az elképzeléseknek megfelelően az évnyitó a tanév kötetlen, hangulatos kezdetét jelenti. Így külső szónokot nem hívtunk a rendezvényre, a Collegium vezetőségének néhány tagja foglalta össze gondolatait az előttünk álló szorgalmi időszakról.

Tombor András főigazgató beszédében kiemelte, hogy a Collegium sokkal nagyobb anyagi biztonsággal vághat neki az új tanévnek. Sikerült regisztráltatni az intézményt az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál is, amely a támogatások, pályázatok szempontjából jelent előrelépést. Az előírásoknak megfelelően bővült az intézmény infrastruktúrája is, junior hallgatóink saját, zárható hűtőszekrényekhez jutottak. A félév tervei között szerepel egy újabb társalkodó és tévészoba kiépítése az A szárnyban.
Az est legemlékezetesebb eseménye a Pro Collegio Emlékérem átadása volt. A Kuratórium egyhangú döntése alapján az idei évben Maruzsa Zoltán, a Középiskolás Program leköszönő vezetője vehette át a bronz emlékérmet. Méltatásában elhangzott, hogy Maruzsa tanár úr 2001 óta fáradhatatlan és hűséges munkása volt az alapítványnak, a legválságosabb időszakokban is életben tartotta középiskolás képzésünket. Éveken keresztül szinte egyedül az ő vállán nyugodott a képzés fenntartásának minden terhe: a tananyagok heti rendszerességű eljuttatása, a tesztek kijavítása, a levelezőrendszer moderálása és a feledhetetlen nyári táborok megszervezése. A Collegium szinte majd minden generációjában vannak tanítványai, eredményes munkáját jelzi az is, hogy a diákok túlnyomó többsége Középiskolás Programunkból került az egyetemi képzésbe. Ráadásul a keze alól kikerülő diákok mindig igen magas szakmai színvonalat képviseltek, mint idén a progresszív matricatesztekből bebizonyosodott, bárhol a világon megállnák a helyüket a tanulmányi versenyben.
Maruzsa Zoltán egyre gyarapodó családja, valamint új, egyetemi elfoglaltságai miatt nem tudja a jövőben tovább folytatni igazgatói tevékenységét. A programot a legnagyobb rendben, a reformok szükségességét hangsúlyozva adta át utódjának, Bakóczy Szilviának. Maruzsa tanár úr természetesen nem szakad el teljesen intézményünktől, tanácsaival továbbra is segíti működésünket.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Maruzsa Zoltán igazgató úrnak sokéves tevékenységét!

Collegiumi évzáró

Azért szerettem járni a Collegiumba, mert itt minden nap tanulhattam valami újat, még akkor is, ha aznap csak egyszer beszélgettem valakivel az erkélyen.
A június 18-i évzáró ebbol a szempontból is nagyon emlékezetes marad számomra és nem csak azért, mert Csányi Sándor, az OTP elnöke egy nagyon életközeli és magával ragadó, életrajzi elemekkel tarkított beszédet mondott, vagy mert Pogány Judit az oszinteség hangján szólt hozzánk, amikor József Attila Hazám címu versét szavalta el nekünk.

Említhetném persze azt is, hogy végre megtudtuk, hogy a Collegium és az OTP közötti első szakmai kooperációt Sári Attila valósította meg a bank jogi ügyosztályán töltött gyakorlata alatt. Vagy azt, hogy kiderült, hogy hova kerül az a pénz, amit az OTP elvesz az emberektől… (Csányi Sándor befekteti a magyar mezőgazdaságba!) Ráadásul, megtanultunk, hogyan kell a diploma-átadás közbeni kézfogós-objektívbenézős protokoll fotóhoz pózolni (Demeter Gellérttol lehet órákat venni, nagyon profi!). A Collegiumon belüli érzelmi szálakra is fény derült, például most mutatkozott be a nagyközönségnek az elso MCC-baba, Illés Bálint.
Bár június 18-án is sokat tanultam, mégis a legemlékezetesebb pillanatok az összetartozás pillanatai maradnak. Nem, nem a csoportos csokifondue-zésre gondolok az állófogadáson. Hanem arra, amikor mindannyian együtt vettük a levegőt az elragadóan fuvolázó Hevér Judittal, amikor Veró bemutatta mindannyiunk közös collegiumi krónikáját, a második MCC-s évkönyvet. És akkor, amikor Pogány Judit a jól megérdemelt laudatio üres szavai helyett mindenkinek elszavalta, hogy milyen nehézségek várnak a végzősökre már másnap, már pár óra múlva. Majd egy buzdítással búcsúzott tőlünk, végzősöktől: „Mindent bele!”
Az órák után a diploma, a mindennapi tanulás után útravaló: collegiumi éveim egyik legszebb és legszomorúbb élménye volt a 2007-es évzáró.

Idén végeztünk:
Bendik Tamás
Bereczkey Brúnó Péter
Demeter Gellért
Erdélyi Dániel
Jáger Bálint
Kéri Sophia
Kiss Bernadett
Naár Tímea
Sári Attila
Soós Eszter Petronella
Székely Gábor
Szilágyi Gábor
Török Julianna
Vastag István

Írta: Kéri Sophia

Évzáró a Collegiumban
Egy végzos szemével

Immár elmondható, hogy sokadik alkalommal ültünk össze elbúcsúztatni végzos diákjainkat, akik felvértezve a Collegiumban kapottakkal nekivághatnak az élet rögös útjának. Ez az alakalom talán azért volt mégis egyszeri és megismételhetetlen, mert szerény személyem (Bereczkey „csocsó” Brúnó) is ott ült a „lelátón”, pontosabban a végzősöknek fenntartott helyek egyikén...

A mûsor ismét remekül sikerült: ismét elámulhattunk Hevér Judit fuvola tehetségén, a kórus is remek volt, nem is beszélve az unikumként ható József Attila versről Pogány Judit előadásában. Csányi Sándort hallgatva pedig megcsillant a remény: hátha nekünk is sikerülhet. Miközben pörögtek az események én néha kicsit belerévedtem az ajándékos „szatyromba” hol a virágot, hol pedig az évkönyv borítóját pásztázva (azért figyeltem is!).
Furcsa érzés volt. Hamar elrepült ez a négy esztendő, amely jót, rosszat egyaránt hozott, de abban biztos vagyok, hogy a Collegiumra mindig nosztalgiával fogok visszagondolni. Az első évek útkeresése, kapcsolatok alakulása, majd felsőbb évesként az addig ismeretlen felelősség megjelenése együtt képez egy összetett élményrendszert. Ezt a szót, hogy felelősség kiemelném és a Collegium lényegeként határoznám meg. Itt pontosan azt kell megtanulnia az embernek, hogy nemcsak magáért (ez a legnehezebb!!!), de másokért is felelős. Nem mástól kell várni a megoldást egy problémára, hanem magunknak kell tenni azért, hogy az megoldódjék. Nekünk kell megszervezni a szelektív hulladékgyujtést, nekünk kell összeállítani az évkönyvet, nekünk kell tisztaságot tartani a saját lakhelyünkön, mert más ezt nem teszi meg helyettünk. Ha ezt már tudjuk, akkor értelmiségi öntudattal másokat is ösztönöznünk kell arra, hogy kövessék példánkat. Számomra ez volt a collegiumi évek legfontosabb üzenete, amelyet többszörösen alá kell húzni egy olyan világban, amely szélsőségesen énközpontú. Végzősként tehát azt üzenném a Collegium diákjainak, hogy tekintsenek mindig magukon túlmutató, tágabb horizontokra, és tudják azt, hogy rajtuk múlik minden. Ok – velünk és a korábban végzettekkel együtt – mutathatnak példát az egész társadalomnak. Ez a mi feladatunk, amit felelős értelmiségiként vállalnunk kell.
Miközben ezt így végiggondoltam magamban vége is lett a mûsornak, és összecsődültek a collegisták. Még utoljára én is velük voltam. Beszélgettünk. Hazamentem, de lélekben örökre itt maradok.

Bereczkey Brúnó Péter